Olyan férfira vágyom, aki gondoskodni akar rólam – avagy egy szingli feljegyzései

szingliTegnap reggel megcsörgetett skype-on egy volt évfolyamtársnőm. Egyetemistaként jóban voltunk, de aztán másfelé sodort minket az élet: a végzés után ő férjhez ment, rendelőt nyitott és szült két gyerkőcöt, én pedig szakvizsgáztam és külföldre költöztem dolgozni. Nagyon megörültem, mikor láttam hogy hív. Annál nagyobb volt a meglepetésem amikor arra a kérdésre, hogy 'mi újság veled?' megállíthatatlan panaszáradatba fogott. Az élet egy rohanás, rohanás a nagyobbikkal az óvodába, a kisebbikkel a bölcsibe, rohanás a rendelőbe, rohanás a könyvelőhöz, majd a gyerekekért, majd bevásárolni, majd haza, majd.... Nincs idő a gyerekekkel játszani, a férjével leülni beszélgetni, hogy más házastársi tevékenységet ne is említsek... Hallgattam egy ideig, majd csendesen megkérdeztem, hogy ha ennyire nehéz, miért nem hagyja a munkát még néhány évre, hiszen anyagilag ezt megengedhetnék maguknak. A beszélgetés innen kicsit kínossá vált, mert ő azt próbálta nekem elmagyarázni, hogy bár igazából szeretné, de mégis lehetetelen (a rendelőnek mennie kell, új kocsit akarnak, egyébként se bír a négy fal közé bezártan élni), én pedig kicsit értetlenkedtem, hogy miért is lenne lehetetlen, ha szeretné. Végül előhúzta a jolly-jokert: “Ezt te úgysem értheted. Neked könnyű, te csak szingliskedsz odakint. Mikor hagynád te ott a karriered és adnál fel mindent azért hogy háziasszonykodjál álló nap?”

És hát bizony, valahol igaza van. Én valóban szingliskedek idekint. A 21.századi szingli szobrát akár rólam lehetne mintázni:-): 30éves, egyedülálló, szakmájában sikeres nő, biztos egzisztenciával. Munkahely, ahol megbecsülnek, megfizetnek, annyi szabadnapom van, amennyit csak akarok és azt tehetek a szabadidőmben, amit csak akarok. Jóbarátok:), jókedv, jó bulik, jó fej kutya, jó sok hobbi, még több utazás és élmény. Enyém a világ... És ide most egy nagy de-vel kezdődő mondat kívánkozna, amiben arról beszélnék, hogy a sok jó ellenére miért is nehéz az életem vagy milyen árnyoldalai vannak a szingli létnek. DE nem lesz ilyen mondat. Merthogy tényleg klassz életem van. Már jóval a Titok film megnézése előtt megtanultam nem az egyedülállóságra koncentrálni, hanem kihasználni az életem adta örömöket. Amióta pedig a filmet láttam igazán értékelem és szeretem minden pillanatát. És legtöbbször olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne fogatni velem :-)))).

Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy fel tudnám-e adni a függetlenségemet, a király munkahelyemet meg a többi sok jót, ha belépne az életembe a Társ, csak azért hogy mellette 'háziasszonykodjak', bizony igennel válaszolnék. Ugyanis a 'háziasszonykodás' az én olvasatomban sokkal több annál, mintsem az általános takarítási és etetési teendők ellátása. A 'háziasszonyok' boldog otthont, összetartó családot és szerető hátteret teremtenek. És nem azért mondanék igent erre, mert a biológiai órám őrült ketyegése visszhangzik a fülemben és ez hirtelen értékrendváltásra kényszerít. Én tinédzserkorom óta azt gondolom, hogy az egyik legcsodálatosabb 'szerepkör', amit egy nő átélhet, az a meleg családi háttér megteremtése, amihez egész egyszerűen nélkülözhetetlen a nő jelenléte, odafigyelése, gondoskodása, nyugalma.

Tudom, hogy ez utóbbi gondolattal sokan egyetértenének. Mégis, ha egy nő azt találja mondani, hogy ő olyan férfira vágyik, aki eltartja őt és a családját és ezáltal lehetővé teszi számára a fentiek megélését és megteremtését, manapság minimum furcsálló tekinteteket kap válaszul. El akarja tartatni magát és otthon akar ülni? Biztos képtelen gondoskodni önmagáról, vagy nincsenek ambiciói, vagy egyszerűen csak nem szeret dolgozni és gazdag férjet akar fogni magának. Persze szegény férfiak se járnak sokkal jobban. Mikor egy férfi vágyna arra, hogy párja az otthont és a családot tekintse elsődleges szempontnak és ennek megfelelően erre időt is áldozzon, akkor a férfi valószínűleg nem értékeli a női egyenjogúságot, korlátozni akarja a nőt szabadságában és az önmegvalósításban. Rosszabb esetben despota és egyszerűen házi robotgépet kíván csinálni asszonyából.

A hagyományos családmodel egyszerűen kiment a divatból. Elértéktelenedett, szinte tabutémává vált. Lehetne hosszan sorolni az ide vezető társadalmi okokat melyek az agyunk mélyén dolgoznak és amelyek sok nőt (szingliket és házasokat egyaránt) visszatartanak attól, hogy nőiségünknek ezt a ma 'gyengének' titulált oldalát is megéljük. Mert ha akarnánk megélhetnénk, sokszor csak el kéne engedni a gyeplőt, vagy elfogadni a vágyunkat és olyanná teremteni az életünket, hogy erre lehetőségünk nyílhasson.

Én még nem készítettem listát arról, hogy milyen tulajdonságokat szeretnék a majd bevonzandó Férfiban látni, de mikor majd úgy fogom érezni, hogy az önismeret rögös útján haladva már elég jól megismertem magamat ahhoz, hogy Őt is megismerhessem, a listámban minden bizonnyal szerepelni fog valami ilyesmi:

'Értékelje a hagyományos családmodelt. Vágyjon arra, hogy gondoskodhasson rólam és tudja örömmel és szeretettel fogadni azt a női gondoskodást, amit én tudok nyújtani neki'

Hát, maradi egy csajszi vagyok így szingli létemre, he-he :-)))))))))))))))))))

http://www.youtube.com/watch?v=DC2KVGVZ-6I

Moncsi

CsatolmányMéret
szingli.jpg7.06 KB
Címkék:

Hozzászólások



En is az idegen nyelvu

En is az idegen nyelvu filmnezes mellett tennem le a voksomat, sokszor meg akkor is, ha nem ertem az adott nyelvet, mert ugy sokkal jobban visszajon a film hangulata meg a szereplok karakterei. Nekem a Jobaratok csak angolul van meg, de lassan elkopnak a dvd-k annyiszor lattam oket. Multkoriban otthon a TV-t bekapcsolva pont beleszaladtam magyarul egy reszbe, le is ultem nagy vidaman, hogy nevetek egy jot, de valahogy nem tudtam igazan elvezni. Es nem csak azert mert a poenok nem ulnek ugyanugy, hanem a szinkronnal olyan falsak voltak a szereplok. Hianyzott Chandler hiena rohogese, meg Monica kiabalo hanghordozasa peldaul...

Szerintem mindenki maradjon meg a sajat hangjanal (kiveve a japanokat es a kinaiakat, mert mitagadas ok egy kicsit zavaroak tudnak lenni :-))))) )

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Most kapcsolok, hogy nem

Most kapcsolok, hogy nem vagy az idegen nyelvu filmnezes hive... Akkor sorry :-)))

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Draga Zsul! Kerlek ne intsd

Draga Zsul!

