elmúlás

Szerelmes levél az Egy Minőségellenőrnek..

Bár lehet nem is emlékszel rá, de lassan egy éve találkoztunk először. Sosem gondoltam volna, hogy 'ennyi' idősen egy ilyen jóképű srác leszólít. Kimondottam örültem. Hiszen a lelki elhasználtságom nem tükröződött ki a Világba. És az, hogy szépnek, csinosnak láttál, maga volt az Erő számomra. Tovább »

Magunkért

Valahogy olyan furcsa minden…
Az emberi életek lángja egyre sűrűbben alszik ki az ismerőseim, barátaim körében, és egyre jobban összeszorul a szívem, egy-egy újabb hír hallatán. Az elmúlt hetekben megugrott ezek száma, megdöbbentő módon.
Milyen szépen lehet írni, beszélni az elmúlásról, az elengedésről, és milyen jó, ha valaki könnyedén meg is tudja tenni. Csak amikor már növekszik a sor, egyre több emlék tolul fel, egyre nehezebben sikerül a könnyedség. Tovább »

Búcsúzó...

Se szeri, se száma a neten, olvashatjuk naponta az okosítani próbáló tanmeséket. Rendre elolvassuk őket, és sóhajtozva megjegyezzük, mennyi igazság van bennük, majd rohanunk változatlanul tovább.

Aztán eljön egy pillanat, hogy megakad a szemed néhány soron, hirtelen nem látsz a könnyektől. Nem érted, fel sem fogod, ami történt...

Csak annyit kérdezel, hogy miért... és eszedbe jutnak a mesék igazai. Tovább »

Randevú a halállal

„Azt hiszem, egyedül a falevelek ismerik a szép halál titkát”.

Amikor megérinti őket a hűvös idő lehelete, nem sírnak, nem jajveszékelnek, nem kapaszkodnak görcsösen az életet adó fa ágába, hanem engedelmesen, sorsukba beletörődve lehullanak a földre.
Aki látott már színes avarszőnyeget, az tudja, hogy a falevelek a legszebb halottak az őszi természet ravatalán.

Ami természetes a növény- és állatvilágban, az oly félelmetesnek tűnik az emberek szemében. Tovább »

Kun Magdolna : AZ UTOLSÓ KERINGŐ

Kun Magdolna :
AZ UTOLSÓ KERINGŐ

Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.

Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk. Tovább »

Ó fájdalom, miért vagy te fájdalom?

Itt a fájdalom. Szia fájdalom. Miért vagy velem? Mit akarsz tőlem? Szeretném, ha nem fájnál, de hát úgy hívnak, hogy fájdalom, nem tagadhatod meg a neved...

Nélkülem egyedül érzed magad? Kellek Neked, hogy együtt lehess velem? Jó érzés Neked, hogy fájsz nekem? Nagyon fájsz. De ha így akarod, hát legyen... Tovább »

Aranyosi Ervin: Utolsó levél (saját illusztrációval)

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van! Tovább »

Az újnak születése

Újjászületés. Hú de szépen hangzik! Újjászületni, azt mindenki szeret. Az amolyan szép dolog, nemes, pozitív. Bár az utat odáig megtenni azt nem szívesen vállalja senki.

„Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kell tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek.” (Wass Albert) Tovább »

Aranyló csillámok

Reggel ismét sírva ébredtem, mint a héten szinte minden nap. Lehet én komplikálom túl a dolgokat, lehet végre visszatért a józanságom. Bár a sírás talán a józanság ellentéte, de lehet hogy az elengedés egy fázisa. Tovább »

Gondolatok az elmúlásról

"Csak az a vég..." Tovább »

Címkék:

Temetés utáni gondolatok

temetés, gondolatokMa temetésen voltam. Szerencsére csak egy ismerős, akinek a halála engem nem érint közelről. Mégis a hatása alá kerültem. Átéreztem a szerettei fájdalmát. Mindíg nehéz a halált elfogadnunk, mégha megváltás is volt már neki. Ahogy álltam és hallgattam a papot, önkéntelenül a saját szüleimet néztem. És elöntött a hála, amiért ők még itt vannak nekünk. És szépen sorban eszembe jutott a többi körülöttem élő szerettem, a gyermekeim, a kedvesem, a testvérem, a tágabb családom. Még a kutyim is:)) És a saját életem. Mennyit aggódok hogy holnap miből eszünk? Tovább »