vers

Áram

Micsoda áram zuhog át rajtunk!

Mint villanyvezeték
összesodort két különnemű szára:
lobogunk egybefonódva
s kigyullad a lámpa:
vágy és gyönyör -
soha csömör,
egy pillanatra sem.

Húsz éve már pillantásodra pendül
megfeszült idegem.
Nélküled a föld mint távoli bolygó
forog süketen, betegen.

Fény és sötét, páncél, mi véd:
ez vagy, s a tiszta öröm,
mely átölel, nem enged el, Tovább »

Lennék

Lennék

Lennék
ledobott pulcsid,
egy fotel karján
felejtett...
egész nap tűnődve:
hogyan lehetnék
olyan szellős, színes
és kényelmes,
hogy holnap
engem végy
először szemügyre?!

Lennék
levetett pólód este.
Hajnaltól nyújtóznék:
engem húzz testedre!

Lennék
elfelejtett kabátod
egy szekrény mélyébe
zárva, s várva
türelemmel télre,
amikor szükséged lehet
bőröm melegére. Tovább »

Címkék:

Alkony és csalogánydal

Alkony és csalogánydal

szilva-édes ajkadról ezer csókot csentem
dél csillagára írtam hamvadón a neved
pillantásom rád hullott szemerkélő permet
harmatcseppet földszagú estékbe rejtem

homlokunkra simulva alkonypírja ámul
levendulamezőre feszül a kedved
szilaj szellő apró pillangókat kerget
míg fény-gyöngyös felhő petrezselymet árul

pipacsos búzamezőn szívemre leltél Tovább »

Címkék:

Itt van az ősz itt van újra

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA
(Petőfi Sándor)

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld Tovább »

Vágyam.....

Felforrt vérben a vágy
új utakat tör,
gejzíri aktus emel,
kívánt érintésbe márt,
lázba hoz minden csók,
és izzadt testzuhatag.
Keresztülcsobbant izgalom
a küzdelem,
hajt a kéj, s a szerelem
fáradhatatlanul imád,
kényeztetve hág
négy fal között.

Címkék:

Kedvesem

Érzed kedves, ha nem mondod nékem, akkor is látom,
Szemedben boldogságot, cinkos pajzán pillantásod.
Sugárzol, adod az édes Élet melegét folyton,
Nyugtat, amikor megpihen édes csókod ajkamon.

Címkék:

Vágy

Láványi beteljesülésed
Egekig juttat,
Közben lelkemhez érsz,
Kutatva lépdelsz testem árnyain,
Vad vágyam ontod
Szított önmagából.
Kecsessé bámul az idő,
Nagy macska mivoltom
Ott dorombol
Balnyi térfeled árbócán,
Reád suttogott ajkam
Éjjenti lázadásba hív...
Elvesztél.

Sétáltam az úton

Sétáltam az úton s hirtelen a semmiből egy lány lépett elő.
Arca mese szép szem és mosolya, mint a legszebb angyalé.
Hozzá szólni nem mertem csak álltam és csodáltam szépségét.
Mondogattam magamnak végre Ő lesz, kit rég keresek eme hosszú utamon.

Szívem hevesebben kalapált. Erőt vettem magamon és szóltam hozzá.
Ő csak mosolygott rám és megfogta kezem kéz a kézben sétáltunk tovább. Tovább »

Címkék:

Ébredések

Ébredések:Parádi Rihárd

...lerántottak rólam már pár ruhát,
egyenes út lelkemig, a szívemen át,
gondolatból kreált szövetdarab...
...meztelenné lett testem,
mégsem hordom másnak ingét,
a remekműt még mindig hitből festem! ...

gyengéd szavak szegeznek önmagamhoz:
én vagyok poklod, mennyországod,
sivatagod, óceánod,
jód és rosszad,
éltetőd s elfedőd! Tovább »

Tündérszív dobog

Nem hagyom abban

Tündér-Ilonám, most választott álmom,
Be sokféle vagy aranyalma-fámon
S be másképpen fáj minden ébredésem
És mégsem és mégsem,
Alvó királyfi nem leszek én mégsem;
Nem hagyom abban utánad-menésem.

Megyek elébed és megyek utánad,
Vágy köt lábamhoz óriás falábat
S mérföldekkel érlek el újra-újra
És tán összebujva
Egyszer leszünk csak éhesen fakulva Tovább »

Címkék:

Belém

Belém

Belém rondítasz szóval,
cselekedettel, gondolattal
és mulasztással.

Belém rontasz ujjbegyekkel,
ajkaiddal, szívveréseddel.

Mélán dalolok. Szép vagy,
szép vagyok. Én magamban
és te bennem. Szépek vagyunk
így mi ketten; Egyben.

Arra kérlek tiszta Lélek,
ne ronts el, ne rondíts meg,
hisz szent oltáron vesznék.

Címkék:

Esti fércelődés

Esti fércelődés

Vad szex, kéjes orgiák,
dús mellek között dalol a Hold,
egyszerűen, pőrén fekszel
a homokon, tested kitemetve
nézem, ahogy rádrogy az alkony
elgyengült alakja.

Féltve fonom köréd karjaimat,
már-már reszket körülöttünk
az őszinteség lehellete, édes
méz, édes vér, keserű parafrázis.

Pragmatikus vagy, én meg nem,
ez benne a jó, nincs az élvezetben semmi Tovább »

Címkék:

Mondom azt...

Mondom azt...

Mondom azt, hogy szia.
Szép vagy. Jó a szoknyád.
Csillogó szemekkel nevetsz.
Mosolyog tőled a szívem, lelkem.

Mondom azt, hogy szia, helló.
A szemeimmel, a kézfejemmel,
az arcszínemmel. Beléd-beléd
pirulok, újra és újra. Ha kell, ha
nem, százezerszer. Igazán.

Nem mondom azt, hogy szia.
Pedig szép vagy. Tiszta, szelíd,
kecses és gyönyörű. Arcomra hulló Tovább »

Címkék:

Szirmok bársonyában élsz

"Szirmok bársonyában

Gyermekmosolyokban élsz,
Erdei tó tükrében,
Szél fodrozta felhőben,
Rendben,
mit átköt a fény

Napsugár bársonyában élsz,
Lombos rezdülésben,
Szarvasok álmában,
Szépségben,
melyet formál a kéz

Vadrózsa szirmában élsz,
Illatozó áradásban,
Gyöngéd ragyogásban,
Reményben,
melyet megáld az ég."

A vers forrása: internet

Címkék:

Pajkos Hajnal

Horváth Piroska:
Pajkos hajnal

Hajnal fonja csillámhaját,
Rám fésülte fénysugarát.
Ezüsttincse fényét szórja,
Orrom hegyét csiklandozza.

Kávéscsészém szélén csillan,
Pajkos, játszik - majd elillan.
Előbb itt ült, most már inal,
Harmatcseppes csókjaival.

*
"Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet!"
Szeresd a Világot és a benne növekvő Virágot!

Címkék: