félelmek

Félelmek, amik eltorzítják a valóságot – és természetesen a MEGOLDÁS

Minden emberben félelmek vannak, nincs olyan ember, akiben ne lennének. Sok félelmünkről tudunk, sokról fogalmunk sincs.

Például, könnyen belátható, hogy mindenki fél attól, hogy elveszítheti, amije van (pl. anyagi biztonság megtartása a nyugtalanító válság időszakában). De ki van annak tudatában, hogy attól fél, ha nem neki van igaza, MEGHAL? Ez egy tipikus rejtett félelem, amiről a legtöbb embernek fogalma sincs. Tovább »

Meditáció a régi félelmeink felszámolásához

Észrevettem, hogy még mindig ismételgetek egy régi, gyermekkori berögződést Valahányszor a szüleim megszidtak, vagy olyasmit mondtak rólam, amit bírálatnak éreztem, azonnal bezárultam, elfutottam, és azzal vigasztaltam magamat, hogy jobban meglennék emberek nélkül, többre vinném egyedül. Kezdem belátni, hogy ugyanígy viselkedem a barátaimmal is. Tovább »

El tudnád képzelni az életedet úgy, hogy...?

El tudnád képzelni az életedet úgy, hogy abban az állapotban élsz, amiről sokan csak beszélnek? Abban az állapotban, amikor a boldogság, bőség állandó?

Természetesen a bőség lehet akár sok pénz is, de lehet napi egy alma.
Ha most hirtelen elveszítenéd mindenedet és csak napi egy almát kapnál ezentúl, akkor vajon örülnél annak? Tovább »

Szégyenből akaraterő

sedf sefs sefs sef sef sef esf sef sef sef

Pacsmagok

guernicaApa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt.
A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt.
Az apa látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok. Nem sok idő kellett,hogy egyikük fogadatlan prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult megvigasztalni a gyermeket, de az erő, mi a férfi tekintetéből vágódott felé, úgy sodorta el, mint száraz levelet a viharos őszi szél. Tovább »

A kék madár és a fa meséje

Történt egyszer, hogy a fa beleszeretett a kék madárba. Csodálta fenn az égen, s reménykedett abban, hogy egy nap majd felnő hozzá, s az ágaira telepedhet. De növekedni nem mert, félt, hogy a szél kidönti. Így csökevényesen a föld közelében eresztett ágakat. A kék madár így a magas fák lombjára telepedett, és észre sem vette a fát.
Sok év múlt el, a fa megöregedett, akárcsak a madár, akinek már nem volt ereje magasra röppenni: megtelepedett hát a fa ágán.
-Miért nem nőttél fel?- kérdezte a kék madár- Akkor sokkal többet lehettünk volna együtt.
Tovább »

Négy ember a sivatagban - avagy a döntés a Te kezedben van

Tóbiás: Történetünk azzal kezdődik, van négy ember a sivatagban, és mindegyikük önként bebörtönözte saját magát. Ezek az emberek a semmi közepén tengették életüket, ahol a nap minden nap sütötte a bőrüket.

Az egyikük egy cölöphöz kötötte magát, ami mélyen a talajba volt süllyesztve. Erről a magas cölöpről egy lánc fonódott emberünk bokájára. A lánc körülbelül két méter hosszú volt. Nem tudott onnan elmenekülni, a bokájára béklyózott lánc következtében. Minden alkalommal, amikor megpróbált onnan kiszabadulni, rájött, hogy a lánc egy helyben tartja őt.

A második embertől nem messze szintén állt egy talajba süllyesztett cölöp, Tovább »