Tedd mindig, amit a szíved diktál!

a szív diktálHa ennél egy sütit - ne azon rágódj, hány kalória!
Csak tedd azt, amit a szíved diktál!
Ha ágyban maradnál, mert nincs kedved a munkába menni? Kit érdekel a főnök!?
Csak tedd azt, amit a szíved diktál!
Ha szomorú akarsz lenni? Ne gondold, hogy aki pozitívan gondolkodik, az sohasem az!
Csak tedd azt, amit a szíved diktál!

Mindig, majdnem mindig azt tesszük, amit mások mondanak, vagy ami még rosszabb, amit az eszünk diktál! Elég már a racionalista, logikus, materialista világból!

Ha összevesztél valakivel, mert abban a pillanatban nem jutott eszedbe megengedő, szerető lénynek lenni - ha kell, menj világgá, de ne maradj olyan sztoriban amit nem te írsz, csak tedd azt, amit a szíved diktál! Mert diktál... Most is, ahogy írom, érzem! El akarja mondani, hogy: "HAHÓÓÓ? itt vagyok! Én tudom a te utadat, ismerem a boldogulásodat, mert bennem van eltárolva minden, ami téged boldoggá tesz, és én emlékeztetni akarlak rá, hogy egyetlen célod van az életben! Légy boldog!"

Mindig, mindenhol, minden körülmények között! Nem kell erőfeszítéseket tenned, jobban, vagy többet dolgoznod, behódolnod, vagy meghunyászkodnod. Nem kell elszömpöntyörödnöd, kétségbeesned, csak tedd azt, amit a szíved diktál! Légy elkötelezettebb Önmagad iránt! Keress meg minden momentumot, ami szép, felemel, virágozz a télben, és csak tedd, tedd, és soha ne szűnj meg tenni azt, amit a szíved diktál!

Ámen!

CsatolmányMéret
hearts.jpg6.96 KB

Hozzászólások



Hallgass a szívedre

Nem tudom hogyan lehet a szivedre hallgatni a következő esetbe. A férjemmel 26 éve vagyunk házasok. Én nagyon szeretek táncolni ő nem. Régebben néha eljártunk egy-egy bálba. Ma már nem hajlandó velem eljönni, mert ő nem érzi jól magát az ilyen helyeken. Többször rám tör az az érzés, hogy olyan jó lenne egy jót táncolni, úgy kiadva a hétköznapok feszültségeit, de nincs kivel. Hiába hallgatnék a szívemre mégsem tudom megvalósítani vágyaimat, mert egyedűl azért mégsem lehet táncolni.



A szív hangja, és az érzések harca

Drága Shakti!

Már régóta igyekszem úgy élni, ahogy leírtad, de nem olyan egyszerű ez. A szív szabadsága, és a szabad döntés lehetősége csak egy dolog, mely a tudatosságból fakad. De ha valóban tudatos vagy, pont a szíved az, mely időnként attól a szabadságtól foszt meg, amiről írtál. A szív sok mindent diktál, melyek közül csak azt vagyunk képesek végrehajtani boldogsággal, mely nem okoz sebet a lelkiismeretünkben. (ti: magában a szívben) Mérlegelnünk kell tehát. Ha nem figyelünk erre, és olyasmit teszünk, melyet ugyan szeretnénk megtenni, de ártunk vele másoknak, akkor a döntéseink következményét örökre magunkkal hurcoljuk. Ennek eredménye az, hogy a cselekedetünk öröm és boldogság helyett annak ellentétét váltja ki bennünk. Ha el is tereljük a figyelmünket, akkor sem leszünk boldogok, ráadásul olyankor rossz karmát is teremtünk magunknak. A rossz karma pedig hatványozottat érvényesül, ha a számunkra kedvező, de másoknak ártó döntésünket tudatos elmével hozzuk meg. Amennyire látom, ennek csak az lehet a következménye, hogy az ilyen személy a következő inkarnációjában veszíteni fog a tudatosságából, hogy a karmikus hatások működhessenek.

