A molnár, a fia és a szamár

A molnár, a fia és a szamárEzt a mesét már bizonyára mindannyian ismeritek. De vajon az üzenete eljutott-e mindannyiunkhoz? Bevallom őszintén én amikor olvastam, vagy hallottam ezt a mesét sokáig csak egy jót mosolyogtam rajta.
Pedig ennél sokkal fontosabb üzenete van figyeljétek csak!

Történt egy szép napon, hogy a molnár útnak eredt egy zsák őrölt liszttel a szomszéd faluba, hiszen ott vásár volt, s a mi dolgos molnárunk úgy gondolta, ott eladhatja a kenyérnekvalót. Az útra, mint mindíg, elkísérte fia, Danika is. A szekérre, a zsák liszt mellé, azonban csak az egyikük fért fel. A molnár felültette a kordélyra Danikát, majd befogta az istrángba Tóbiást, a szamarat, és elindultak.
Alig tettek meg pár métert, amikor az út porából egy vándor tűnt fel előttük.
- Te molnár! - szólította meg az idegen barátunkat. - Ez így mégsem járja! A fiad a szekéren terpeszkedik, te meg az úton koptatod a lábad? Neked kell a szekérre ülni! jelentette ki határozottan az idegen, s a molnár nem késlekedett egy percet sem, miközben fiát lezavarta a szekérről, maga mászott fel a liszteszsák mellé, majd folytatták útjukat.
Azonban alig telt el újabb néhány perc, amikor eggy másik vándor jött velük szembe.
- Adj isten, molnár! Látom, erős a szamarad, elbírna mindkettőtöket. Küldd fel a gyereket a liszteszsák tetejére, akkor elférsz te is a szekéren!
A molnárnak nem kellett kétszer mondani, felkapaszkodott a szekérre, s így folytatták útjukat. De nem sokáig örülhetett, mert pár méterrel távolabb egy újabb vándor tűnt fel az országúton.
- Szegény szamár! Nem látjátok, hogy már alig él szerencsétlen pára?! - sopánkodott az idegen. - Azonnal másszatok le a szekérről, ültessétek fel a szamarat a zsák mellé, hadd pihenjen, és húzzátok ti a szekeret!
Nem volt mit tenni, a mi együgyű molnárunk felültette a szamarat a zsák mellé, majd fiával elkezdték rángatni a szekeret. Tóbiásnak tetszett a dolog, hiszen rövid szamár élete alatt még egyszer sem húzta helyette más az igát, mialatt ő lustálkodott. Öröme azonban nem tarthatott sokáig, hiszen ahogyan az várható volt, megint egy vándor közeledett feléjük:
- Ki látott már ilyet? A molnár és a fia húzza a szekeret, miközben a szamár a derékaljon terpeszkedik! Húzza a számár a szekeret, ti meg ballagjatok mellett! - hangzott a felszólítás, és a molnár, mint mindíg, most is engedelmeskedett! De újabb percek múlva megint csak egy idegen közeledett feléjük:
- Szegény gyerek, mennyire fáradt lehet! Te, molnár, ültesd a szekérre!

A molnárnak azonban elege lett az állandó kioktatásokból, elhatározta, a saját feje után megy, hiszen bármit is tett, az valakinek biztosan nem tetszett!

Bizony így van ez a valóságban is! Bármit teszel, mindig lesznek olyan emberek, akiknek az nem tetszik!
Nem tehetsz egyszerre az egész világ kedvére!

Jonathan White: Bízz magadban c. könyvét olvasgatva akadtam erre a mesére

Remélem jól szórakoztatok rajta, s egyben megerősítésül is szolgált!

Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, s ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."

Hozzászólások



Drága Judit!

Jó volt olvasni ezt a tanulságos kis mesét.
Mint annyi minden másról, nekem erről is Darnel Christian egy idézete jutott eszembe:

"Aki mindig meg akar felelni mások elvárásainak,
az lemondott annak lehetőségéről,
hogy önmagáért szeressék."

Köszönöm Neked, hogy olvashattam!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Kedves Márta!

Örülök, hogy ez is tetszett!
Ennek a mesének illetve az üzenetének nagy jelentősége van számomra. Sajnos éveken át olyan emberek vettek körül, akik nagyon szerették volna ha az ő elvárásaik szerint élek.
Én viszont vagyok olyan makacs, hogy nem engedek beleszólást az életembe. Azért elkövettem hibákat is, de legalább nem kellett másokat okolnom miatta. Mindennél fontosabb számomra a szabadság. A döntéseimben, az életemben!
Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Kedves Juditmama !

Ez az írásod is nagyon tetszett , igen tanulságos...
bizony nem tudunk megfelelni mindenkinek , még ha életünkben is sokszor törekedünk ( törekedtünk ) de valóban egy idő után magunk vesszük a kezünkbe életünket ,
sokszor az is az út végén derül ki , talán csinálhattuk volna másként ,
pl. mint a molnár esete hány és hány variáció kínálkozik egy út megtétele során ..
valóban elgondolkodtató
köszönöm neked
szerető ölelést
Márta