Szolgálat és pénz

szolgálat és pénzSokszor alakul ki parázs vita abból, hogy egyesek szerint az a dolgunk, hogy másokat szolgáljunk, a szolgálattal pedig összeegyezhetetlen az, hogy azért ellenértéket elfogadjunk. Ez véleményem szerint egy igen téves félreértelmezése és félremagyarázása a szolgálat kifejezésnek. Azt, amiért nem kapunk ellenértéket, vagy legfeljebb csak alamizsnát, esetleg kosztot és kvártélyt, én inkább szolgaságnak, vagy szolgaiságnak nevezem. A szolgálat az én értelmezésemben azt jelenti, hogy örömmel és szenvedéllyel osztom meg Önmagam és mindazt, ami rajtam keresztül áramlik másokkal, hogy ők is részesüljenek és nem csak, hogy részesüljenek, de nyerjenek is abból és az által, amit én saját magamon átengedek. Vagyis olyan értéket nyújtok át a többi embernek, amit olyan módon és mértékben, ahogy én adom, csak én vagyok képes. Ez a megosztás gyakran azzal jár, hogy lemondok bizonyos dolgokról, vagy akár (idő-, energia-, anyagi-) áldozatot is hozok azért, hogy Neked ezt nyújthassam. És bár mindezt úgy teszem, hogy ezért viszonzást nem várok, mégis azt szeretném, hogy ezt az értéket valóban értékeld, ezért meg is osztom Veled azt, hogy ez szerintem mennyit ér. Azért teszem ezt, mert – saját tapasztalat – hajlamos az ember nem megfelelően értékelni azt, amit „ingyen” kapott. Talán azért van ez, mert az ember a „könnyen jött” dolgokkal kapcsolatban azt gondolja, nem jár akkora kockázattal, ha nem veszi komolyan, és nem próbálja meg részévé tenni az életének, hiszen úgysem adott érte cserébe semmit. Ha viszont maga is áldoz valamit cserébe a szolgáltatott értékért, akkor már kevésbé engedi meg magának, hogy azt egyszerűen a sarokba vesse.
Szóval, megállapítok egy ellenértéket, Te pedig eldöntheted, hogy ez az érték, amit én teljes szenvedélyemmel és elhivatottságommal adok át Neked, szolgál-e Téged annyira, hogy megfizesd érte ezt az ellenértéket. Ha pedig szolgál, akkor viszontszolgálatot nyújtasz a szolgálatomért, vagyis örömmel és szenvedéllyel osztod meg velem azt, ami rajtad keresztül áramlik, és amiből én is profitálni tudok. Ez nem biztos, hogy a pénzed, de mivel a pénz egy olyan közvetítő értékmérő eszköz, mely bárhol és bármikor értékkel bír, így ha az, amit Te nyújtanál számomra, nem igazán jelent többlet értéket az életemben – nem azért mert egyébként nem értékes, sőt nagyon is az, csak éppen nekem valami egészen más tud hozzátenni az életemhez az adott pillanatban – akkor helyettesíted azt pénzzel.
Talán azt gondolhatod, ez önzőség és túlságosan anyagias felfogás, és szerinted az igazi önzetlen szolgálat az, amikor megosztom veled Önmagam, Te pedig megtapsolsz, rám mosolyogsz, elrebegsz egy „Hálásan köszönöm!”-öt, miközben semmi olyat nem engedsz átáramolni felém önmagadon, ami az én életemhez is többlet értéket adna. Melyik az önzőbb dolog?
Melyik vall nagyobb önzésre? Az, hogy kölcsönösen szolgáljuk egymást, még ha a szolgálat az egyik oldalon a pénz is, vagy az, hogy azt várjuk el mástól, hogy azt az értéket, melyet nekünk adni tud, viszonzás nélkül adja, és hogy azt úgy tudjuk bezsebelni, hogy lehetőleg nekünk magunknak semmi számunkra értékeset ne kelljen megosztanunk a másikkal?
Erre most joggal mondhatod azt, hogy elég viszonzás kellene, hogy legyen a hála is, amit cserében érzel! És ebben van is valami! Olyannyira, hogy biztos lehetsz abban, hogy – és ez saját tapasztalat, és nem csak magamra vonatkoztatva beszélek – annak, aki valamilyen szolgálatot tett neked, nem a pénzed az igazi érték, hanem a hálás elégedettséged! Ugyanakkor, ha nem kap valamilyen viszontszolgálatot a szolgálataiért, nem sokáig lehetsz már neki hálás, és nem sokáig lehetsz már elégedett azzal az értékkel, amit tőle kapsz. Éhes ember ugyanis, már nehezen szolgál teljes lényével, az pedig, amelyik éhen halt, már többnyire sehogy. Nem beszélve arról, hogy nem biztos, hogy neki szüksége van a háládra, mert esetleg már régen nem abból táplálja energetikai rendszerét, hogy mások háláját bezsebelje. És ha már a hálánál tartunk. Véleményem szerint a hála, nem lehet „csere-eszköz”. A hála egy természetes érzelmi reakció akkor, amikor valami számunkra jó dologban részesülünk! Vagyis, amikor hálásak vagyunk, akkor nem adunk a másiknak tulajdonképpen semmit, hanem egyszerűen csak élvezzük a felett érzett örömünket, amit kapunk, kaptunk, vagy kapni fogunk!
A szolgálat nem más, mint érték-megosztás! És ha az egyik oldalon ez az érték a pénz, akkor nincs abban semmi rossz, sőt, nagyon is jól van ez így, mert a pénzért cserébe a másik szert tehet valami olyanra, ami az ö életéhez sokkal inkább hozzátesz, mint az, amit Te tudsz nyújtani neki cserébe. De ha történetesen éppen arra van szüksége neki is, ami a Te Lényedből áramlik felé, akkor úgyis megegyeztek a csereüzletben.
Ha igazán tisztán engeded Önmagadon átáramolni mindazt, ami Lényedből fakad, azok az emberek, akik eléggé felkészültek szolgálatod befogadására, készek lesznek szinte bármit megfizetni azért, hogy ebből az Áramlatból részesülhessenek.
Legyél kész arra, hogy önzetlenül szolgálj azzal, amivel igazán szeretnél, mert valódi értéket csak a szolgálat által és csak úgy tudsz létrehozni, ha ebben a szolgálatban örömödet leled!
Legyél kész arra, hogy amit szolgálatod során tapasztalsz és megtanulsz, megoszd másokkal is, hogy később sem szenvedjen a Világ hiányt azoknak a felismeréseknek az értékességéből, amikre Te szert tettél!
Legyél kész arra, hogy szolgálatodat megfelelően értékeld, mert amit nyújtani tudsz másoknak nem csak, hogy értékes, de értéke egyenesen felbecsülhetetlen!
Legyél kész arra, hogy megfelelően menedzseld, és ha kell „eladd” ezt az értéket, mellyel kész vagy szolgálni, hogy a lehető legtöbb olyan emberhez eljusson, akinek éppen a Te szolgálatodra van szüksége!
És legyél kész arra, hogy a jól-létet és bőséget, melyet szolgálatodért cserébe elnyersz, befogadd, megtapasztald és élvezd!

