Szerelemben szabadságot teremteni....

De együttléteitekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.

A szerelem az egyik legtitokzatosabb jelenség, amire nem lehet ráunni, mert nem vágy.
De együttlétetekben legyenek távolságok…
Legyetek együtt, de ne akarjatok uralkodni egymás fölött, ne próbáljátok birtokolni egymást,
És ne romboljátok le egymás egyéniségét.
Az embernek megvan a saját tere, szabad személyiség.
Ha két szabad személyiség van együtt az jó, akkor születik meg a harmónia.
Miféle szerelem az, amely mindig gyanakvó, mindig fél?
A szerelem sosem gyanakvó sosem féltékeny, sosem avatkozik bele a másik szabadságába.
A szerelem sosem akaszkodik rá a másikra, szabadságot ad, a szabadság pedig akkor lehetséges, ha teret hagytok az együttlétetekben.
Nincs ebben semmi ellentmondásos. Minél több teret hagytok egymásnak, annál inkább „együtt” lehettek.
Minél több szabadságot engedtek egymásnak annál inkább közelebb kerültök.

És mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
A létezés egyik alapszabálya, hogy ha túl sokat vagytok együtt, ha nem engedtek teret a szabadságnak, megölitek a szerelem virágát.
Összezúzódik, nem tud kifejlődni.
Ha jól működik mindig frissek és újak maradhattok egymás számára.
Sose vegyétek természetesnek a másikat.
Ha az lehetséges-hogy teret hagyjatok mégis együtt legyetek egyszerre
Akkor, a mennyek szellői táncolnak kettőtök között…

Szeressétek egymást, de a szeretetből nem legyen kötelék.
Szerelmetek legyen ajándék, amit adtok vagy elfogadtok, de sosem követeltek.
Legyen feltétel nélküli..
A kalitkában nem rezeg a madár, csak remeg…
Magáért a szerelemért legyetek együtt szabad választásból.
De mindez akkor tud megszületni, ha nincs szükségetek egymásra.

Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között
Vigyázz rá mint egy kincsre, ne váljon rutinná.
Ha a szabadság és a szerelem egyszerre a miénk, nincs szükségünk semmi másra.
Minden a miénk, amiért az életet kaptuk…

Hozzászólások



Kedves Csillagvándor :)

Én köszönöm,hogy elolvastad..:)



köszönöm

Köszönöm a felemelö gondolatokat...



Drága Petisuper :-))

Az írásod nagyon szép, köszönöm, értem is, de ami fontos a fa is csemeteként kezdte, s mire elengedi levelét olyan tapasztalt és bölcs lesz, hogy megtanul elengedni, tudja hogy a levelek helyett amiket elhullajt, kinőnek majd új levelek, hiszen mindig eljön a tavasz...
Ez újabb érzéseket újabb, tapasztalatokat és hát évgyűrűket hoz magával.
És mindig megörül nekik hiszen belőle fakadnak :)



Drága Ági!

Én köszönöm,hogy elolvastad ...
Nagyon örülök,hogy tetszett :)
Ölelés :)



Köszönöm Mó :)

Sajnos a társadalom, és az emberek nagy része nem fogadja el ezt a gondolkodás módot.
Sokkal kényelmesebb rossz ,vagy közepesen funkcionáló kapcsolatokba ragadni és boldogtalanul valami másra vágyni...



szabadon szép...

nincs gondolat, minél ne lenne szebb a fa, amin kinő a levél, ha eljő az ő ideje, és elengedi levelét ha ráköszön a tél, de nem szomorú, mert tudja így van jól. és nem gondol csak érez, és nem vár csak van, és csak fa mindig, mert nem tud és nem akar más lenni. jó neki így... :)



Szerintem is nagyon szép és

Szerintem is nagyon szép és nagyon tanulságos is:) Köszönjük Szellő:)



Szép bejegyzés, gratulálok!

Remélem, egyre többen rájönnek, hogy mi a különbség a birtoklási vágy és a szeretet között!
Hogy nem akkor szeretjük a másikat, ha akár annak árán, hogy nem lesz boldog, rákényszerítünk egy szerepet, amit ráadásul csak a társadalom vár el...