A szülésről, a születésről

születés, terhességKörülbelül egy héttel ezelőtt történt...
Volt egy órám a busz indulásáig. Egyedül voltam. Épp "senki nem ért rám" arra az egy órácskára, hogy velem töltse....nem hiába...rohanó világban élünk, csak sajnos az emberek nem is tudják, hogy hova sietnek annyira....de mindegy, nem erről szeretnék most írni.

Szóval volt egy teljesen szabad órám, és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak..elindultam, gondoltam megyek, amerre visz a lábam...és egyszercsak a könyvtárban vettem észre magam. Elkezdtem keresgélni, hátha találok valami jó könyvet...és megakadt a szemem azon a könyvön, amire már egy pár éve "fáj a fogam", nem más, mint Dr Lenkei Gábor- Méltósággal megérkezni c. könyve. Levettem hát a polcról, leültem egy asztalhoz, és elkezdtem olvasni. Nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek... A szülésről szól, csak épp nem a megszokott dolgokat írja le benne, a sablont, hanem a baba szemszögéből világítja meg a dolgokat.

Szerintem ezt is oktatni kéne a főiskolákon, egyetemeken a szülész-nőgyógyászoknak, szülésznőknek, védőnőknek/én is az leszek:)/,és a dúláknak is, és egyáltalán, mindenkinek, aki valamilyen formában is kapcsolatban van a születendő gyermekkel. Legyen az akár a saját édesanyja, vagy édesapja, testvére, nagynénje, nagybátja, akármelyik rokona, vagy csak esetleg a szomszédja...bárki...illetve midenki....!!!
Gyakorlataim során sokszor azt veszem észre, hogy az egész terhesellátás olyan mint egy gyár..mindenre megvan a megfelelő időpont, a megfelelő helyszín, a megfelelő emberek stb...ez rendjén is van, ez kell...de a gépies hozzáállás is együtt kell, hogy járjon ezzel? Az állapotos nőket csak eszközként kezelik, sokszor lenézőek, ha a leendő apuka meg akarja nézni az uh-on a kisbabáját, mégcsak be sem engedik, vagy ha be is engedik, csak nagy nehezen, vagy ímmel-ámmal, esetleg még le is hordják, hogy mit képzel ő, honnan veszi, hogy bemehet egyáltalán oda....egyszerűen elkeserítő....

Szóval szerintem nem a kismama/kispapa vannak az orvosokért, ill az eü-i személyzetért, hanem pont fordítva. Nekik kéne mindent megtenni azért, hogy éreztessék, igen, a baba és a mama is jó van, az apuka is menjen be, győződjön meg róla stb...
Aztán lassan eljön a szülés ideje. Gyakran a kismamáknak fogalmuk sincs, hogyan is zajlik a szülés, mi is az pontosan, részleteiben, mikor mi fog történni, és mi miért történik. Ez megintcsak az egészsgügyi dolgozók hibája. Saját környezetemből tudom. Egy anya, aki 3 éve szülte első gyermekét, azért nem meri a másodikat vállalni, mert annyira negatív emlékei vannak az első szüléséről, hogy rettenetesen fél tőle, a fájdalomtól, és mindentől úgy összesen.
Szerintetek normális ez??!!! Mert szerintem nem.

Szerintem a szülés az egyik legcsodálatosabb dolog ami egy nő életében bekövetkezhet, egy áldás, amire nagy szeretettel kell gondolni, nem pedig félni kéne tőle....Én egész életemben erre készültem, és készülök még most is...tudom, hogy fájdalommal jár, de mi lehet annál édesebb fájdalom, mint amikor a sajt gyermekedet hozod a világra? Hogy tudod, neked köszönheti az életét, és ő ad értelmet a te életednek.....hogy megtisztel az a kicsi lélek, hogy te legyél az anyukája, hogy te vigyázz rá, te óvd, te szeresd édesanyjaként egy életen át!!!!

Szerintem ezeket a dolgokat kell hangsúlyozni az anya számára az egész terhesség alatt, illetve már kislánykoruktól erre kell tanítani a gyerekeket.Hogy így érezzenek, ne féljenek, mert nincs mitől....

