pozitív hozzáállás

A mosoly hatalma

jegyellenőrLenne egy történetem egy kedves kalauzról, aki a minap majdnem megbüntetett Miskolcról hazafelé jövet a vonaton.

Vizsgázni voltam Miskolcon kedden. A csoporttársaimmal a 16.35-ös vonattal jöttünk Pestig, egy fülkében öten utaztunk. Nagyon jófej emberek társaságában utazhattam, beszélgettünk a vizsgáról, az életről, családról, jókat nevettünk a vonaton két szendvics, kávé és üdítő közepette. Egészen addig, amíg a fülkéknél meg nem jelent a kalauz bácsi. Képzeljétek el egy fiatal, nagyon jóképű pasit, enyhén mogorva ábrázattal, szép vasutas egyenruhába. Elkezdte kezelni a jegyeket, persze kérte a diákigazolványainkat is. Nekem még nem volt kész a diákigazolványom, csak egy ideiglenes igazolvány, amelyhez személyi kártya jár. Nos, kedves kalauzunk elkérte a kártyámat, nézegette, amely sem aláírva nem volt, sem kitöltve – valahogy még nem kellett hasznát vennem és el is felejtettem. Nézett rám kemény, mogorva ábrázattal. Kérdezte, hogy meddig utazom, és ott lakom-e. Tovább »