A térkép

Tegnap este 11 körül, a városból hazafelé tartva épp a barátnőmet vártam egy rövid csevejre a budaörsi pihenőnél, amikor megállt mellettem egy autó. Láttam, hogy spanyol a rendszáma, és azt is, hogy a férfi, aki kiszáll, hulla fáradt, kezében egy agyonhajtogatott papírt tartott. Jött felém, és én azonnal kiszálltam, már a szemein láttam, hogy segítséget vár. Ekkor viszont már az sem kerülte el a figyelmemet, hogy a csurig rakott autó hátsó ülésén két kisgyerek ül, este 11-kor, ébren....Nem volt kérdés, hogy segíteni fogok! A férfi kezembe nyomta a papírt és annyit mondott: Debrecen....
Mivel sajnos spanyolul még nem beszélek, megkérdeztem tőle olaszul, hogy érti-e, amit olaszul mondok, vagy inkább a franciát választja. Azt válaszolta spanyolul, hogy az olasz jó lesz neki. Ekkor kinyitottam a térképet, azt hittem, rosszul látok. Egy A4-es méretű papírra ki volt nyomtatva Magyarország térképe, és rózsaszínnel ki volt húzva rajta az M1-es és az M3-as autópálya, de semmi részletesség. Mintha azt mondanák: felmész az autópályára, és 6 hétig menj egy irányba, majd fordulj jobbra.
Először az villant át az agyamon, hogy ez az ember annyira fáradt, hogy akár kézzel-lábbal is magyarázhatok, a büdös életben nem találja meg Debrecent, főleg, hogy az M1-es autópályán állunk, Győr irányába.....A barátnőm még mindig nem érkezett meg, de eldöntöttem: hogy ha megérkezik, nincs mese, én segítek ennek a családnak, és elvezetem őket addig a pontig, ahol már nem lehet eltéveszteni az irányt. Olaszul magyaráztam a férfinek, hogy várjon, segítek, addig pihenjen, míg megjön a barátnőm, ő pedig spanyolul válaszolgatott. A felesége ki sem szállt, látszott rajta, hogy tele a hócipője. Ki tudja, mióta próbáltak átjutni a városon. Kiderült, hogy Erdélybe mennek vakációzni.
Ekkorra már megjött a barátnőm is, mondtam neki, hogy menet közben fogunk beszélgetni, mert én nem hagyom ezt a családot itt keringeni a két apró gyerekkel. Természetesen neki sem volt ellenvetése. Elvezettem hát őket a Lágymányosi hídra Budaörsről, hogy onnan csak egyenesen az M3-as letérőt kell figyelniük. Még azt is megkérdeztem, vettek-e pályamatricát, nehogy megbüntesse őket a rendőr. Nem felejtem el a hálás arcukat, amikor a híd előtt félreálltam és még egyszer elmondtam nekik az irányt.

A lelkemben nagyon nagy hálát éreztem. Azért, mert megint jókor voltam jó helyen. És azért is, mert több nyelvet beszélek, és ez mindig a segítségemre volt az életemben. És még azt is éreztem, hogy jó volt segíteni, és hogy én ezzel is gazdagabb lettem. Mert egyszerűen segíthettem. Remélem mára már megérkeztek a nyaralóhelyre és a két lurkó vígan szaladgál a hegyekben. :)

Címkék:

Hozzászólások



köszönjük a történetet!! jó

köszönjük a történetet!! jó olvasni ilyenekről!!!



Örökké hálásak lesznek azok

Örökké hálásak lesznek azok az ismeretlen ismerősök kiken ilyen önzetlenűl-hálásan segítettél, egy nagyvárosban idegenként bolyongani apróságokkal, majd ezeken az embereken segíteni FELEMELŐ ÉRZÉS

CSODÁLATOS SZÉP NAPOT ÖRÖKKÉ
nagyon jó érzés még olvasni is az iyen segítség nyújtást.



Szerencse, örülök, hogy

Szerencse,

örülök, hogy tetszett. Az élet írta :)

Szép napot Neked!



Gattina !

Gattina !!

Csodás dolgot meséltél nekünk ,
Nem mindenki egyforma ,
Pont ebből az esetből is ez látszik ..
Még igazi térképe sem volt ,
És te, mint egy segítő angyal,
Nem csak magyaráztál, tettél!!
Jó napod volt !!
Köszönöm, hogy leírtad !
Üdv.