Szóval, visszatérve az ismerősömre...fél a fájdalomtól...miért is? mert még a saját fizetett magánorvosa sem tájékoztatta a fájdalomcsillapítási eljárásokról! Hát itt van a hiba! Nem elég részletes, sokoldalú a felvilágosítás a szülésről, vagy épp el is marad.
Annyira ragaszkodnak a megszokott is rendszerükhöz, hogy csak az érdekli őket, hogy minden a megszokott módon menjen, és nem az, hogy esetleg az anya és a baba hogy érzik magukat.

AZ ANYA ÉS A BABA!!!NEMCSAK AZ ANYA, HANEM A BABA IS...HOGY ÉRZI MAGÁT??!!

És ez itt a lényeg.Erre világít rá a könyv, amit olvastam aznap a könyvtárban. A babára. Arra a kis lényre, aki 9hónap után először látja meg a napvilágot. Mert ugye, ha a rendszer olyan lenne, az anyák fel lennének készítve a szülésre....de a babák? Őket fel lehet készíteni a születésre? Vagy nincs rá szükség, mert "úgysem éreznek semmit, nem látnak, nem hallanak, nincsenek tudatuknál"?(mint ahogy sokan ezt gondolják).

Ahogy olvastam a könyvet, egyre inkább eszembe jutottak a képek, amiket a szülőszobán látok, hallok, tapasztalok...ÉRZEK. És egyre inkább kezdtem átérezni a kicsi félelmét, azonosultam vele, hogy miként érezhet, úgy is lehetne mondani, hogy újra megszülettem, újra átéltem a kicsit sem kellemes születés élményét egy "mai" gyermek szemszögéből. Szerintem igaza van az írónak, ha mindezeket a dolgokat egy felnőttnek kéne átélni, bele is bolondulnánk. De akkor ha ilyen boorzalmas a születés, ha ilyen nehéz megszületni, akkor nem azon kéne lenni, hogy megkönnyítsük annak a kis lénynek a dolgát, akit az utódunknak, utódainknak, fiunknak, lányunknak...stb. nevezünk???Hát ezt érdemlik?Így mutatjuk ki a szeretetünket, hogy oda sem figyelünk rájuk, arra hogy mit éreznek valójában? Arra, hogy esetleg a 9hónapig sötétben eltöltött idő után szörnyen fájdalmas lehet a fény, ami áthatol a csukott szemeken is, hogy fájdalmas az első lélegzetvétel, mert égeti belülről, és még csak nem is engedjük, hogy fokozatosan szokjon hozzá, hanem egyből elvágjuk a köldökzsinórt, hogy elvegyük tőle az oxigént, mondván, minél erősebben sír fel, annál jobban erősödik a tüdeje??? ÁÁÁÁ nem....ennek nem kell így lennie. A felnőttek rohannak. Mint azt tudjuk, és mint már említetem, rohanó világban élünk. A szüléssel is sietnek.Csak az a lényeg, hogy minél hamarabb meglegyen, de közben minden rendben legyen az eg-i állapotukkal....a többi nem számít...az érzések nem számítanak...

De a baba, az a kis lélek miért is akarna sietni??? Eddig nyugodt környezetben volt, majd hirtelen, nagy erőfeszítések, fájdalmak árán egy hideg, kíméletlen világba kerül, ordít, sír, keservesen,kétségbeesve...vissza akar menni arra a biztos helyre, ahol eddig olyan jól érezte magát, ahol csak szeretet vette körül,ahol meleg volt, ahol ott volt vele az anyukája....

Most megszületett....mindenféle durva kezek fogdossák, egy csomó olyan dolgot tesznek vele, amiről fogalma sincs, mi az és miért történik....csak két dolgot tud: hogy már nem mehet vissza, és hogy nincs vele az anyukája.....ezért sír, ordít,ahogy csak bír...így ellenkezik. Mire azt veszi észre, hogy körülötte mindenki nevet....az ő fájdalmán, az ő nyomorán....annak örülnek, hogy ő sír...
Jól van ez? Muszáj ennek így lennie?

