pillangó

Arthur

Arthur mindig arról álmodott, hogy egyszer híres filmrendező lesz. Ámulattal nézte a világ legelismertebb filmalkotóinak megható, máskor felemelő történeteit. Idejét szívesen múlatta a megérintő, mély tónusú dallamok vulkanikus erejének elragadó áramlatával. Szívébe markolt a legszebb hang, melynek nyomában szenvedély kavargott. Az alkotás szenvedélye. Érezte, valami belülről kitörni készül. Tovább »

Neked is van lepkéd...

Próbáltál valaha lepkét fogni? Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Nagyon gyors a drága, a legváratlanabb pillanatban rebegtet egyet a szárnyain, és már el is repült. Ha követed, mindenféle utakra vezet, és csak rajtad múlik, meddig folytatod a játékot.

Néha körbe-körbe futkosol. Vagy hol felfelé nyújtózol, hol lefelé, aggódva, óvatosan. Előfordul, hogy közben elbotlasz, csalán csíp, pocsolyába lépsz, de te kitartasz, mert tudod, hogy megéri a fáradtságot. Tovább »

Boldogság a mindenségben

Hamvas rózsaszirmok heverjenek lelkem teraszán,
kacér pillangók szálljanak vállamra,
a nap melege hassa át pirosló arcomat,
s a napsugár csodás fénye rajzoljon fejem fölé glóriát.

Miközben a madarak csivitelik kicsiny kis énekem,
a szivárvány túloldalára hordják védelmező szárnyuk alatt
szeretetem magvait.

S ahogy szétszórják azokat a sivár lelkekben, Tovább »

Mindent a maga idejében!

A Mester sohasem erőltette a fejlődést, hanem hagyta, hogy mindenki a saját
üteme szerint haladjon. A következő kis történettel magyarázta ezt meg:

"Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált
kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden
lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. Tovább »

A pillangó

Ahogy én érzem

ahogy érzem, pillangóOlvasgatom az oldalt, és azt tapasztalom vagyunk egy páran, akiknek a teremtéssel problémái vannak. Milyen érdekes, hogy emberek, akik nem ismerik egymást, mennyire egyforma problémával küzdenek (mert ugye EGYEK vagyunk). Az elmúlt hónapokban próbáltam magamban megfogalmazni miért nem sikerülnek a dolgaim. Most szembe találom magam a válaszokkal, amikre szükségem volt már régóta, és visszaköszönnek a saját általam feltett kérdések is. Tovább »

Uram!

Az ember suttogott:
„Uram, szólj hozzám!”
És a fülemüle dalolt – de az ember nem hallotta meg.
Aztán az ember felordított:
„Uram, szólj hozzám!”
És a mennydörgés végigdübörgött az égen – de az ember nem figyelt rá.
Az ember körülnézett és szólt:
„Uram, engedd, hogy lássalak!”
És a csillag fényesen ragyogott – de az ember nem látta meg. Tovább »

Címkék: