Jézus

Még egy kereszt

Ha bánatos a szived,emeld fel a fejed,
Nézz az égre,szólj hozzá Ő látni fog téged!
Küldj neki egy szívből jövő imát!
Meghallgat és segít,mert megigérte!
Érezd az igazszágát,ne add fel a cél előtt!
Rá fogsz találni, csak figyelj!
Nyisd ki a szived,engedd el a bánatot,add át neki a gondot!
A keresztért: amit Jézus hordott! Tovább »

A saját kereszted

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.
Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.
A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.
„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”
„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.
Tovább »

Mi végre állítottam kerítést?

kerítésNéha felsejlik előttem az a világ, ahol szívünk határtalanná válik és nem csak a testünkhöz kötődnek majd érzéseink hanem mindenhez, ami körülvesz bennünket... Ilyenkor egy egy pillanatra kiszökik lelkem a szabadba. Kiterjed oda is, ahova testem érzékelései nem hatnak. A börtön falán kialakul egy aprócska rés, amin keresztül érintkezhetek a határtalannal. Mintha egy magas hegységbeli aprócska csőszkunyhóban volnék ahonnan pillanatokra ugyan de kimerészkedek, a földre amit őrzök. Erről a földről pedig kitekintek a fakerítésen túlra, a hegytetőre és a távolabbi kék hegyekre, mély völgyekre. Ilyenkor megértem hogy nincs mitől féltenem a kertemet, házamat. Mert egyedül áll az én házam és az én földem a határtalan tájban. Tovább »

EGY MEGDÖBBENTŐ TÖRTÉNET

kalitkaGeorge Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:
,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal? Tovább »