Szolgálj örömmel és fogadd el az érte járó és kiérdemelt bőséges jutalmat!

Hozzászólások



Alomkereso

Ha mar ilyen hatarozottan kijelentetted,hogy megertettel,kerdeznek.
A kovetkezo alkalommal,szerdan,ott a Harmonia muhelyben,engem is beengedsz,megha nem lesz nalam az altalad meghatarozott osszeg,csak valamennyi,akkor is?
Szeretettel,
felebarat



Felebarát! :)

Pontosan miből vontad le azt a következtetést, hogy megkértem Kedvesemet, hogy helyettem válaszolgasson nektek? :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Felebarát! :)

Értve vagy! :)
És én értve vagyok-e? :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Kedves Origami! :)

Érdekes hozzáállás a Tiéd is! :)))
Önigazolás? Az! Az tán nem önigazolás, amikor valaki azzal áltatja magát, hogy azért marad szegény, mert önzetlenül szolgál és az önzetlenül szolgálók sorsa a szegénység, de önfeláldozóan vállalják, mert ettől nemesebb a lelkük, mint a többieké?!
Egyébként had kérdezzem meg:
Eddig üzleties szemléletű voltam? Ha úgy véled, igen, akkor pontosan mire alapozod ezt a kijelentésedet? :)
Még egy megjegyzés: egyre kevésbé tartom magam "ezoterikusnak". Nem vagyok "ezoterikusabb", mint bárki más! Nem vagyok "ezoterikusabb", mint egy egyházi méltóság, vagy egy nagyvállalati vezető, vagy mint egy kukában turkáló hajléktalan! :)
És valóban nem várok soha senkitől önzetlenséget, és mégis gyakran megkapom! :) Vajon, hogy lehet ez? :)
A második hozzászólásdohoz csak annyit, hogy sajnos valóban előfordulnak ilyen "ezoterikus" tanfolyamok, ám a tanfolyamot indítók hibáztatása helyett én inkább magamban néznék egy kicsit körül, ha ilyen helyzetbe kerülök, hogy vajon miképpen teremtettem meg magamnak! :) Főleg, ha ez még kifejezetten zavar is! :)
A szolgálat értékét valóban nem az ára határozza meg, hiszen az szinte minden esetben - márha valóban tiszta és őszinte szolgálatról van szó - felbecsülhetetlen. :)
Én a magam részéről sokkal nemesebb dolognak tartom, ha valaki őszinte, szenvedélyes szolgálattal tesz szert hatalamas gazdagságra és bőségre, mint azt, ha valaki gyűlölt munkával keresi a kenyerét és épp, hogy eléldegél belőle. Mégpedig egészen egyszerű oknál fogva. Aki őszintén, szenvedélyesen szolgál - még ha degeszre is keresi magát vele - valódi értéket állít elő, melyben szíve minden szeretete benne van. Azonban, ha valaki gyűlölt munkával állít elő valamit, annak vajon mi az értéke? Mennyi szeretetet tett bele? És még ezért pénzt is elfogad? Nos, számomra ez sokkal kevésbé elfogadható hozzáállás, ettől függetlenül elfogadom, hogy ez a választása, ha pedig rosszul érzi magát ettől, azt magában kell rendeznie. És azt is elfogadom, ha valaki abból él, amivel igazán szenvedélyesen szeret foglalkozni! Sőt, nem csak, hogy elfogadom, hanem határtalanul nagyra is becsülöm, mert tudom, hogy igaz szeretete van benne! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Alomkereso

Te ujra itt!
Udvozletem.
Akkor ertve vagyok,ugye?
Szeretettel,
felebarat



Draga Ercsikem

Koszonom a valaszt,ertettem.Szoval o kert meg ra ,hogy helyette valaszolgass nekunk.
Vajon miert?
Engem az se zavar,ha anyaskodoan megvedelmezed,de gondolod,hogy ez segiti ot a fejlodeseben,nem lehet,hogy inkabb akadalyozza?
Szeretettel,
felebarat



Felebarát! :)

De fizettél... :)
És Te döntötted el, hogy mennyit! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Drága Ragyogásom! :)

Gyönyörűen rímekbe szetted ezeket a gondolatokat! :)
Köszönöm! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Drága Juditmama! :)



Zsul Barátom! :)

Látom, megértetted! :)
És köszönöm, hogy egy félmondatban tökéletesen összefoglaltad a lényeget! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Drága Felebarát:-)

Nem az érdekel,hogy szerinted Kedvesemnek mire van szüksége,azt Ő megmondja:-)
Azt teszem,ami Nekem jól esik,és Nekem jól esett erre válaszolni:-)
Sok mindent lehetne mondani rám Vele kapcsolatban,de hogy anyáskodó vagyok,azt nem:-))
Ha ezt érzed,és ez zavar,az a Te érzésed:-)
Szeretettel: Ercsike



Kedves Ercsike

Biztos vagy benne,hogy kedvesednek szuksege van anyaskodo oltalmadra?
Ilyen kevesre tartod?De hisz o mar felnott,vagy te nem igy gondolod?
Szeretettel,
felebarat



Kedves Origami:-)

Nem vár,kap:-)))
Mert Ő folyamatosan önzetlenül ad:-))))))))))
Üdv: Ercsike



A szolgálat álarca

Most jöttem el egy olyan ezoterikus iskolából, ahol az iskola működtetői piramisjátékba szervezték be az oda járó bizonytalanságokkal küzdő diákokat. Ezt úgy állították be, mintha a diákok életét megoldanák ezzel. Segítségként, a sorstól kapott esélyként tálalták az emberek teljes kihasználását. Anyagi és lelki függőségbe is kerültek az ide járó befolyásolhatóbb hallgatók. A szolgálat értékét nem az ára határozza meg, aki önzetlenül ad, az ezt vissza is kapja. A szolgálat lényege a szeretni tudás.



Szolgálat

Érdekes hozzáállás Álomkeresőé. Nekem úgy tűnik, hogy ez az egész csak önigazolás. Igazolása annak, hogy miért maradjon üzleties szemléletben. A mai "ezoterikusok" között ez divat. Amit adunk, azt vissza is kapjuk, így vagy úgy. Remélem, Álomkereső senkitől soha nem vár önzetlenséget. Mert nem fogja megkapni...



