költemény

Aranyosi Ervin: Utolsó levél (saját illusztrációval)

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van! Tovább »

Aranyosi Ervin: Séta a hóban

Halványszürke égből apró hószilánkok,
el akarják fedni az egész világot.
Az út szélén álló, óriásra nőtt lámpa
sárga fényét önti, a hószínű világra.
Hófehér szőnyegen szürke óriások
sétálnak előttem, amerre csak járok.
Le-le maradoznak, majd előre futnak,
megtörve magányát az unalmas útnak.
Fehér kucsmás házon, zord kémény pipázgat,
sötétebbre festve a hópettyes vásznat. Tovább »

Aranyosi Ervin: Délibáb

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent Tovább »

Aranyosi Ervin: Amikor boldog vagy

Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik…
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt, Tovább »

Aranyosi Ervin: Ahogy a madarak…

Ma reggel ismét madárdalra keltem,
lágy fény derengett át az ablakon.
Csendben hallgattam, s odakint a kertben
egy apró kórus trillázgatott nagyon.
Vidám dalukból, áldott élet áradt,
Kicsi szívükben öröm zakatolt.
Háladalt zengve a gyönyörű világnak,
élve a jelent, s várva a holnapot.
Mi, emberek, vaj’ mért nem vesszük észre,
az életünk, pont ilyen egyszerű. Tovább »

A megdagadt hasú róka

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából. Tovább »

A csalogány és a sólyom (Aiszóposz meséje nyomán írta Aranyosi Ervin)

Csalogány egy szép fa tetejében,
ahogy szokta, dalolgatott szépen.
Arra járt a sólyom, s észre vette,
lecsapott rá, s zsákmányává tette.
A pusztulásra ítélt kis madárka,
próbált hatni fogva tartójára,
- úgy sem lakik jól vele a másik,
jobban jár, ha nagyobbra vadászik.

A folytatást itt olvashatod és itt láthatod a hozzá készített illusztrációimat: Tovább »

A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán írta Aranyosi Ervin)

A sas és a róka
barátságot kötött.
Egyszerű gondolat
volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták,
közel fognak lakni,
egymás közelsége,
barátin fog hatni.
A sas felköltözött
egy jó magas fára,
rókánknak alatta,
bozótban lett vára.

Folytatást itt olvashatod: http://versek.opencreative.hu/category/a-sas-es-a-roka/
Jó szórakozást kívánok. Tovább »

Aranyosi Ervin: Idióta téli vers

Jót akaró,
hótakaró
betemet
egy tetemet?
Miska bátya
kiskabátja
meg nem óvta?
Reggel óta
nyelve szótlan.
Benne holtan
sem beszél
a szembe szél.
Hallja Eszti,
s eszét veszti,
mert dermedve
nem egy medve,
alszik mélyen
erdőszélen.
- Ki? - A Miska,-
kis hamiska!
Az, a részeg,
bolhafészek.
Megfagyott,
s lett tetszhalott.
Ám a teste,
ami este, Tovább »

Hóesésről írtam én - meglepetés költemény

Esett a hó!

Tegnap a kék eget
hófelhő takarta,
Földünket porhóval,
befedni akarta.
Hópelyhek az égből
kicsit ferdén hulltak,
ahogy földet értek
egymáshoz simultak.
Az utcai lámpa
fényében cikáztak,
- apró csillagszórók -
fényesen szikráztak.
Földön összegyűltek,
egymás kezét fogták,
és a nagy világot,
együtt betakarták. Tovább »

Kedves barátaim!

Közeleg a karácsony, ezért szeretnék egy kis ajándékkal szolgálni azoknak, akik hisznek a mesékben, akik szeretnek mesét olvasni:
Fodajátok szeretettel, jó szórakozást kívánok:
CINCOGÓ

Valahol a nagyvilágban,
kerek-erdő közepén,
egy kedves egércsaládban
élt egy kis egérlegény.

Egércsalád, rajta kívül
nevelt három csemetét.
Apa, anya, 4 kisgyerek, Tovább »

Aranyosi Ervin: Téli álom..

Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.

Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.

Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekint le
az álmodó világra.

Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.

Látom, hogy ma éjjel, Tovább »

Csengő szól...

Csengő szól, csengő szól,
jön a télapó!
Lába alatt besüpped
a háztetőn a hó.

Az ablakokban láthatod,
hogy várja sok gyerek,
kikészített kis cipőkre
szemük hogy mered.

De a télapó megvárja
Míg mind elalszanak.
Csak ezután osztja szét
az ajándékokat.

Sok kis cipő az ajándékkal
sorra meg telik,
A télapó is végez talán
holnap reggelig Tovább »