Nem, nem kell így történnie. Van egy megoldás....ami nagy megkönnyebbülés számomra...és ajánlani fogom, és ajánlom is mindenkinek ezt a módszert...én is így szeretnék majd szülni....
És ez nem más, mint a gyöngéd születés módszere. /Akit érdekel komolyabban, olvassa el Frederick Leboyer-A gyöngéd születés c. könyvét
/
A módszer nagyon egyszerű...mivel nem kell hozzá semmi....csupán csend, és nyugalom
Ha csendben várjuk a kicsi világra jöttét, nincs hangoskodás, nem ordítják, hogy "nyomjon, nyomjon" stb, akkor talán nem ilyed meg a kicsi, hogy "úristen, mi történik itt, hogy mindenki kiabál".....
Legyen félhomály, ne legyen sötét, de csak annyi fényt engedjünk be, amennyi ahhoz kell, hogy megfelelően tudjuk észlelni a szülő nőt, és a magzatot....nehéz elhinni de úgy is lehet látni, ha megszületik, ha nem világítunk bele erőss fénnyel rögtön a szemébe, amint kidugja a kis fejét...
Ne szakítsuk el egyből az anyukájától....fektessük az édesanyja hasára....nem olyan fontos az azonnali súlymérés, fürdetés...pár percet várhat, hova sietünk??? Hagyjunk időt a kicsinek, hogy megszokja az új környezetet...
ne fektessük egyből hanyatt....nekünk sem esik jól hosszú ideig tartó hajolás után hirtelen felállni....gondoljunk bele, milyen lehet 9hónap után ugyanez....

ne vágjuk el a köldökzsinórt egyből, várjuk meg, amíg eláll a lüktetése...addig még az anya táplálja a gyermekét, ellátja oxigénnel, amíg saját maga nem képes erre. Ha figyelmesek vagyunk, és megvárjuk, hogy a kicsi ezt magától tegye meg, a következő dolog történik: a kicsi szervezetében a légcserét eddig a köldökzsinóron keresztül oldotta meg.... most, hogy megszületett az egész keringése átszerveződik, és a köldökzsinór szerepét a tüdő veszi át...na de a tüdő eddig még nem működött, a léghólyagocskák teljesen össze vannak még esve...majd az első légvételkor elkezdenek kitágulni...ez nem valami kellemes érzés, ahogy Leboyer írta, kb olyan, mint amikor valaki először gyújt rá életében, de attól még ezerszer rosszabb.....ezért a baba eleinte tiltakozik kissé, csak szép lassan kezd el egyre nagyobbakat lélegezni...közben nyög egy párat,(de nem sír)majd elkezd lélegezni. Nem kell tőle félni, hogy oxigénhiányban szenved, hisz a köldökzsinór addig táplálja...ilyen csodálatosan van megoldva:)

Ez az egész folyamat nem tart tovább pár percnél, de mégis, milyen nagy törést kerülünk el vele, milyen nagy szenvedéstől kíméljük meg a kis jövevényt!

Szóval szerintem ezt a fajta szülést kéne alkalmazni mindenütt, biztos vagyok benne, hogy nem lenne ennyi lelki beteg a világon , mert hiszem, hogy a születésünk élménye, legyen akár jó vagy rossz, örökre bevésődik az agyunkba, és formálja személyiségünket....sosem tudhatjuk, hogy a félelmünk valami iránt mikor alakult ki....lehet, hogy épp abban a pillanatban, amikor megszülettünk....

ui: Még van tovább is, hogy miket, hogyan kellene csinálni, hogy igazán "bababarát szülésről" beszélhessünk, de szerintem az már nagyon hosszú lenne, ha ide leírnám....
Már így is elég hosszúra sikeredett...de mostmár mindegy:) Megkönnyebbültem, hogy leírhattam....
Köszönöm.

Hozzászólások



Kedves Olvasók! Én is

Kedves Olvasók!

Én is hallottam már a fent említett módszerről, de eddig még nem találtam információkat arról, hogy mely kórházakban lehet ily módon szülni? Ha valaki tud nekem segíteni kérem írjon!

Köszönettel:

marcsi



Szívesen, Gini!:)

