vers

Aranyosi Ervin: Gondolat szilánkok

Ne adj magadból annyit,
amennyit mások várnak!
Sosem kell megfelelned
az egész nagy világnak.

Adj mégis többet, jobbat,
s örömöd teljen benne!
Szeretetből, hálából,
mint kinek többre telne.

Folytatás:
http://versek.aranyosiervin.com/erzelmek-szeretet-magany-boldogsag-vagya...

Aranyosi Ervin: Utolsó levél (saját illusztrációval)

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van! Tovább »

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján (saját festménnyel)

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba Tovább »

Ki nem volt soha még...

Van, mit a Sors mért rád,
Ellene nem tehetsz,
De ez nem jelenti azt,
Hogy boldog sem lehetsz.

Félsz a változástól,
Semerre sem haladsz,
Pedig tudod jól, hogy így
Boldogtalan maradsz.

És e szenvedésért,
Már nem a Sors hibás,
Hisz tálcán tette eléd
A változást.

http://video.xfree.hu/?n=vacak55|84be42b5090b4f6c05894199554852fb

Címkék:

Aranyosi Ervin: A szeretetről írom versem (saját festménnyel)

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.

Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.
Éltünk végéig fényben élnénk, Tovább »

Néhány pár versem :)

Csillagpárbeszéd

Éjjeli csillag párbeszéd az egyszerű szív daláról,
Bolond szél kavarja fel az érzést újra magától.
Azt súgják a szabadság a pillanattal létezni,
Tenni, amire vágysz, senkit sem kérdezni.
Kedvünk szerint választ adni a világnak,
Ha tudjuk mit akarunk, mindegy mások mit csinálnak. Tovább »

Címkék:

Hazatérés

Kék szemed tenger végtelen,
Kiúszni belőle ember képtelen.
Mit tőled kaptam
Adtad, nem kértem,
S a legszebb pillanatban,
Tudtam, hazaértem.

Címkék:

Hanyatt

Mindig is szerettem tanulni. A suliban nem volt számomra "szeretem" vagy "utálom" tantárgy. Irodalom órára sem kellett hat ökörrel berángatni és sosem nézegettem a fali órát, hogy "jaj, mikor lesz már vége?". Tovább »

Két fa

Sírtak a fák. Könnyezték a Földet? Lehet.
Bánat- vagy örömkönnyek ezek?
Hisz itt a tavasz, mit annyira vártak,
De a nagy fák nem engednek utat a napsugárnak.

Az erdő közepén álltak egymás mellett,
Szomorúak s mégis vidámak,
Bár sötétség van koronájuk felett,
De övék, amit mindig kívántak.

Közös az éltető föld, melybe együtt kapaszkodnak,
Ágaik összeérnek, egymáshoz így ragaszkodnak. Tovább »

Címkék:

Csak úgy...

Voltál- e már pillangó?
Virágról, szerelembe,
halálba illanó?

Voltál- e már virág?
Lent a völgyben, fa lábánál
apróság, ki most bontja szirmát?

Voltál- e már fa?
Korhadt, büszke,
dús lombkorona?

Voltál- e már csillag?
Fenn az égen, vagy éppen hullva,
ki kívánságokat hall?

Voltál- e már Minden?
Öröm, könnycsepp,
szeretet benn a szívekben?

Címkék:

Lábnyomaid pora

Müller Péter - Lábnyomaid pora

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban. Tovább »

Aranyosi Ervin: Lics és Locs (trilógia, saját illusztációkkal)

Aranyosi Ervin: Lics és Locs

Lics és Locs, a két boszorkány rosszban töri a fejét,
Csúffá teszi, latyakossá az emberek életét….
Locs csinálja a locspocsot, mikor olvad kint a hó.
Egyszer el is akadt benne szánjával a télapó. Tovább »

Aranyosi Ervin: Karácsonyi vers

Ünneplő ruháját
a szív magára ölti,
ember a karácsonyt,
megtisztulva tölti.
A hétköznapi lelkek
megtelnek békével,
egymás iránt érzett
szívszeretetével.
Kár, hogy csak ilyenkor
mozdul meg a lélek,
csak ilyenkor zendül
ajkunkon az ének.
Ilyenkor látjuk csak
a nyomorúságot,
ilyenkor öleljük
az egész világot.
Pedig a világnak
a legszebb ajándék,
ha van bennünk részvét Tovább »

Aranyosi Ervin: Séta a hóban

Halványszürke égből apró hószilánkok,
el akarják fedni az egész világot.
Az út szélén álló, óriásra nőtt lámpa
sárga fényét önti, a hószínű világra.
Hófehér szőnyegen szürke óriások
sétálnak előttem, amerre csak járok.
Le-le maradoznak, majd előre futnak,
megtörve magányát az unalmas útnak.
Fehér kucsmás házon, zord kémény pipázgat,
sötétebbre festve a hópettyes vásznat. Tovább »

Tamkó Sirató Károly

Vándor móka

Elindultunk
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,

Macsoládra- kocsonyáért,
Kocsonyádra- mazsoláért,
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs- Érre szerencséért,
Pécelre- mézért
Mézeskútra- pénzért.
Jöttünk- mentünk
Nagylaposon- hegyesen,
Homoródon- begyesen,
Hétrongyoson- feszesen,
Lassú-réten- sebesen.
Mit csináltunk? Tovább »