Rövid szösszenet

boldogság, itt és most, jövő1. Néha eltévedünk, célt vesztünk. Nem szabad, hogy az álmaink irányítsanak minket. Nekünk kell azokat irányítani. Sokan elkezdik hajkurászni a boldogságot, gazdagságot. Aztán mire feleszmélnek, addigra már el is robogott az élet mellettük.

2. Fontos a jelen összes pillanatának megélése. Már szinte közhelyszámba megy, de minden napot úgy kell(ene) megélnünk, mintha az utolsó lenne. Sajnos kevesen teszik ezt. Kevesen élvezik ki a jelent, azt, hogy csak úgy vagyunk és érezzük a napsütést, halljuk a madarak énekét, hogy épp kedvesünkkel sétálgatunk.

3. Nem szabad felnőni. A gyerekek még tudják, hogy kell élni. Csak a jelenre kell figyelni. Nem gondolni a múltra, s nem görcsösen akarni a jövőt. Csak élvezni a társakkal való játékot, együttlétet, egy jó étel ízét stb. Jó volt gyereknek lenni, és még most is jó annak lenni. A hihetetlen gyermeki fantáziát, kreativitást elő kéne hoznia újból mindenkinek magából. Fontos a gyermeki énünk felélesztése, megőrzése. Nem akarok olyan felnőtt lenni, mint a többség: besavanyodott, életunt, közömbös vagy épp agyonstresszelt (Rossz bemenni bármilyen hivatalba, utazni a villamoson, végigmenni az utcán, boltba bemenni. Elég csak az arcokat nézni...).
Teszek is ellene: minden percet örömként élek meg, minden pillanatban találok valami csodálatraméltót. A gyerek-énem mindig velem van, hogy ne felejtsem el, miért is jó létezni, lenni... Egyszer élünk :-)

CsatolmányMéret
gyerekek1.jpg28.87 KB

Hozzászólások



Gyönyörűen

Gyönyörűen megfogalmaztad!! És teljesen igaz is amit írtál,csak egy gond van vele!! Irtó nehéz így élni....már megpróbáltam párszor hogy csak a jelenre figyelek,de valami mindig közbejött ami kizökkentett a ritmusomból!! És ilyenkor alig tudok visszaszokni... Ezeken a napokon teljesen más vagyok mint valójában...pl.:ingerültebb,érzékenyebb,agresszívebb vagyok. Ezt már nagyon unom. Nem lehetne hogy mindig egy ritmusban vagyok? Miért van rossz kedvünk? annyira lehangoló.



Felnyitottad a szemem!

Ezt köszönöm Neked..

Én sem veszítettem el a gyermeki lényemet, úgy látszik ez IS a boldogságom kulcsa.

A szomszéd kislány társaságában jövök rá mindig újra meg újra, hogy milyen nagyon nagyon jó volt ízig-vérig gyereknek lenni :)

A 6 éves lányka már -2 éve amióta mellettünk laknak- az első perctől ragaszkodik hozzám, mintha vonzanám :)
És folyton játszunk valamit, valami izgit, és ilyenkor boldogok vagyunk együtt. Mert Ő egy kis tündér, okos és értelmes gyerek. Sokszor a bölcs szavaival szól hozzám, ilyenkor csodálom csak igazán.

Remélem én is ilyen lányka édesanyja lehetek majd idővel.

És szerintem a gyerekek mind látók. Mi is azok voltunk, csak kinevelték belőlünk -sajnos.
Nem viccelnek vagy lódítanak, amikor azt mondják, hogy van egy láthatatlan barátjuk. Angyalok, tündérek, manók. Én hiszem, hogy léteznek, bár utoljára gyerekkoromban láttam tündért.

Ja, Hanna játéktündért kért a szülinapjára tőlem :)

És megmaradok én is egy lelkesedő boldog gyermeknek. Nem is érzem azt, hogy felnőttem volna :)

Szeretlek, köszönöm!

"Az álmom az enyém. És létezik!"



Kedves Hajnallány!

Gyerek korunkban a testvéremmel egyszer megpróbáltuk elképzelni a jövőnket, elképzelni, hogy vajon milyenek leszünk majd felnőttnek. Nem jöttek a képek... Nagy röhögésbe fulladt a dolog, mindössze annyi jutott eszünkbe, hogy neki majd lesz aktatáskája, nekem meg magas sarkú cipőm...:))) Végül csak annyit beszéltünk meg, és "fixáltunk", majd ezt írásba is fektettük, - igen fennkölt hangvételű szerződésben, hogy nem leszünk olyanok mint a felnőttek, és nem "vendégségbe" fogunk majd járni egymáshoz.
Az előzőek nem jöttek be (a táska és a cipő), az utóbbi megvalósult. ("haza" járunk egymáshoz).
Szerintem sem az örökös tervezés, a bajok, és a komoly, gondterhelt ábrázat tesz valakit felnőtté. Akinek meg igen, azt én nem tudom komolyan venni, és örülök, hogy lehet máshogy is élni...:))
Carpe diem!



kedves alfajáró

köszönöm az idézetet. tetszik :) egyébként elképesztő mennyien elveszítik a gyermeki énjüket. én tavaly jöttem rá, hogy ha azon az úton haladok tovább, amin, nem sok gyermeki kreativitás marad bennem. persze sokak szerint mozgékony vagyok, izgő-mozgó. ám az igazán gyermeki lelkesedés valahogy kezdett kiveszni belőlem (mások szerint nem, szerintem igen-elvégre én érzem, s tudom, milyen az, mikor gyerek vagyok:)). mikor kisebb voltam, na meg kamasz, akkor is folyton mondogattam, én nem akarok olyan lenni, mint a felnőttek. iszonyat savanyú és unalmas lehet felnőttnek lenni-gondoltam tizenévesen is. hát nem sokat tévedtem (ahogy elnézem a körülöttem lévőket. mindenki olyan komoly lett...). viszont rájöttem, hogy csakis rajtunk áll, hogyan éljük az életünket. így már nem aggódom a felnőttség miatt, hisz sosem leszek igazán felnőtt, nem leszek sem unalmas, sem savanyú :):) sokan teljesen meglepődnek pl. azon, hogy hétvégén reggel felkelünk kedvesemmel, és akkor döntjük el, hogy elmegyünk világot látni vagy csak főzőcskézünk otthon vagy mi lesz. kérdés mindig az: hogy lehet meg nem tervezni a napot előre (már mondjuk napokkal, hetekkel, ha _elhagyjuk a lakóhelyünket_)? na hát így:) kell hozzá egyfajta gyermeki lelkület, lelkesedés, na meg kalandvágy :) a tervezés tipikus felnőtt szokás szerintem. persze nem árt (pl. az anyagiak esetében tervezni, osztani, szorozni), na de ha csak úgy élni akarunk picit a világba, azt miért kéne pontról pontra megtervezni?
carpe diem :)



Kedves Hajnallány!

Mennyire igazad van! És ha így élünk ahogy írod, az nemcsak hogy csodálatos élet lesz, de meglepően és szinte észrevétlenül éppen azok a jó dolgok történnek meg az életünkben, amire vágyunk :-)
És közben boldogok vagyunk, élvezzük az élet minden percét, csodáját... Nem kell hajkurászni sem boldogságot, sem gazdagságot... hagyni kell, hogy "megtörténjen" a Thesecretben is hallhattuk, (és nagyon megfogott a gondolat azóta próbálom így élni a napjaimat, és telis tele van csodákkal)
" a fű sem feszül meg miközben nő"

Szép napot kívánok! Jugik
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.com