Kerlek ne intsd magad csendre :-) Latod a legtobben ugy ertekezunk itt, hogy meg nem vagy nem ugy eltuk at... Ahogy pedig te gondolkozol az egyuttelesrol az egy remek elmeleti kiindulopont lehet majd a gyakorlati megvalositas fele :-) Mert sok kapcsolat azon bukik el, hogy van az elejen a nagy langolas, majd a szerelem elveszik a mindennapi kisebb-nagyobb gondok, a rutin, es a hirtelen felfedezett rigolyak kozott. Nem alakul ki igazi, a masikat szorostul-borostul-rigolyastul elfogado, ha kell felemelo, ha kell elengedo szeretet. A hosszutavu boldog parkapcsolatnak pedig az az egyik titka hogy mindketten meg tudjak orizni azt a mely szerelmet, amirol te olyan gyakran es olyan szepen irsz :-)

Egyebkent en is szeretem ezt a filmet es azt hiszem erre a jelenetre gondoltal :-)

http://www.youtube.com/watch?v=EFof9AD2YlE

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Hm, én is sokkal jobban

Hm, én is sokkal jobban szeretem eredetiben nézni a filmeket, főleg angolul... a Jóbarátok legtöbb részét pl. megnéztem angolul és magyarul is és hát a helyzet az, hogy angolul sokkal több a poén benne! A viccek egy jó részét nem is fordították le, vagy sokkal gyengébbek magyarul. Van rgy csomó olyan rész, ahol az angol változatban könnyesre röhögtem magam, magyarul meg legfeljebb a szemöldökömet emeltem fel... és ez igaz sok más szinkronos filmre is.

Persze ettől még nagy rajongója vagyok a magyar nyelvnek :-) Ami magyarul született, azt a világért se nézném vagy olvasnám máshogy!



ééééértem

csak leírtam mint érdekesség...én meg nagy nyelvmániás vagyok....:D:D



Én csak és kizárólag

Én csak és kizárólag magyarúl nézek filmet, mert szerelmes vagyok a magyar nyelvbe. A többi nyelv nem érdekel.:) Szeretem hallani, de érteni nem akarom őket.:)
A magyar szinkron meg világhírű.:) Csak egyszerűen vannak filmek, aminek nem adnak magyar címet, és ezért azt hamarabb elfelejtem.:)



Good Will Hunting (1999)

Good Will Hunting (1999)

rendezte:
Gus Van Sant

írta:
Matt Damon
Ben Affleck

Ha szeretnéd, odaadom szívesen:):)
Érdekes a címe....lehet úgy is forditani, mint Jó Will Hunting, ugye így hívják a srácot...de fordíthatod úgy is, hogy a jó akarak vadászata/keresése...s ha megnézed eredetiben a filmet, akkor tele van ilyennel..sajna amagyar fordítás nem túl jó...

alap mű:)

A többihez most nem szólnék hozzá, mert nem tudnám megfelelően megfogalmazni....:D:D



:)