Örülök, hogy tetszik!:))
Én is ilyen értetlenül állok az orvosok, szülésznők érzéketlenségével szemben....ehhez a munkához szerintem nem elég a tudás, meg a sok ész, hogy valaki befogadja az agyába azt a sokmindent, amit tudni kell hozzá, hanem kell a hivatástudat is, az, hogy szeresse, amit csinál, de főként azokat az embereket szeresse, és tisztelje, akikért dolgozik....az anyákért és gyermekeikért...
és jut eszembe, amiről eddig még nem ejtettünk szót, a különbségtétel....mert sajnos különbséget tesznek kismama és kismama között..mert hiszen függetlenül attól kéne a jó bánásmódot, az emberi tiszteletet megadni, hogy milyen emberek is azok a mindennapi életben, milyen nemzetiségűek, gazdagok-e vagy szegények, okosak, vagy kevésbé okosak, szépek, vagy kevésbé szépek, ápoltak, vagy kevésbé ápoltak, adnak-e pénzt vagy nem adnak(!!),....ezek a dolgok nem számítanak...ha valaki gyermeket vár, akkor abból anya lesz, és annak az anyának meg fog születni a gyermeke....bármilyen más tulajdonságai vannak is, nem szabad különbséget tenni....mert sajnos nagyon gyakran ezt teszik...
Szóval ehhez kell a hivatástudat! Hogy a "legrongyosabb" anyára is úgy tudjunk nézni,és úgy is nézzünk, mintha maga lenne a megváltó:)
/Emlékszem, nekem kislánykoromban is mindig megdobbant a szívem, ha megláttam egy kismamát, vagy egy kisbabát valahol....volt, hogy egy filmet csak azért néztem végig, mert egy pillanatra láttam benne egy kicsi babát:))...Ez az érzés a mai napig is megmaradt bennem:))/



Ez egy nagyon jó kis blog,

Ez egy nagyon jó kis blog, köszönöm Heidi kedves!
Ez a szülés dolog nagyon mély sebet ejtett rajtam tényleg, hiába engedtem el a nagyját, düh van bennem és csalódottság.
Nem értem a gépies hozzáállást egy új lélek érkezéséhez. Tudom a legtöbb orvos és szülésznő nem spirituálisan gondolkodik efelől, dehát akkoris, könyörgöm hogyan lehet ilyen közömbösen, fásultan hozzáállni egy ilyen csodálatos munkához?

Erykém, Te egy csodálatos anya vagy! Fantasztikusan csinálod a vállalt "szerepedet", nagybetűkkel kellene írni mindenhova a nevedet!
Köszönöm az erősítést és együttérzést, hálás vagyok Neked is érte nagyon!

Ölellek Benneteket

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Ery Drága!:)

Köszönöm szépen a dícséretet:)
Teljesen egyetértek veled mindenben, amit leírtál:)
Én is remélem, hogy így van:)és adtunk némi támpontot azoknak, akik olvassák ezt az oldalt:)



Drága Heidi!

Érződik soraidból a szakmád iránti elhivatottság és biztosan mindent meg is fogsz tenni a helyzet javulásáért.
Önmagad érdekében pedig mindenképpen. Tehát én amit leírtam, azért írtam le, hogy mindenkinek tisztában kell
lennie önmagával, tisztában kell lennie a várható eseményekkel, ezért mindenki tegyen is ezért. Arra gondolok
pontosan, hogy ha egy nő készül a terhességre, akkor már az életmódját is alakítsa úgy legalább a terhességet
megelőző fél évben, ahogy az ideálisnak mondható. Utána önmaga érdekében szintén igyekezzen a lehető legtöbbet
olvasni a terhesség állapotáról és a szülésről, mert így biztosíthatja az orvosával a megfelelő együttműködést, tehát
érti, amit az orvos mond neki, vagy tudja, hogy mit kell kérdeznie tőle, ha az orvos magától nem mondja.
Persze, ez így van később a gyermeke érdekében is, tehát az anya ismeri legjobban a gyermekét. A diagnózis és a
gyógyítás sikerének is az aktív együtműködés az egyik kulcsa.
Abban biztos vagyok, hogy Te ilyen vagy, de remélem azoknak is adtunk néhány támpontot, akik olvassák ezt az oldalt.

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Drága Ery!:)