Az én szívem legszívesebben egy elhagyatott tengerparton élne, mégsem valósítom ezt meg, mert a körülöttem lévő emberek iránti szeretetemből fakadó felelősségérzetem - elsősorban a gyermekeimre gondolok itt - meggátol ebben. Ha elhagynám őket, vagy rájuk erőszakolnám a saját akaratomat, csak mert megtehetem, le kéne vennem a tükröket a falról, mert nem bírnék többet belenézni. Nem csak őket büntetném ezzel, hanem végső soron magamat is.



..........

csenge333



Kedves Katis!

Nagyon jó volt látni, ahogy felvázoltad a helyzetet! Én ezt úgy próbálom a logika, agy, tehát EGO szintjén feloldani, hogy: az EGO, gondolkodás, agy a mindennapi életbenmaradáshoz szükséges, tanulható csiszolható, és kell. A szívügyek tekintetében viszont mindíg a szívre kell hallgatni! Ha a szívedre hallgatva döntesz valami mellett, akkor nem szabad hagyni, hogy az agy a választásoddal járó gondolatokat addig pörgesse, míg elbizonytalanodsz. Ugyanakkor ha már elindúltál a szíved választotta úton, akkor jól jön majd az EGO akkor, ha újabb olyan akadályokba ütközől, amihez kell egy kis analízis.:) Ilyenkor rá lehet uszítani az EGO-t a szívtémára, csak tudni kell leállítani, mert ha túlpörgeti magát, akkor megint borulátóbban látunk egy helyzetet. A szív tudja, hogy az élet ünnep és szeretet, tehát ezért érdemes a szívre hallgatni. Nem tudom mennyire sikerült feloldani a kérdéseket....:)



Ne menj munkába? Ne!

Néha lehet csalni, és ez nem kerül az állásunkba. Én megengedtem magamnak néha, hogy otthon maradjak, és valami gyengeségre hivatkozzam. Tán nem szép dolog, de ettől még továbbra is megbecsülték a munkámat, én meg kipihenve mentem másnap dolgozni. Senkit sem kívánok felbújtani, de ha nem sikerül a munkával, vagy az oda járással kapcsolatban egyre jobb gondolatokat táplálni a reggeli felkeléskor, akkor valóban érdemes elgondolkodni rajta, vajon aznap hasznosak tudunk-e lenni, avagy inkább önmagunkat kényeztessük. Én szeretek dolgozni, szeretem a munkámat, mégis néha egyszerűen csak jól esik lenni - kötelezettségek nélkül.

Ez csak az én gondolatom, nem muszáj egyetérteni! :-) Nekem viszont nagyon jól esik néha a lazítás!

Amikor azt mondtam, tedd azt, amit a szíved diktál, arra a belső hangra gondoltam. Régebben én is sokat hallgattam a "szívemre", de ezt a hangot összetévesztettem a félelemmel, ami az adott dolog elvesztésével járt. Vagy valójában nem a szívemre hallgattam, hanem az egómra. Ez is csupán az én tapasztalatom, nem szeretnék okoskodni és általánosítani. De tudom, ha a Belső Hangra hallgatunk, még ha átmenetileg zavar is támad, előbb-utóbb letisztulnak a dolgok, és kiderül, hogy egy sokkal jobb követi!

Köszi Katis, hogy elolvastad amúgy! Nagyon jó kedvemben írtam ezt a cikket, mindenkit lelkesíteni akartam vele, mert tök jól éreztem magam! Jó, hogy megírtam, mert most nekem van szükségem bátorításra (mert el vagyok szömpöntyölödve :-D), majd én is jól elolvasom újból!

Jó éjt Mindekinek!