Hozzá tehetnék e valamit mindezekhez? Nem hiszem...:)
Talán annyi: egymás tenyerén élni jó.:)
Meg idekivánkozna egy idézet is egy jó kis filmből, a "godvilhántingből" (Tudja valaki rendesen az angol címet? Magyar címe nincs is asszem.)
A pszihológus (Robbin Williams) beszélget a páciens fiatalemberrel, aki a tulajdonképpeni főszereplő, és szóbakerül a házas élet. A pszihológus pacáknak már meghalt a felesége, a fiatalembernek meg nincs senkije, ill. a történet előrehaladtával körvonalazódik egy lány az életében. Ez az alapfelállás, de a fő téma, vonal nem csak e köré, hanem más köré, a srác matamatikai tehetsége köré építkezik.
Nos nagyban beszélgetnek a pszihológus meg a "kölyök" a szerelemről és néhány naturalisztikus és rusztikus kifejezés után a doki rátér arra, hogy szerinta mi a szerelem, s bizony elérkezik valami ilyesmi részhez is mondatai során:
"Az életre szóló nagy szerelem hatalmas nagy ismeret is. Benned él a másik! Tudod mi micsoda, és milyen része micsoda és mindegyik tetszik Neked... ha a feleségem elfingta magát még azt is szerettem.:)"
Baromira nem pontos idézet, de sajnos nem tudom visszanézni, hogy szószerint leírjam... csak emlék... de remélem a célt így is jól szolgálja... szóval ez az igazi... a férfi és a nő látni fogja egymást úgymond "nem emberi" állapotban... gyengén, félve, a haláltól, elmúlástól, sz*rban fetrengeni, stb....
sőt olyan dolgoktól is láthatjuk a másikat félni, vagy idegeskedni, amitől mi nem idegeskednénk... megértjük, átéljük... ezaz! Továbbá azt is érdemes megtanulni, hogy hogyan eresszük ki a gőzt... hogy hogyan kell elegánsan töltekezni... valahogy rá lehet érezni arra, hogy életünk elemeit és annak "energetikai celláit" összehozzuk... ha az egyik lemerül, feltöltjük vele a másikat, ha a másik lemerül feltöltjük vele az egyiket. Persze ez is csak illúzió, hiszen a legfőbb tőltők mi magunk vagyunk... ha a létezés frissességéből hozott boldogsággal sikerül bekenni élethelyzeteinket, életünk fontos szereplőit, s persze elsősorban magunkat... hogy magunkon keresztül ismét sugározni tudjuk kifelé az életet, szeretetet.... Elméletben de szépen hangzik.:)
Igazából 27 éves vagyok, soha nem éltem senkivel, úgyhogy inkább befogom a számat....
Azt már legalább tudom milyen csodálatos hajtóerő a szerelem és hogy milyen az amikor hirtelen saját erőd sokszorosát érzed és bármit megtennél Kedvesedért, akit bármilyen állapotában szeretsz. (Az iránta érzett szerelem velem maradt, és ez tök jó!)
Igen ezt átéltem, a többit még nem. Ezért intem hát most magam csendre.:)



Kedves Lyányok, Asszonyok

Kedves Lyányok, Asszonyok és Balázs :-)!

Nagyon köszönöm a válaszokat, jó látni, hogy valóban nem vagyok egyedül a 'maradiságommal'. Tudtam én... :-) Azt hiszem Balázs ez számodra is megerősíthető lehet abban, hogy nagyon is sok nő van odakint a világban, aki arra vágyik amire Te,csak nyitott szivvel előre felé kell nézni, na meg fel kell adni a rendelést az Uninak :-)

Drága Lolli,

Te is lányom, Lolli? Üdv a klubban :-) Igazad van, abban amit írsz...

Kedves Kata,

bizony a nők, ha úgy érzik, nem megy a szekér hajlamosak vágyaik ellenére átvenni az irányítást és felhúzni a nadrágot. Pláne ha azt a másik önként veszi le... Örülök, hogy bizalommal nézel a jövőbe és kívánom, hogy megtaláld a Férfit, akire vágysz és aki mellett úgy érzed, önmagad tudsz lenni :-)

Kedves Diamyne,

Teljesen igazad van abban, hogy a nőknek a karrierépítés során férfiasodniuk kell. Hisz fel kell venniük a lépést, meg a versenyt... És sokan szeretik is ezt, erre vágynak, és akkor ez így is van jól :) Abban is egyetértek, hogy a sok munkával elért eredményeket, meg a megszokott függetlenséget feladni nem könnyű akárkiért. De hiszem azt, hogy beléphet az ember életébe Valaki, akiért - ha Ő erre vágyik - nem éreznénk áldozatnak a feladásukat, mert Ő fontosabb lesz ezeknél... És nagyon remélem, hogy ez nem szerencse kérdése, mert akkor a sok egyéb mellet még állhatok neki azt is megteremteni :-) (Bocs Diamyne, kicsit off, de erről most eszembe jutott, hogy elvont fogalmakat vajon tudunk teremteni? Mondjuk szerencsét nyílván úgy teremtünk, hogy pozitív dolgokat vonzunk az életünkbe, és ezáltal szerencsésekké válunk. Akkor pedig a szerencse kb olyan 'nem létező' fogalom, mint a véletlen, nem? )

Kedves Mimike,

Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni :-) Mindent elmondtál... :-)))

Kedves Csenge,

bizony vannak :-)

Szeretettel:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik"



Nagyon is vannak még olyan nők, akiknek a klasszikus

csenge333
családmodell az álmuk....



