Te erre születtél?

adniAdni magunkból önzetlenül, ez a legnagyobb szabadság, bármilyen mentális vagy fizikai értelemben véve, mert ez azt jelenti, hogy olyan valakivel állsz szemben, akinek adhatsz elvárások nélkül magadból. Megengedheted magadnak, hogy ne állíts fel biztonságot nyújtó szabályokat, mert a másik képességeinél fogva (tiszta tudat, tapasztalat, intelligencia, önismeret, önzetlenség) megadja neked ezt a szabadságot. Mert a másik már érti ezt a szeretet-szintet és nem fogsz sérülni mellette. Hiszen a sérülések mindig az elvárások miatti csalódásokból fakadnak. S végre nem azzal kell foglalkoznod, hogy megkapd, ami jár neked, vagy legalább hátrányt ne szenvedj, hanem átadhatod magadat a szeretetnek. Mindent megadhatsz neki, amire csak késztetést érzel, bármilyen törődést: MINDEN ÖNZÉS NÉLKÜL, hogy végtelenül boldog, nyugodt, gyógyult és elégedett lehessen melletted...S Te ismerve a saját értékeidet, érzelmeidet úgy éld meg minden pillanatát, ahogyan az Neked a legjobb. Az energiák csak egy ilyen spirituális-szintű kapcsolatban teremtődnek, áramolnak és sokszorozódnak igazán. A mai világban szinte lehetetlen megvalósítani egy ilyen játszmáktól mentes adok-kapok kapcsolatot... Ahol nem kell a félelmeinkkel, beidegződéseinkkel foglalkoznunk, mert a másik a legnagyobb természetességgel tudja, és érti mi az tisztelni az embert benned! Tudja, hogy a kapcsolaton belüli szabadság meddig terjed és mi az, ami már nem fér bele, hiszen ha az egyik fél tovább megy, az már nem kapcsolat. Megadja neked a gondolati szabadságot és a fenntartások nélküli szeretetet "szóval és tettel"....és ez a másik nem csak adni tud és akar, hanem fogadni is képes, és akarja a felé áramló energiát, anélkül, hogy ez a személyiségében torzulásokhoz vezetne. Akármennyire is szeretnénk korlátok és kötelezettségek nélkül élni, ha már két ember kapcsolatáról beszélünk, felmerülnek határok.
De hol vannak ezek? Persze mindenkinek máshol, mindenkinek mást jelent a szabadság. Müller Péter azt mondja a szeretet addig tart, amíg az Én és Te tart, amíg a Nő és a Férfi tart. És ezt én is így érzem. Sokan félreértelmezik a szabadságot, nagyon szűkre szabják a korlátokat, mindez azért van, mert nem ismerik fel a saját értéküket, az önbizalmuk több sebből vérzik és nincs hitük abban, ami pedig ott van. Több kapcsolatot láttam széthullani hasonló problémák miatt. És sokat látok ahol ennek a fontosságát nem ismerik fel. A beszélgetés az egyik legfontosabb dolog, a tiszta őszinte beszélgetés. Mindenkinek vannak vágyai, mindenki szeretne nagyobb teret, ami nem azt jelenti, amit sokszor hiszünk, nem is merjük kimondani amit, gondolunk, mert félünk, a másik megbántódik és félreérti. Úgy kell beszélgetni, hogy érthetővé ,és élhetővé, felvállalhatóvá váljon a társunk számára mi az, amit szeretnénk. Sokszor elvárjuk, hogy a másik kitalálja, mit szeretnénk, és ha ezt nem teszi, mert nem lát belénk, akkor csalódottá válunk. Teremtsünk lehetőséget a beszélgetésre ebben az esetben ez az egyik titok! Mosolygósan teremtős hetet kívánok mindenkinek...

(nyomokban Nanie-t tartalmaz :-)

Hozzászólások



Drága Mennyei Próféciák :-)

Köszönöm hálás vagyok azért amit írtál .
Minden szavaddal egyetértek, hiszem hogy addig tart egy kapcsolat amíg dolgunk van egymással, és amíg meg nem tanultunk a másiktól mindent amit kellett. Ami elindította bennem ezt azt írást nem más mint a saját érzelmeim, gondolataim.
Én hiszek abban hogy létezik olyan teljes értékű kapcsolat amiben mindenki szabadon megélheti saját magát, és ezáltal lehet két szabad lélek egy EGÉSZ. A bizalom, az őszinteség, a másik ember által tartott tükör is nagyon fontos a szabadság tökéletes megéléséhez.
Természetesen semmire sincs garancia, ez már az én életemben is igazolást kapott, és a görcs, a megfelni akarás, a féltékenység mind kalodába zárja a szabadságot. Ehhez fel kell nőni, sokat kell tapasztalni.. :)
Szép napot Neked!



