gyász

Létezik elakadás a gyász folyamatában?

Ezt a kérdést, nagyon sokáig fel sem tudtam tenni önmagamnak, mivel nem is értettem a gyász valódi folyamatát, és a környezetemből azt láttam, hogy az „erős, büszke, Férfi” nem lelkizik hasonló kérdésekkel. Két pohár bor mellet mindent kőkeményen kibír. Tovább »

Aranyosi Ervin: Carpe Diem (saját festménnyel)

Élj minden nap a mának!
A tegnapból tanulj!
A félelmet felejtsd el!
Időnként térdre hullj!
Szemed tartsd mindig nyitva!
A holnaptól ne félj!
Az élet nem kalitka!
Szeress, örülj, remélj!
Álmaid váltsd valóra!
Legyen erőd, hited!
Jelezze minden óra,
miért dobog szíved.
Ha kell használd az elméd,
s figyeld érzéseid!
Értsd a szeretet nyelvét,
fogadd el érveit!
Csodálkozz rá a szépre, Tovább »

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra...

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel, Tovább »

Buki emlékére

TEgnap elpusztult, 10 éves volt, jó kutya volt, családtagnak számított nálunk. Azóta csak sírunk,és megint sírunk. Tudom sokaknak nevetséges , mégse tudok túllépni rajta. CSak azzal vigasztalom magam, h. nagyon jó élete volt; sajnos sok embernek nincs ilyen élete. Nem várok erre semmi visszajelzést ; jol esett leírni! Hiányzol kiskutyám , szerettünk nagyon.

Címkék:

Miért írtam ezeket meg itt?

Van egy Angyalkártyám. Tegnap , miután kérdeztem tőle, hogy mit tegyek, hogy könnyebb legyen feldolgozni a történteket, húztam egyet. És az állt rajta, hogy írjak.
Nem tudtam elképzelni, hogy hová és mit?
De ma reggel rájöttem.
Most kicsit jobb, hogy leírtam és köszönöm nektek a válaszokat!
Kamoca(Zsuzsa)

Címkék:

Segítők

Van még valami, amit el kell hogy mondjak.
Anyukám halála csendes volt és békés, aludt közben, és meggyőződésem, hogy hozzásegítettük az átkeléshez.
Az úgy volt, hogy Ő haza akart jönni a klinikáról, és én kiharcoltam az orvosnál, hogy hazavigyem. Tovább »

Címkék:

Szüleim emlékére

Én még sosem írtam be ide a blog-ba.
Ami miatt most mégis megteszem az az, hogy életem egyik legszomorúbb és egyben a legnagyobb változást hozó részét élem.
41 éves vagyok, van egy párom,akivel nagy szeretetben, békében élünk a kis lakásunkban. Tovább »

Címkék:

Túlélni a gyászt

Kedves Fórumozó társaim.

Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen blog bejegyzéssel kell kezdenem az új évet, holott reményekkel tele kellene indulnia. Bele is kezdek hát szomorú történetembe. Tovább »

Megvan az ideje

gyász ideje"Megvan az ideje a gyásznak,
és megvan az ideje a táncnak. " (Prédikátorok 3.4)

És ez a mai napon tudatosult bennem, nagy erővel. Végre kijött belőlem, kijött rajtam a gyász fájdalma. Végre, mert végre ki tudom mondani: FÁJ! Nagyon. Úgy, hogy megszakadok belé. Elfogadom, hogy fáj. Hogy nehéz.
Az elmúlt hónapokban mintha bennem rekedt volna a fájdalom. Magam előtt is mintha titkolni akartam volna. Elhitettem magammal, hogy én olyan nagyon erős vagyok és nem is fáj. Ezernyi dologgal takartam el az érzéseimet (rengeteg sport, rengeteg házmunka, olvasmányok, Pl. a vonzás törv-vel kapcs. ). És a fájdalom bennem rekedt. Nem engedtem, hogy a felszínre törjön.
Miért? Tovább »