Kedves Mindenki!

Én úgy gondolom, hogy nincs minden elveszve...szépen -lassan visszatér a férfi és a nő a saját "helyére".
Nyilván az sem volt véletlen, amikor eljött az az idő, amikor a nőknek "kinyílt" a szemük és egyszercsak azt gondolták, hogy tudnak ők egyedül is boldogulni, tudják pótolni az apát, simán fel tudnak nevelni 1 gyereket egyedül, egzisztenciát teremteni ...stb...csodás életről álmodtak, ahol nem kell alkalmazkodni , ahol lehet bizonyítani...
Csakhogy mindíg vannak előre nem látható következmények, amelyek a legritkább esetben sem szimpatikusak..
A nők elférfiasodtak, a férfiak "elfogadták" ezt ...ezzel együtt azonban eltűnt az udvariasság, eltűntek a romantikus randevúk, altűnt az udvarlás, a kabát felsegítés, a szék kihúzás...eltűnt az ölelés - a gondoskodás...És a nők manapság rájöttek, hogy ez bizony igencsak hiányzik...Hogy jó lenne odabújni, jó lenne simogatni, nagyon jó lenne szeretni...
Rájöttek bizony, hogy a nő és anya régebbi jelentése nem is volt olyan rossz..sőt.
Merthogy semmi sem véletlen...a gyermeknek szüksége van az otthonra--apával és anyával -hogy boldog felnőtté váljon. A nőnek szüksége van a férfira, hogy lesegítse a kabátját, hogy megölelje azokkal az "izmos" karjaival...hogy gondoskodhasson róla..A férfinek pedig szüksége van a nyugodt és harmónikus családi háttérre és igenis! szüksége van arra, hogy udvarolhasson, hogy "kezdeményezhessen"...
Rém sokáig sorolhatnám még mi az amire igenis szükségünk van ....de majd mindenki hozzá teszi azt, ami eszébe jut...vagy nem.
Egy ideig mindenki szépen megtanulta a maga kárán a leckét, mert másképp nem megy úgysem és lassan előtérbe kerül ismét az a családi minta, ami nem is volt olyan rossz...
Végül visszakanyarodok az elejére: semmi sincs elveszve...sőt! Egyre inkább életképessé válik a nőkben újra a család.
Abban azonban biztos vagyok, hogy ebben az átmeneti időben is: az aki a hagyományos családmodellt szeretné--megtalálja..Hasonló a hasonlót vonzza...

További szépeket!
Mimi
" Amit látsz, óh , ember,
azzá is kell válnod:
Istenné, ha Istent,
Porrá, ha azt látod."



Kedves Moncsi1,

Ahogy olvastam leveled, rájöttem, hogy nagyon hasonló cipőben járunk.:) Nagyon jól vélekedsz a dolgokról. Legszebb a konzervatív családi modell, de sajnos egy picit néha a nőknek is "férfiasodniuk" kell a karrierizmus létráján. Van, aki igényli is. Például, jelenleg én is élvezem a szingliskedést és a ranglétrán való lépegetést, de ez egymagában, hosszú távon tényleg nem kielégítő. Viszont, nagyon jól rá kell érezni arra a férfire, akiért tényleg érdemes ezeket a dolgokat a háttérbe söpörni... Aki tényleg megfelel a klasszikus családi modell egyik fő elemének. Ehhez szerencse is kell. :)
Eléggé optimista vagyok, mert szerintem minden eljön a maga idejében, s szerintem az ember meg is érzi, hogy mikor van itt a nagy lehetőség... :)

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."



itt a gond...