Drága Szellő :)

Hogy mire születtünk? Miért vagyunk ITT és MOST? Ez az emberiség fejlődésének kérdései. A Mennyei Próféciák csodálatosan elmondják a fejlődést. A mai kor embere ott tart, amikor felismeri önmagát a másikban. Amikor ezt megéljük, akkor egyre kevesebbet bántjuk a körülöttünk élő embereket. Így a társunkat is. Minden kapcsolat, akár legyen szülő-gyerek, testvér, barát, vagy az egyik legfontosabb, a párkapcsolat addig tarthat egyensúlyban bennünket, amíg kiegészítjük egymást. Amikor az azonosság és az a valami ami bennünk még nincs meg, megvan a másikban. Amikor ez megszűnik, akkor elválnak az útjaink. Minden kapcsolat az életünkben egy tanulási folyamat.
De azt is tudni kell, hogy ha én könnyen elválok a másiktól, az azért van, mert már nincs mit tanulnom tőle, viszont a másik nem tud elválni tőlem, akkor neki bizony még tanulnia valója van mellettem. Ez hajtja folyamatosan felém. Ha ezt megértjük és elfogadjuk, nem fogjuk eltaszítani, hanem inkább szeretettel segítjük a fejlődésében. Abban az esetben pedig ha ezt erőszakkal akarja kicsikarni belőlünk, akkor viszont a saját érdekünkben jobb ha tényleg elválnak útjaink.
A kapcsolatokban lévő szabadságról pedig azt gondolom, hogy egyik embernek természetes, a másiknak pedig nem. Ez a fejlődési szakaszainkat jelöli valamilyen szinten, de ez nem azt jelenti hogy aki szabadabbnak teremti meg az életét az más mint a másik, csak jobban rálátása van az isteni teremtés evoluciójára. A szabadabb ember jobban meg tudja élni önmagában is a kapcsolatot ragaszkodás és birtoklás nélkül. Sokkal szabadabb a szeretet érzése és megélése, mint aki saját magát belekényszeríti egy kapcsolati béklyóba. De ezeknek az embereknek csak saját tapasztalás által lehet átadni a tudást, mert csak így érthetik meg.
A gondolataid a tizedik felismerést tapogatják :)



Kedeves Kreátor :)

Kérlek tedd meg, írd le nagyon érdekel mit gondolsz ....



Kedves Szellő!

Nagyon tetszik a gondolatsor, amit elkezdtél. Bármi, amit hozzá akarnék tenni, okoskodás lenne. (Próbáltam, de töröltem)



Drága Merkaba:)

Amikor ezt írtam nem feltétlenül az elengedésre és szakításra gondoltam.
Az mozgatott hol találkozik, és hol ér véget két ember kapcsolatában a szabadság. És ez miért nem természetes? Miért ne lehetne anélkül szabad valaki h ne bántsa a társát...
Ha véget ér nincs kapcsolat , van akinek a legaprópp komrompimusszum, a másik legapróbb vágya, vagy kérése is korlátot jelent.
És ez sajnálatos... még mindig azt érzem az ego gátat szab mindennek ami az elengedéshez akár a berögzült csökönyös elképzelésekről, akár egy gonolatról vagy személyről van szó. Köszönöm a hozzászólásodat :) Ölelés...



:))

Kedves Szellő !
Az én szabadságom addig tart amíg a szívem kitárt ajtaja elér bárhová , és bárkihez :))))
Értelek , és tudom miről kérdezel és beszélsz , :)) Nem kell megvárni egy tányércsörömpölős szakítást csak azért , hogy egymást jól megbántsák emberek , csak néha vagy sokszor kialakul egy ragaszkodás , és ezzel együtt egy félelem ! Nos ezt el kell engedni :)))))) Bár ,kétségtelen , emberek sokszor jobban ragaszkodnak tárgyakhoz mint emberekhez , de mindenképp ragaszkodnak valamihez ! Eleinte nekem is nehéz volt , elengedni bármit is , :))------ mára sokkal könnyebb lett ez is :)))))
Néha azt mondogatom magamnak , hogy olyan boldog vagyok hogy velem egy nap annyi minden történik , hogy minden nap egy könyvbe sem fér bele :)))))))))))))))) Ölellek kedves :)))))) Merkaba