Shakti



Hehe,

Fura;most ezen gondolkodva,visszapörgetve emlékképeket,amikor az Érzéseimre hallgattam,olyan értelemben,hogy a saját életemben az adott helyzetben Érzelmileg jó legyen nekem,na tuti,hogy negatív visszajelzéseket kaptam:)))
Persze,erre azt is foghatjuk,hogy ebből kellett tanulnom,ezt kellett tapasztaljam;tükröt tartottak elém;ami nekem jó,nem biztos,hogy másnak is;ne akarjunk megfelelni és még sorolhatnám.
NADE.
Akkor most hogy is van ez?
Ha úgy élem az életemet,hogy a hajóm kapitánya én vagyok /erről Fóka nagyszerűen írt/,azért mégiscsak szemmel kell tartsam a legénységet,vagyis nem hagyhatom figyelmen kívül a "választott csapatom" igényeit,képességeit,"szerepeit".Tehát akárhogyan is döntök,érzelmi oldalról vagy logikusan megközelítve,persze mindig szerepe lesz benne az érzelmeknek is,úgy kell vennem,hogy Része és Részese is vagyok valaminek.
Ezért nem mondhatom azt,hogy na,ma nincs kedvem dolgozni és nem megyek be,ejtek én mindenkire,mert nekem most ez a jó.Később persze iszom a levét,mert a gyakorlatot talán mégsem ilyen téren lenne célszerű az élet szempontjából megszerezni.
Mert mondjuk a munka,bevételi forrás,ami a létfenntartáshoz szükségeltetik.Persze mondhatom azt,hogy keresek mást.Amiben jól érzem magam.
Mondjuk.
Szóval a Szív szerint élni talán azt jelentheti,hogy adott esetben a legjobbat választani?
Akkor ez megint logika:)
Najó,akkor amelyik jobb érzéssel tölt el.
Oké,de mi van akkor,ha ez a másban/másokban nem jó érzéseket ébreszt?

Valahogy gabaly így ez az egész.Persze,mert meg akarom magyarázni.
Oké,logika megint.

Akkor egyszerűsítek.
Élj a szíved szerint.Legyél a Szeretet megnyilvánulása,amikor csak teheted.
A szeretet nyelve úgyis a mindenség nyelve nem?
Köszi Katis,hogy levezettem nekem:))))

Szép estét nektek:)



Shakti drága:)))

Elszömpöntyörödni???
:))))
Csak eszembe jut ez a szó és tuti nem fogok semmin:)))na,most a tuti helyett is yuyit írtam először:)))))
Most hallom először,de hálám érte,mégha harmadszorra is sikerült elolvasnom:)))

Csak egy kérésem van,ha szabad és ez szól a többieknek is,akik az írást olvassák,
ok,hogy érzelmek,és cselekedjünk e szerint.Olyan jó és könnyű mondani.
Kéretik jelezni az ezirányú tapasztalatokat,megcselekvéseket eredményeket:)

Köszönettel az írásért és a gondolatokért,
Katis



"virágozz a télben"

:))))
Mosolygó szirmokkal:
Dia
..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..



Tegnap este....

Tegnap este közelebb kerültünk ehhez a témához a Műhelyben...:) Én így élek, nem is tudnék másként. De az emberek néha hülyének néznek. Ez sajnos része ennek. Meg jönnek a kész érvekkel. Na akkor meg én nézem őket bolondnak. Hogy "Hééé, hát de nem érted hogy a szívem tud és az oly távol esik a logikus gondolkodástól?"...

Szóval vhogy így..:)

Köszönöm az írást..:)

****************************



Kedves Lavinka!