Szolgálat - versben

Szolgálat

A természetben mindenben
a szolgálat vágya él.
Szolgál a víz és szolgál a szél.
Ha fát találsz: ültesd el Magad!
Ha hibázol: javítsd azonnal!
S ha olyan feladatra lelsz,
amit mindenki kikerül,
vállald fel, és meglátod sikerül.
Mert öröm jónak és egészségesnek lenni,
még nagyobb öröm, másnak szolgálatot tenni.
Ne hidd azt, hogy csak a nagy szolgálat érdem!
Az apró szolgálatnak nagyobb az öröme:
Ha a kertet locsolsz, érezd a növények háláját!
Vagy ha rendet teszel, fogadd az energiát!
Mely árad, körülvesz, betölti szobád.
Vagy fésüld meg egy gyermek kócos haját,
Lásd mosolygó arcát, amint ragyog Rád.
Ne hidd ám, hogy szolgálni csak kisemberek dolga,
hisz a szolgálat egy dagadó vitorla,
melynek szele a fényt adó Isten, maga.
Ő! Igen, Ő, ki szolgál mindenkit,
és mégsem szolga.
Naponta kezünkre néz, és kérdi:
szolgáltál már ma?
Kit? Tán a szeretteidet?
Én köszönöm neked, hogy ma is
szolgálatodra lehetek.

Ez egy spanyol író írása. Rímekbe én szedtem, és most közzéteszem.
Rákoskeresztúr, 1999 ősz jakabanikó

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Megallapitott ellenertek

Egyszer regen, kozepiskolas koromban,egy szep szeptemberi delutanon a konyvtarba siettem,hogy ujra beiratkozzak tagnak.Szep nagy,3 emeletes ,gyonyoru,es jol felszerelt konyvtar,a legnagyobb a kornyeken.Sorban alltam, elottem egy oreg ur kivett a zsebebol 50 forintot es odaadta a holgynek,aki a beiratkozasokat intezte.Megilyedtem, most mit csinaljak,nem volt nalam csak egy 20-as. Szolitottak,mar nem volt merszem hatatforditani.
-Tessek.-szolt a holgy kedvesen.
-Szeretnek beiratkozni tagsagra.-valaszoltam.
-Van mar tagsagi konyved?-kerdezte
-Igen .-feleltem.
-Akkor csak meghosszabbitjuk.-folytatta.
-Koszonom szepen,es mennyit kell fizetni?-kerdeztem szegyenlosen,es kozben remegtek a labaim.
-Amennyit jonak latsz.-erkezett a valasz, mint forro,tikkaszto nyari hosegben az udito zaporeso.
Boldogan adtam oda a 20-ast es lebegve ropultem hazafele.
Az emberek furcsan neztek ram az utcan.

Szeretettel,
felebarat

Az a csodas,hatalmas konyvtar,meg mindig mukodik.



Kedves Álomkereső!

Többször felbukkant már ezen az oldalon ez a téma, és ezért is örülök nagyon az írásodnak. Teljesen egyetértek Veled. Én már jó néhány előadáson, tanfolyamon résztvettem az életem során. Csak azért nem sorolom fel, mert nem szeretnék kellemetlen érzést kelteni senkiben, hiszen tudom, mert beszéltünk már erről is, hogy kérkedésnek tünne.Szóval, én mindíg szívesen megfizettem azt az összeget amit kértek tőlem, hiszen olyan tudások bírtokába jutottam, amire szükségem volt, amit nagyon akartam és sokat épültem belőle, és ezért inkább valami másról mondtam le. És soha sem sajnáltam! Hiszen az a pénz amit kiadtam, annak az embernek, vagy embereknek a költségeit, megélhetését fedezte, akik átadták nekem a tudásukat. Ők sem kapták ingyen, rengeteg időt, energiát fektettek abba, hogy azt a tudást megszerezzék, amit nekem, nekünk átadtak. És ha mondjuk írott formában, könyv alakban szeretnénk megszerezni azt a tudást, ugye az sem ingyen van?
Nekem is vannak még további vágyaim, amikre jelenleg még nem teremtettem meg a rávalót. Tudomásul veszem, hogy az idén már a második kineziológia tanfolyamról maradok le az anyagiak miatt. De hiszem, és biztos vagyok abban, hogy amikor eljön az ideje, akkorra megteremtem a tanfolyam költségét.
Drága Álomkereső! Neked csak gratulálni tudok, mert álmaid lassan valósággá válnak, hiszen óriási lépést tettél annak érdekében. Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



:)

A szeretet és a pénz szabad áramlása, mint ideális állapot.:)