Tényleg infantilis dolog álmodozni?

álmodozás, relaxációA hétvégén részt vettem egy önismereti csoport-foglalkozáson, ahol arról beszélgettünk, hogy hogyan tudnánk jobb dolgokat teremteni az életünkbe, vagy miért teremtünk tudattalanul haszontalan eseményeket, személyeket, történéseket. A beszélgetés érdekes irányba ment el, szeretném Veletek megosztani…
Arról beszélgettünk, hogy jó dolog-e álmodozni. Volt, aki megmosolyogta, volt, aki összekeverte az álmodással és annak értelmezésével. Elgondolkodtató beszélgetés volt, sokat tanultam belőle!

Az álmodozás szerintem nagyon fontos eleme annak, hogy jó dolgokat vonzzunk be az életünkbe! Valahogy úgy kell elképzelni, hogy az időnyomon előrehaladok, „megálmodom” magamnak a vágyott helyzetet, történést, szereplőt, bármit… aztán az egészet visszafelé haladva tervezem meg.

Hogyan? Egyszerűen: azt képzelem, hogy épp beteljesült az álmom, pontosan úgy, ahogy nekem az jó. Természetesen ez az időnyomunkon valahol előrébb van a jelen pillanatához képest, ezért vissza kell néznem (onnan) és megkérdezni magamtól, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy pontosan ehhez a pillanathoz érjek. Ha megválaszolom magamnak, akkor tudni fogom a szükséges tennivalókat, látni fogom a lépéseket, amely utat meg kell tennem, hogy „ide” érjek. Több gondolkodó szerint ez a tervezés a lényege az egész folyamatnak, hogy tudatosan a számomra legjobbat teremtsem meg önmagamnak.
Ha ezzel végeztem, akkor gondolatban szépen visszazökkentem magam a jelenbe, kinyújtózkodom, mosolygok, mert bizonyossá vált bennem, hogy van a fejemben egy kidolgozott terv, amit csak követnem kell, hogy pontosan oda jussak, amiről az elején álmodoztam. Bonyolult? Szerintem nem, egy próbát megér.

(Ha pedig simán megy, hogy elkészüljön a terv, látod a szükséges lépéseket, tennivalókat, de az egód vagy a félelmeid, netán a lustaságod vagy a biztonságra törekvésed nem engedi, hogy kilépj a megszokottból és megteremts magadnak bármit, amire a lelked igazán vágyik… na akkor jöhet jól egy coach, hogy ”kíméletlen” trénerként dolgozzon melletted egy időszakban, hogy ne tudj eltérni a vágyott iránytól!!!)

Hegedüs Erika
coach, életvezetési tréner

http://www.facebook.com/venuszok.hu

CsatolmányMéret
relaxalocsaj.jpg43.67 KB

Hozzászólások



Mesebeli,

Biztos, hogy a pénz a legnagyobb gond, nem inkább az, hogy nem mersz változtatni, vagy az, hogy már beletörődtél a helyzetedbe?
Mivelhogy nem ismerjük egymást, nem ismerem a körülményeidet sem, de ha én lennék a helyedbe, akkor megszerezném azt a pénzt, ami szükséges, ismerősöktől kölcsönkérnék. Megtérülne a befektetés, ha kint dolgoznál! :)



Ryka,

Persze, hogy érdekes! Kifejtenéd bővebben? :D



jobban belegondolva

lehet hogy tényleg a kérdések nem voltak megfelelőek :) köszönöm a segítséget, bár én őszintén megmondva szívesen kimennék Amerikába tanulni vagy dolgozni, csak hát pénz az ami egyenlőre nincs :|



Jól fogalmaztál Mesebeli...

van megoldás, de az nem tetszik, inkább keresel egy másikat, ami kedvezőbb... már csak azon kellene elgondolkodni, hogy a kedvezőbb egy önmagunk megnyugtatására, úgymond altatására jó "verzió" vagy lehet válasz a lelkünk mélyéről jövő kérdésre/válaszra... Szerintem más kérdéseket kellene feltenned magadnak, hogy ne legyen újabb 6 éved a társad nélkül. Pl. mit tennék meg, hogy változzon a helyzet? Milyen eszközeim vannak, hogy változtassak a helyzeten? Kik támogathatnának célom elérése érdekében? Milyen áldozatokat vagyok hajlandó megtenni? Mit tennék meg a másikért és mi esne jól, ha ő megtenne értem? Sokszor ha őszintén válaszolsz ezekre, kiderülhet, hogy igazából a távoli, elérhetetlen mögé bújva igazoljuk elzárkózásunkat... mert sokkal mélyebb oka van, hogy önként vállaljuk az egyedüllétet. De az is lehet, hogy rájössz, hogy eddig indokoltad a nem-létezőt és csak akció-tervet kellene készítened, hogy kiforgasd a világot és szisztematikusan elérd végre, hogy ott legyél amellett, ahol a helyed van... még akkor is, ha azért el kell menned a világ másik felére! :)



