Találkozás

találkozásMinden találkozás a létezésünk csodapillanata. Nem véletlen. Amit véletlennek nevezünk, az az általunk fel nem ismert szükségszerűség. Minden találkozás a létezés egy-egy üzenete. Hogy miért nem tudatosul? Hogy miért nem éljük meg találkozásaink csodáját? Mert énképünkkel, egónkkal azonosulunk, azt hisszük, hogy olyanok vagyunk, amilyennek mások által “megismertük” önmagunkat, és ez az énkép tele van elégtelenséggel, nem olyanok vagyunk - véljük - amilyennek “kéne hogy legyünk”. Amíg azt hiszem, hogy olyan vagyok, amilyen az énképem, addig örökösen kissebbrendüségi érzésben fogok szenvedni. És ez az egó vacogva reszket, fél, hogy nem fog megfelelni a másik elvárásainak.

A torz, a hamis énkép, ami nem más, mint egy előítélet-halmaz, nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy magamat valóságosan lássam, hanem azt is, hogy a másikat annak lássam, aki. Amíg az egó szemüvegén keresztül nézem a másikat, csak az előítéleteimbe öltöztetem, és képtelen vagyok látni őt. Így megyünk el egymás mellett - vakon a félelemtől. Ha tudnánk, kik vagyunk mi valójában! Ha tudnám, ki vagyok én! Ha tudnám ki a másik! Akkor tudnánk, mit jelent találkozni. Akkor tudnánk, mit mulasztunk: a találkozás csodáját.
csepp

Címkék:

Hozzászólások



Nekem mar volt olyan,

Nekem mar volt olyan, gondolom mindenkinek,h meglatott valakit, es valahonnan nagyon ismeros volt neki az illeto, de nem tudta,h honnan. en a mai napig nem tudom,h honnan volt ismeros az illeto, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot. szeritnem sem veletlenek a talalkozasok. leginkabb ez nem volt veletlen. h pont elmentem a barataimmal egy szorakozohelyre es ott talalkoztam vele. utanna poenblol utanna neztem,h ki is o es felvettem vele a kapcsolatot. ami napig beszelunk, ennek mar 5 eve. nektek mi a velemenyetek az ilyen talalkozasokrol? szerintem nem veletlenek az ilyenek.



Vaan jó módszer!

Értékeljük magunkat!
Csak most értettem meg, hogy ez mit is jelent igazán.
Nehéz a semmi határán lenni.
Olyan, mintha most ébrednék fel.
Mások hibáztatása, mint a homok pereg le rólam.
Kéremszépen, nem egy sztori vagyunk, hanem egy sztori tudatos alakítói!
És ha nem tetszik a sztori akkor lépjünk ki belőle.
Szóval ne ölelgessünk olyan macit ami nem a miénk.
Egy időre kikapcsolódni abból a szövegáramból, ahol vagyunk.
És feltöltődni igazán olyan dologgal, ami nekünk tetszik.
Á megint Davige Craig megy a tv-be...imádok táncolni!
Mostanában meghallgattam mások véleményét, de rá kellett jönnöm, hogy arra megyek amerre nekem tetszik és jó.
Az eleve halott sztorik elporladnak, az igazi pillanatok feltöltenek.
Ez a lényeg.

http://www.youtube.com/watch?v=7ddJLllHtVg&feature=fvsr

lollipop
www.eveart.gportal.hu
www.eveartflower.gportal.hu



igaz, de mégis...

Nagyon érzem én is Csepp igazát, de nehéz értenem, és alkalmaznom. Valahogy ráálltunk arra, hogy mások szemében határozzuk meg magunkat, és bizony írtó nehéznek tűnik kilépni ebből. Van valakinek jó módszere erre?



Kedves Diamyne!

Ál(h)arcaim...
Köszönöm a verset.
csepp



Ágica:)

Örülök, hogy olvastad...
csepp



nahh... ezt annyira akartam,

nahh... ezt annyira akartam, hogy kapásból 2x is sikerült elküldenem... :)



Kedves Csepp...

köszönöm a bejegyzést, nagyon elgondolkodtató és reális...
Egy verset juttattál eszembe, melyet épp a minap olvastam... Megosztom Veletek szeretettel:

MASZKABÁL

Álmomban maszkabálon voltam
hol minden ember álarcot viselt.
Elrejtve arcuk, valódi énjük,
a sorsuk, melyet mindenki cipelt.
Hajléktalanból valódi úr lett,
pezsgőt ivott ezen az éjszakán.
Nyakkendőt viselt, borotvált arccal
a klubba járt ő is minden délután.
Elegáns hölgy kokottot játszott,
sóváran figyelte álarca mögül,
hol tűnik fel szerelmes férfi,
ki bódultan majd a karjába dűl.
Álarcot viselt az utcalány is,
örült, hogy egyszer ő is jó lehet...
Tisztes anyaként simogatta
az ölében tartott csöppnyi gyermeket.
A katona, ki vad rohammal
védte az egyetlen, jó hazát,
mint békét hirdető, jámbor lélek
szelíden védte az igazát.
Képviselők, kiket a nép választott,
azért, hogy életük boldogabb legyen,
egymás torkának esve üvöltötték,
az "igazságot" védték szüntelen...

Álarcot viseltünk mindahányan,
s közben az életünk "elszaladt".
Felébredtem, tükörbe néztem.
Az én arcom, vajon mit mutat?

/Tárkányi Imre/



Kedves Csepp...

köszönöm a bejegyzést, nagyon elgondolkodtató és reális...
Egy verset juttattál eszembe, melyet épp a minap olvastam... Megosztom Veletek szeretettel:

MASZKABÁL

Álmomban maszkabálon voltam
hol minden ember álarcot viselt.
Elrejtve arcuk, valódi énjük,
a sorsuk, melyet mindenki cipelt.
Hajléktalanból valódi úr lett,
pezsgőt ivott ezen az éjszakán.
Nyakkendőt viselt, borotvált arccal
a klubba járt ő is minden délután.
Elegáns hölgy kokottot játszott,
sóváran figyelte álarca mögül,
hol tűnik fel szerelmes férfi,
ki bódultan majd a karjába dűl.
Álarcot viselt az utcalány is,
örült, hogy egyszer ő is jó lehet...
Tisztes anyaként simogatta
az ölében tartott csöppnyi gyermeket.
A katona, ki vad rohammal
védte az egyetlen, jó hazát,
mint békét hirdető, jámbor lélek
szelíden védte az igazát.
Képviselők, kiket a nép választott,
azért, hogy életük boldogabb legyen,
egymás torkának esve üvöltötték,
az "igazságot" védték szüntelen...

Álarcot viseltünk mindahányan,
s közben az életünk "elszaladt".
Felébredtem, tükörbe néztem.
Az én arcom, vajon mit mutat?

/Tárkányi Imre/



Drága Csepp..

Nagyon köszönöm!Elgondolkoztat....Szeretettel ölel:Ágica



:)

:)



Kedves Csepp!

Mélyen elgondolkodtató!
Nagyon KÖSZÖNÖM!

Szép napot kívánok Szeretettel!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.net



Lenyugozo Csepp!

Koszonom,hogy olvashattam.:)

Szeretettel,
felebarat