felejtés

Figyelj, és felejtsd el a korábban tanultakat!

Néhányunkat az élet nyers realitásai ébresztenek fel. Annyit szenvedünk, hogy felébredünk. De az emberek ismét és ismét beleütköznek az életbe. Ők még mindig alvajárók. Ők sohasem ébrednek fel. Tragikus módon soha eszükbe sem jut, hogy lehet más út is. Soha eszükbe nem jut, hogy lehet egy jobb út is. Mégis, ha téged az élet még nem zötykölt össze eléggé, és nem szenvedtél még eleget, akkor van egy másik út: Tovább »

Majd én jól elfelejtlek!

...két hét totális egymásra hangolódás..ritkán történik ilyen. Egymás szavából veszünk ki újabb szavakat. Összekapcsolódnak vágyaink, és minden érzékünk.
Még nem láttuk egymást. Csak a hangját hallom. Olyan hang, mintha a legjobb sztorit mesélnék, ahogy meghallod, egyből beleéled magad a történetbe.

*

Látom, akarom, érzem...mi az hogy még sem? Tovább »

Címkék:

Gondolat

Sziasztok!

Hogyan felejthetném el azokat az embereket akik bántottak vagy akikben csalódnom kellett? Tegnap este újabb csalódás ért, a 4. az elmúlt 1 hétben.
Naponta többször is állandóan ők járnak az eszembe mintha meg akarnék felelni nekik hogy bebizonyítsam az igazamat.
Hogyan szabadulhatnék meg ettől és a gondolatuktól?
Segítsetek kérlek!

Kata

Miért nem tudom elfelejteni Őt? Miért látom őt mindenhol?

Már írtam ide egy fiúról, akibe lassan 2 éve szerelmes vagyok, pedig már 1 éve nem találkoztunk. Tovább »

"és ne kételkedjetek"

Különös hogy mennyi minden múlik a gondolatainkon ... Tovább »

Derűs búcsúvers szakítóknak ;)

"Örülök nagyon, hogy jól vagy már kedvesem!
A rajzolt virágod? Még mindig öntözöm, így indul a reggelem.
Persze hogy hiányzol, nem is mondhatok mást, ez a jó szó!
És bevallom, az autóból skubizom még, kinyitott-e az a presszó!

Ott áll-e a pincér, aki úgy bámult minket, na, tudod…!
Csak valami vizet ittunk, nem is azt a rumot, Tovább »

Az idő és a felejtés

idő és felejtésA lány végre rászánta magát és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, és azt mondták az idő minden sebet begyógyít. Márpedig régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, aztán egy zaklatott álom, vagy egy zene, újra és újra felszakította a sebet. S ilyenkor újra érezte a régóta tartó fájdalmat, amit szeretett volna elfejteni.

Elindult hát az Időhöz, s most itt van. Becsöngetett és Tovább »