Édesanya

Szeretem az Anyukámat

A legelső kapcsolatunk az anyukánkkal alakul ki. Fogantatásunk pillanatától kezdve, kaptunk egy kis lakást az anyukánkban. Kezdetekben még együtt éltünk, együtt mosolyogtunk és együtt szomorkodtunk. A legalapvetőbb érzelmeinket az anyukánktól kapjuk meg. Ahogy Ő élt, mi is követtük bizalommal. A pocakban, megvan minden. Olyan mint egy tökéletes szálloda, még csak kiabálni sem kell semmiért, mert adott a kényelmünk. Egyszer csak úgy éreztük, itt az ideje új utakra tévedni és előbújtunk a megszokott kényelemből valami ismeretlen, új világba. Tovább »

széléig merészkedés

szóóval:) tudom, hogy a cím teljesen eltér attól amit írtam, de úgy gondolom valamilyen szinten van köze egymáshoz a címnek a szövegemhez. ha nagyon mélyen is, de van. Tovább »

Címkék:

A kékköves gyűrűm

(Anyukámnak…)

Nem szerettem ezt a napot. És igazából még most, húsz év elteltével sem, de úgy érzem megtanultam kezelni, elfogadni.
Minden évben az Ő hiányával, keserűséggel, fájdalommal, bánattal küzdve éltem át. Nem csak május első vasárnapját. Minden egyes napot.
Irigykedve hallgattam: „Azt a legszebbet kérem. Az édesanyámnak lesz.” Tovább »