Kívánok Neked ehez az elhatározásodhoz sok erőt, és hozzá sok örömet is! Biztos vagyok benne, hogy eme új elhatározásodhoz és életfelfogásodhoz meg fog érkezni a megfelelő társ, akinek szintén ez az életszemlélet fog jól jönni. Kívánom, hogy éld át a nagybetüs, mindent elsöprő szerelmet ezzel az új, nyitottabb szíveddel!:)



OK, holnap nem

megyek be dolgozni. Beszélsz a főnökömmel, hogy ne rúgjon ki? :)



köszönöm a válaszodat!:)

köszönöm a válaszodat!:) egyenlőre keresem önmagam, mert túlságosan ambivalens bennem minden. az egyik énem úgyérzi, hogy akkor és ott éljem át a pillanatot, értékeljem azt ami van, élvezzem, tanuljak belőle és ne foglalkozzam semmi mással, mert kitudja milesz másnap.. de a másik énem meg pont hogy túl reális és nem szereti ilyenkor a másnapot meg ami utána van, mikor minden kitisztul és sajnos nem a szépet meg a jót értékeli utólag, hanem a hiányt érzi és az ürességet. Persze tudom, hogy ez csak azért van, mert önmagamat jobban kéne szeretni és tudatában lenni annak, hogy jóvagyok és értékes...a másikat pedig elengedni, merthát ugye senkitsem lehet birtokolni amúgysem.. Azt szokták mondani, hogy az ember akkor lát "tisztán", ha valami olyan tragédia történik az életében, ami átértékelheti a dolgokat. Amikor tavasszal daganatot találtak bennem és műtét után a kórházban feljegyzeteltem azokat a dolgokat, amiken változatni szeretnék az volt az egyik nagybetűs mondat, hogy Hallgass a szívedre és ne kérd ki mások véleményét minden esetben! :) ez azért biztos jelentett valamit..........



Kedves Lavinka!

Szerintem mindent tudsz!
Nagy élmény lehetett ez a fiúnak is és persze neked is. Egyébként nem lehet "csak" azt akarni, hiszen, ha egy férfi úgy csinál, mintha csak azt akarná, akkor is energiák cserélődnek... igen intenzíven...:) Ráadásúl beszélhetnék az orgazmus (fiúé is lányé is) lélektani oldalairól is, de inkább nem teszem.:) A szíved, mint láthatod most is tudja mi a helyes... az eszed viszont sok más gondolatot is figyelembe vesz... s már elege volt a sakk-matt helyzetből... de a szívedet más fából faragták.:) Minden ember szíve más fából van faragva... szerintem jó, ha arra hallgatunk, mert ez teszi lehetővé a legteljesebb, legnyitottabb életet. A nyitottság alatt ezt értem: minden pillanatban megengedem másnak, hogy szeretettel közeledjék felém, függetlenül bármilyen körülménytől. Nekem ez az ars poetic-am.:)



Igazad van azthiszem, hogy

Igazad van azthiszem, hogy jó azt tenni, amit a szívünk diktál, de mivan ha hosszútávon ez mégsem visz jóirányba? tök odavagyok egy srácért, akivel csak hébe hóba találkoztunk 1éven át, ő kapcsolatot nemakart, csak "azt"..,énmeg azért belementem mert vele akartam lenni..de annyira belebonyolódtam érzelmileg ennyi idő alatt, hogy ésszel jobbnak láttam lezárni a dolgot és megmondtam neki nemrég, hogy ha picit is kedvel többet ne keressen. persze ha a szívemre hallgatok sose mondok ilyet, mert fáj, mivel szeretem.. dehát mégsem hagyhatom hogy vki szórakozzon velem éveken át... na ilyenkor nemtudom mi az okos döntés...szív vagy ész...



Felemelő az írásod ..

Felemelő az írásod, nagyon tetszett. Nagyon igazad van, igen azt kell tenni amit a szívünk diktál.
Örülök hogy olvashattam az írásodat.Szeretettel.Évi
http://vagyokakivagyok.atw.hu/



Szia Shakti!

Én általában azt teszem amit a szívem diktál. Ha pedig mégsem, előbb-utóbb megbánom. Olvastam egy könyvben, hogy mindig az első érzés a jó, és a második, harmadik gondolat.:) Az első sohasem!Az érzésekre érdemes hallgatni, mert azok szívből jönnek. A gondolat már az agy szüleménye:))
Én is azt mondom: Tedd amit a szíves diktál, és sokkal boldogabb leszel:)