Szeretetben élünk

Mindig örömmel tölt el, ha olvassák az írásomat, s bár nem mindig sikerül túlságosan eredetire vagy sokatmondóra, én mégis örömmel írom a sorokat. Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon helyes-e ez, vagy inkább meg kellene tartanom ezeket a belső monológokat, érzéseket magamnak, de aztán az jut eszembe, hogy ha csak 1 embernek is mosolyt csal az arcára, miért is ne?
Nem mindig merülök bele egy témába. Vannak pillanatok, amikor bizonyára sokkal, de sokkal jobbat és többet tudnék írni, de ez általában nem esténként van. Napközben meg inkább a fiammal és a családommal eltöltött pillanatokat élvezem, így ha akkor jön inspiráció, valószínűleg kisfiam felém nyúló kezeit fogom preferálni, és nem a billentyűzetet. Egysíkúan gondolkoznék? Nem hiszem. Anya vagyok, és soha nem éreztem ennél nagyobb örömöt. Ünnep lett az ünnep, dolgosak a napok, értelmet nyert minden. El sem tudom képzelni, mit csináltam idáig. :) Persze, ez csak egy kis humor, de komolyabbra fordítva a szót...éppen ma gondolkodtam, hogy hiába voltak és vannak nehéz pillanatok, én akkor is örülök. Mindennek, ami körülvesz. Néha minden ember száját elhagyja meggondolatlan kifejezés pl. "elegem van", "jaj, de unom" és stb és stb, de én a magam részéről szakadatlan megyek tovább. Mondhatnám, hogy az élet minden pillanata tökéletes. Valahol biztosan az, csak az adott pillanat megélése dönti el.
Bizonyára én kreálom a saját világomat. És én szeretem ezt a világot, szeretem magamat. Szeretem a páromat, pedig néha szekáljuk egymást. Szeretem a helyet, ahol élünk. Pedig a kertünk nincs kész, egy nagy sártenger az egész!! Nincs fű, nincsenek virágok. Az egyetlenek vagyunk az utcában, akik így állnak. Mindenhol csodaszépen pompázik a fű, a fák, a virágok. Nálunk nem. De én mindig örömmel jövök haza, és örömmel is megyek ki az udvarra. Mert tudom, egy napon csodaszép kertünk lesz, és kedvemre hancúrozhatunk a fűben, locsolhatom a saját virágaimat, és nézhetem a mini tavacskában az aranyhalaimat. Esetleg betévedhet egy-két breki béka is, hogy halljam a kuruttyolást, vagy lássam ideseregleni a környék énekes és nem énekes madarait, amikor a nyári hőségben szomjukat oltják. Mit csinálok én? Ami van, abból próbálom a legtöbbet kihozni. Rendben tartom, így, ahogy van, és nem bánkódom. Örülök, hogy akárhova nézek, mindenhol a szépséget látom. Aztán majd mi is "felzárkózunk".
A hátsó szomszédban egy gyümölcsös van. Annyira gyönyörűen virágzanak a fák! Már mi is ültettünk egy cseresznyefát, jövőre biztosan virágot hoz nekünk, talán még cseresznyét is...de ha nem hoz, akkor majd hoz 2 év múlva. Attól még nem fogjuk derékba törni.:)

És végül: a mai napot is én kreáltam. A holnapot is én fogom. Nem a tökéletességre törekszem, egyszerűen élvezni próbálom, amink van. Azt sem bánom, ha "hisztis" nap lesz. Azt sem, ha nem én adok enni az állatoknak, és azt sem, ha valakinek rossz kedve lesz. Sőt, még azt sem fogom bánni, ha nem reggelizik együtt a család...egy egyszerű hétköznap erre úgyse lenne mód...

Szeretetben élünk. Ez a legfontosabb.

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Ragyogás,

köszönöm kedves szavaidat, nagyon örülök, ha örömöt okozok Neked. :)

Legyen csodaszép napod. A Napunk úgyis szépen süt :))



Igen drága Gattinám, tanít minden: az örömre, és szeretetre

egyaránt. És te, amint beírásaid mutatják, szereted ezt a fajta tanítást. Öröm valóban olvasni soraidat. Én is szeretem. Mert jó érzés fog el, átjár: fejem búbjától, talpamig, ahogyan olvaslak.

És bizony, megkell mondjam van akinek az írásától, ezen a gyönyörű oldalon a hideg lel, nem ilyen értelemben, mint a tiédtől, mert fikázós. Pedig.... én azt érzem, megmondani a frankót meg kell, csak azt, hogy ki, mikor, hol, kinek.... na ez nekem nem mindegy.
Undoksággal tele a város, ha azt nézném, csak szerencsére nem figyelek már ilyenre.... ám tényleg így van. Itt, azért szeretek ezen az oldalon időzni, mert ki tudom magam húzni azokból az érzésekből, melyek ma még az uralkodó széljárás szerint voltak:)))
Légy áldott drágám! Legyen csodaszép a kiskertetetek, élj boldog, egészséggel teli vidám életet! mert megérdemled.



Kedves Gattina, még ha nem is

Kedves Gattina, még ha nem is olvassa senki, ha leírod, sok szempontból hasznos. Egyrészt megerősíted saját magadban - és ha pozitív dolgokról írsz akkor az jó neked is - másrészt, ha később visszaolvasod, akkor láthatod hogy honnan hová jutottál. Az emberek nagy része hajlamos nem észrevenni hogy saját maga mennyit fejlődött. Ezért is érdemes hálásnak lenni :-) Szép napot! A.