Igazad van Bif,

juthat eszedbe a bárcsak szó az álmodozásról... nekem pl az jut eszembe, hogy egyre többször körbejárok valamit, egyre konkrétabb... és végül megálmodom magamnak mindazt, amire vágyom :)) Ennyire egyszerű. Jól mutatja, hogy mennyire mások vagyunk és mást gondolunk mindenről és lehet mindegyikőnknek igaza... a maga igaza :))))



Szerintem Curly

ott a válasz a soraidban: "végül feladtam"... nem a vágyadat adtad fel, hogy munkád vagy társad legyen, hanem a görcsölést. Milyen jó lenne, ha mondjuk kellemetlen illata lenne az agyalásunknak... amikor pörgünk a megoldatlan helyzeteink miatt, elakadt lemezként kattognak a gondolataink. Szerintem sokan vagyunk úgy, hogy nem vesszük azonnal észre, ha elindul a lavina és el kezdünk fókuszálni a hiányra. Mit érünk el ezzel? Hogy állandósul a magány. Tudom! Volt olyan fél évem, hogy naponta ezerszer gondoltam arra, hogy mindenkinek van társa, csak én vagyok egyedül. Bizonyára tudtam, hogy ez egy baromság, mégis ezt mondogattam. Szavaim alakították a hozzáállásomat, így frankón állandósítottam a helyzetet. Kitaláltam a megoldásomat, ami persze nem mindenkinek lehet az, de egy ötlet: kreáltam a negatív gondolataimra egy beforgató mantrát. Mindegy, hogy mit, csak építő legyen önmagam számára. :) Ahogy észrevettem, hogy belekezdtem a hülyeségeimbe, egyből el kezdtem mondogatni a mantrámat...

A magányosság átfordítására is van jó pár ötletem, első lépésként át kell lépni az egyedüllétbe, aztán jöhet a társasági-lét... és a társas-lét. Ha érdekes számodra, akkor kinyithatjuk ezt a témát... :)



:(

Én se tudom a választ a problémámra.Vagyis egyet tudok, de nem fogadom el, mert tudom hogy van egy másik, ami nekem kedvező.A helyzet az, hogy egy olyan srácot szeretek, aki Amerikában él és ő is viszontszeret engem.több mint 6 éve.és képtelenek vagyunk elfelejteni egymást.Nekem nincs elég pénzem ahhoz, hogy kimenjek hozzá,ő pedig orvosi egyetemen tanul, bár mondta hogy vissza akar jönni ide tanulni, hogy együtt lehessünk, de nem igazán örülnék neki. :S kell hogy legyen valami más megoldás is.



Én ezt nem álmodozásnak

Én ezt nem álmodozásnak nevezném. Hiszen arról a bárcsak gondolat jut eszünkbe.



Nem mondhatom, hogy másképp

Nem mondhatom, hogy másképp gondolom, ez mind szép és jó, ám jómagam is saját tapasztalatból írtam az előző hozzászólásomat. Egy konkrét példa: sokáig munkanélküli voltam, minden követ megmozgattm, hogy találjak, mégsem sikerült, végül feladtam. Sok idő eltelt, amíg a munka megtalált engem! Csak úgy, mondhatni a sültgalamb repült a számba :)) Korábban hiába tettem lépéseket munkaügyben, semmi sem jött össze. Egy másik, talán találóbb példa: Már jó ideje magányos vagyok, pedig elmondhatom, hogy jóban vagyok önmagammal- "Nem várhatod el mástól, hogy szeressen, ha te nem szereted önmagadat" elv alapján. Kész vagyok változtatni a helyzetemen, ám nem tudom azokat a bizonyos lépéseket :)



Szerintem Curly

mindig tudjuk a választ... az persze egy másik téma, hogy meg akarjuk-e hallani, látni, érteni. Nagyon erős önvédő mechanizmusok működnek bennünk, rengetek elraktározódott tapasztalásból született okos vagy kevésvé az, de "végkövetkeztetés"...
Saját tapasztalásaim alapján azt mondhatom, hogy én csak akkor nem tudtam a választ, ha nagyon nem volt kedvem megváltoztatni a biztost (még akkor sem, ha az épp egy büdösödő, de fixnek tűnő pocsolya volt). Te másképp gondolod?
szia
Ryka



Megkérdezem magamtól, hogy

Megkérdezem magamtól, hogy mit kell tennem a célom elérése érdekében, és HA megválaszolom... Na nekem itt van a bibi. Mi van, ha nem tudom a választ, így nem tudom, milyen lépéseket kell megtennem ahhoz, hogy célba érjek?