Kedveseim..itt van a gond megfogalmzva...
"...4 évig próbáltam fenntartani a látszatot,belebuktunk egy vállalkozásba, attól kezdve a férjem nem dolgozott,szerepet cseréltünk én kerestem a pénzt ő otthon a gyerekekkel.Ráment a házasságunk..."

Látszatot felesleges fenntartani....ez fura a nőkben..ha már nem megy úgy valami, akkor már lépnek is....bocsánat, nem rátok célzok....
Sok embert ismerek, aki mindent megtett a családjáért, de rosszul sültek el a dolgok, s spórolni kellett, gondok voltak...s rendre mind felálltak a nők s kerestek mást...
Ha szeretek valakit,akkor kiállok jóban mellette, de a legnagyobb gázban is, nem? s valakit nem azért szeretünk, mert el tud tartani, hanem mert olyan amilyen....nem?
én pl megkaptam az akkori páromtól, amikor műtöttek, s nem tudtam dolgozni 3 hónapot, h ne smsezzek annyit, mert nem fogom tudni kifizetni a táppénzemből....akkor ő pont dolgozott s ő keresett..előtte 3 évig ő volt otthon...s erre rá is ment a kapcsolat, mert mi az, h az ő nehezen megszerzett pénzéből fizesse az én telefonszámlámat...
szóval vannak ilyen esetek is...
De bízom benne, hogy létezik egy olyan egyén, aki félre tudja tenni ezeket a dolgokat, s ténylegesen jóban-rosszban kitart....mert csak úgy lehet egy családot fenntartani...ahogy egy másik írásban is volt, a másikat magunk elé kell helyezni...ha ez megvan, akkor működik jól...
s bízom benne, hogy sikerül majd megtalálni...
jelen pillanatban felkerült a páncél....
Moncsi, csöröghetek én is skype-on?:)



Kedves Moncsi,Balázs!

Én is hiszem...
Mikor férjhez mentem azt képzeltem én leszek majd az igazi nő és anya aki bebizonyítja igen is működik régi jól bevált családmodell,otthon a gyerekekkel,miközben a férjem mindent elkövet,hogy ő legyen az igazi férfi és apa,aki megteremti a szükséges anyagi hátteret!
4 évig próbáltam fenntartani a látszatot,belebuktunk egy vállalkozásba, attól kezdve a férjem nem dolgozott,szerepet cseréltünk én kerestem a pénzt ő otthon a gyerekekkel.Ráment a házasságunk,október óta 2 gyerekes szingliként élek azt kell mondjam örülök,hogy megléptem,élvezem a szabadságot,de hiszem létezik valahol az a pasi akiért ezt feladnám és végre bebizonyítanám jó nőnek,anyának
lenni a szó klasszikus értelmében!Bár tényleg ciki ezt manapság beismerni,nem is nagyon hangoztatom!
Kata



Moncsim, Balázsom!!!

Csatlakoznék a "maradiak" társaságához... :D
Egy ilyen élet feladat, amit mi választanánk, teljes embert kíván, és igazi elköteleződést, a bizalom mély megélését.
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



Kedves Balázs!Örülök,

Kedves Balázs!

Örülök, hogy megérintett az írásom, és hogy talán egy kis bizakodást is csöpögtetett a lelkedbe. Annyi fájdalom volt a soraid között...

Tudod én nem gondolom, hogy a nők 99,9%-a más lenne mint én. Pont azt látom, hogy sokan vágynának erre! Csak lehet, hogy nem mondják ki hangosan, mert mostanában valljuk meg kicsit ciki ilyet mondani, ahogy ezt te is tapasztaltad... :) Meg vannak olyanok is akik vágynak rá, de nem vallják be önmaguknak. Ez egy kicsit nehezebb dió, de azért ott van bennük, csak elő kell jönnie...

