vers

Petőfi Sándor: Az álom...

Petőfi Sándor
Az álom...

Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez. Tovább »

Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz

Tóth Árpád
Elégia egy rekettyebokorhoz

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. Tovább »

Címkék:

Ady Endre: A sárban

Ady Endre
A sárban

Az első dal egy lányról szólott.
Fehér lány volt, ki félve adta
A könnyfakasztó, szűzi csókot.

Aztán más lányról énekeltem...
Jéghideg volt mindkettőnk ajka,
Fáradtak voltunk mindaketten.

És ismét égtem izzó vágyba'...
Feltámadt szívvel bandukoltam,
De nem találtam egy leányra...

Most már elhagytak mind az álmok,
A dal kihalt, szivem üres lett, Tovább »

Címkék:

HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ: A SMARAGD TÁBLA (Tabula Smaragdina)

TABULA SMARAGDINA

Hamvas Béla, a Smaragdtabla eredetéről és szerzőségéről: Tovább »

Élj úgy..

ÉLJ úgy...

Élj úgy, hogy kezdd önmagaddal! Élj egyensúlyban, élj egyként! Szeretve, szeretettel!

Ehhez kapcsolódóan kiemelném a következő sort: "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták."

"Máté Evangyélioma 7. rész

1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Tovább »

Címkék:

Álmomban láttalak

Rácz Viktor: Álmomban láttalak

Hónapok óta csak téged kereslek,
Pedig még hírét sem hallottam nevednek.
Nem láttam még bájos mosolyod,
Nem ismertem kedves modorod.

Nem lehet abban semmi véletlen,
Hogy ennyi rosszat kaptunk az életben,
Ha szívfájdalomra nem találunk gyógyírt,
A sors valakit úgy is hozzánk szólít.

Szemedbe nézve, látom gyönyörű lelkedet, Tovább »

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt, Tovább »

Keserű álom

Keserű álom

Egymásnak álmodtuk az életet,
De az álomnak hamar vége lett.
Kéz a kézben éltünk,
Álomvilág volt a létünk,
De egyszer csak jött az ébredés,
Jött egy hatalmas nagy tévedés,
Mely véget vetett az álmoknak,
A halott szerelem keselyűi
Mind fejünk felett kárognak.
Becsukom szemem.
Már nem úgy látom magunk, mint rég,
Nem oly gyönyörű kék felettünk az ég, Tovább »

Tollak

Tollak

Leláncol az Őrült,
Láncra veri a habzó szájú
fehér galambot.
És lassan tépkedni kezdi
a tollakot.

De a galamb kiszabadul, repül
fel, fel a magasba,
félig csupaszon,
megtépázva.

Megáll egy pillanatra.
Megfordul.
Visszatér, hogy bosszút álljon.
Bosszút az elhullatott, megvörösödött,
fehér tollakért,
a csöngő-bongó láncokért,
az elfertőződött sebekért. Tovább »

Szívroham gyár

Szívroham Gyár

Változó szívritmusom kósza gondolata voltál,
egy hajléktalan pocsolya utolsó sikolya.
Karanténomban, azt hittem, csak a harag szolgál,
de megmutattad, milyen a tükörképem mosolya!

Visszafogott léptekkel közelítek, rettegek,
hiszen élő emberben bízni nem lehet mentsvár.
Senki nem tudja, ezek a szemek mit rejtenek,
s hogy milyen gyönyörű éjszaka Szívroham Gyár! Tovább »

Címkék:

Elhiszed

Elhiszed

Most még elhiszed azt, gyermek, hogy minden szép,
S nem látod, hogy gyilkos darazsak tépnek szét,
Míg cipődet hazug tócsában áztatod.
Elhiszed vakon, hogy az ég kék, a fű zöld,
Pedig vörös: mert véredből iszik a föld,
S ha fáj - a másikat hibáztatod.

Eskű

Csak egy csodára várok,
Te kósza napsugár,
Nem bárkinek a jótékonyságát,
Nyomja a teher a jó szívnek falát,
Szakajtja a lovagok
Kínkeserves vállát,

S ha a nap nem süt,
Ha borult az ég s az emberek
Habzó szájjal vért kívánnak,
Én akkor is rád gondolok,
S mint édes bort a földekről,
Én tetégedet úgy kívánlak,

S szóljon ezer álgyú,
Millió füttyharsona, dobjanak Tovább »

Címkék:

Emberiségem

Voltam sebzett, törékeny őz,
Melyen a vad mohóság hamar győz.

Voltam veszett róka, mely kézbe mar,
De a Halál ismét elragadt hamar.

Voltam már fa, magasra nőtt,
s a vihar szele ismét kitört.

Most ember vagyok. Pőre.
Kit Istene tanulni küldött a Földre.

Gyorsan tanulok! - mondom egyre,
de gyakran beleesem ugyanabba a mederbe.

Majd az idő meggyógyít néhány sebet, Tovább »

Címkék:

Vers

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.

Szabó Lőrinc

Címkék:

Ajándék

Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta, nap,
egy kézfogás a hontalannak,
egy korty, szíves falat,
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.

Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
tán jobban szenvedett,
hálás vagyok csak és köszönni
véletlent is merek,
szerelmet, ezt az éjt, szerelmed;
ne bánjad sose meg.

Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat Tovább »