Hogy nehéz és kivitelezhetetlen lenne? Én hiszem, hogy nem az :) Persze én se véletlenül irogatok a szingli élet szépségeiről ahelyett, hogy 3 gyerekes családanyaként a gyereknevelés csodáival szórakoztanám az oldal olvasóit :-) Nem véletlenül választottam olyan féfiakat, akik mellett ezt nem tudtam megélni. Vagy lehet, volt olyan is aki mellett meglehett volna csak én nem tudtam elengedni a gyeplőt. Mindenképpen valami belső gát vagy félelem munkált bennem... Irod, hogy nem ilyen családból jöttél. Igen, én se. Bennem pont tegnap merült fel az a gondolat, hogy talán ez lehet egyszerre az oka a vágynak és a gátnak... Vágyunk rá, mert gyerekkorunkban hiányzott az életünkből, de félünk tőle, mert nem tudunk biztosak lenni abban, hogy 'képesek' vagyunk rá, mert nem ezt láttuk otthon. Vagy valami ilyesmi. Szerinted?

Arról pedig, hogy "s rájöttem, hogy nem lehet ennyire elképzelni a dolgokat...aztán most ott tartok, hogy mégis????" az jutott eszembe, hogy nadehát nem pont ez lenne a vonzás törvényének lényege??? Csak talán nem szabad fájdalommal és túl sok akarással közelíteni a képhez. Nade ebben én még kezdő vagyok, remélem jár majd erre valaki nálam okosabb és ellát minket néhány jótanáccsal :-)

Szeretettel üdvözöllek:

Moncsi

"Az álmom az enyém, és létezik...".



Kedves Moncsi!

Érdekes, mert este pont ezen gondolkodtam azontájt amikor írtad...

Kiskorom óta ebben hittem, bár nem egészen ilyen családban nőttem fel....mindenféleképp minta családot szeretnék, gyerekekkel, szerető feleséggel, stb...
Volt idő, mikor volt egy ilyen kapcsolatom....ő otthon volt, s tök jól ment minden..aztán egyszer csak megzavarodott s elkezdett visszaélni a helyzettel...aztán rövidesen azonkaptammagam, hogy az illető fogta magát s elment, s vitt mindent....

Ezt csak azért írom le, hogy látsd, h nehéz azért összehozni...aztán a következőkben azt kaptam, amit írtál fent, hogy el akarom zárni a világtól...
úgyhogy lemondtam erről a dologról....bár nagyon vágyom rá, de jelen pillanatban ez kivitelezhetetlen ebben a világban, mert sajnos nem úgy fogja fel a női társadalom 99,9%-a, vagyis ugy mondanám, hogy Rajtad kívül más, ahogy leírtad....
Nekem mindig a család volt az első. mindig azért küzdöttem, hogy egy szerető családot összehozzak....nagyon szép ház, autó, jó munka, stb....
Jól esett amit írtál, hogy még van ilyenre igény a mai világban..
Volt egy eset, Csernus bácsival beszélgettem egy fogadáson pont erről a témáról, s a körülöttünk levő emberek szó szerint kiröhögtek, hogy ilyen konzervativ s maradi vagyok ebben a világban...
S néha, igen elhiszem ezt s az álmok tovaszállnak s öltöny és nyakkendő mögé bújva páncélt öltve "bújtatom" a saját "énem"...ehelyett beérem azzal, h tök jó érzés fog el,mikor egy szép családot látok...

Most, ha összerakom amit írtál, s azt, amit álmodtam, akkor azt hiszem, hogy lehet még ilyen......

Kiskoromban mindig azt hittem, hogy 25 éves koromra ott lesznek a gyerekek, szerető feleség, ház, autó, stb....24 éves koromban abbahagytam a versenyzést, elkezdtem házat, párt keresni......pár meglett, baba sajnos nem, ház sem.....s rájöttem, hogy nem lehet ennyire elképzelni a dolgokat...
aztán most ott tartok, hogy mégis????

Köszönöm, hogy leirtad ezeket.

Balázs