Köszönöm szépen, hogy megoszottad velünk az emlékeidet, gondolataidat!
Én is egyetértek veled azzal kapcsolatban, hogy miért pont férfiak írják az ilyen könyveket....de amúgy az jutott eszembe, hogy a nők meg nem is igazán törik magukat, hogy ilyen könyveket írjanak...
Meg a férfiakhoz visszatérve...a szülész-nőgyógyász szakorvosok többsége is férfi, de vajon miért? Érdekes, nem? Pedig (már csak magamból is kiindulva) egy nő szívesebben fordul szerintem nőhöz a problémájával, mint egy férfihez, azért egy nő csak jobban átérzi az ilyen dolgokat, nem?
A császármetszés is egy igen érdekes téma...tapasztalatom szerint azért van ilyen sok császármetszés, mert az orvosok félnek, hogy valamit nem jól csinálnak szülés alatt, hogy valami komplikáció lép fel,ami maradandó sérülést okoz a babának, vagy az anyának, és félnek a pertől, hogy beperelik őket, és akkor 10milliókat kell kifizetniük...szóval az ilyen esetekben inkább úgy vannak vele, hogy "jöhet a műtő", és minden rendben lesz...egyszerűen nem merik vállalni a felelősséget a saját munkájukért, ami azt jelenti, hogy nem úgy végzik, ahogy kellene...és ennek mi lehet az oka? Vagy nem tudják mit kéne tenni, vagy csak egyszerűen lusták, és nem hajlandóak használni az agyukat, vagy pedig féltik a pénzüket...közben meg mitsem törődnek azokkal az emberekkel, akikért elvileg ők vannak, az anyával, és a babával...és a család érzéseivel. Sajnos olyan világban élünk, ahol már tényleg csak a pénz számít....
Nem mondom, hogy ez mindenhol így van, mert azért nagyon remélem, hogy nem, de én csak ezeket a dolgokat figyelem meg a környezetemben, és szinte mindenkitől hasonlóan rossz élményeket hallok, mint a Ginié is....És ez elég kiábrándító...
De szerencsére van lehetőségem, hogy változtassak rajta a szakmám által, és munkám során mindent meg fogok tenni, hogy ne csak a kismamák, családok, hanem az orvosok, szülésznők gondolkodása is pozitív irányban változzon!



Drága Gini!!:)

Nagyon sajnálom, és együttérzek veled teljesen a szüléseddel kapcsolatban!
De az nagyon fontos, hogy ne magadat hibáztasd, és ne legyenek benned rossz érzések amiatt, hogy nem tudtad úgy megszülni a kislányodat, ahogyan szeretted volna!
Sokat szenvedtetek, de a lényeg, hogy túléltétek, mindketten, és egészségesek vagytok! Te mindent megtettél, és nagyon örülök, hogy ennyire tudatosan készültél a szülésre, és hogy már terhesség alatt is ennyire odafigyeltél a kicsi lányodra!Biztos nagyon jó kacsolat alakult ki köztetek!:)
Nagyon sok boldogságot kívánok nektek!!! És pozitív élményeket a következő szülésedhez!!!:)))



Drága Heidi, Gini, Katis és Alfajáró!

Én úgy gondolom, hogy a szülő anyának kötelessége a terhességre való felkészülés, a terhesség alatti és a szülés előtti tájékozódás. Na, nem szájhagyomány útján, mert az nagyon félrevihet, amikor mások előadják a rémtörténeteiket, hanem egy megfelelő könyvből, ami pontosan leírja, hogy mi miért van, mi várható, mit kell tenned, stb.
Én három gyermeket szültem és mondhatom, hogy az elsőt úgy vártam, hogy visszafelé számoltam, hogy már csak 1 hét (2 nap, 1 nap, stb.), hogy megláthatom a saját gyermekem. Tehát egy örömteli, izgalmi állapotban voltam, szépítettem a helyét, a ruháit, sőt magamat is, mert lesz egy gyermekem hamarosan és addigra minden úgy legyen, ahogy kell. A szülés a legnagyobb rendben zajlott, úgy, ahogy olvastam róla, még is! Akkor azt mondtam, hogy nem kell másik gyerek, mert ebbe bele lehet halni. A gyereket imádtam, sőt anyatigris módjára túlzottan is (később ezért gondoltam, hogy még is jöjjön a következő, mert rosszat teszek neki a nagy féltésemmel, szeretetemmel). Én úgy gondolom, hogy a szülés tényleg nagyon szép, emberi és pótolhatatlan dolog, de mindenki másképp éli meg. Lehet, hogy az én fájdalomküszöböm máshol helyezkedik el, mint azé, aki úgy gondolja, hogy nem fájt annyira. Nekem nagyon fájt, sokáig tartott, de tudtam, hogy ennek így kell lennie és igyekeztem mindent rendben csinálni, az orvosom és a bába segítségével. Egyébként nekem az a legfőbb bajom a szülést taglaló könyvekkel, hogy férfiak írják. Nem élték át, nem tudhatják, csak az tudja, aki átélte. Ettől függetlenül lehetnek jó meglátásaik, tanácsaik, lehetnek ők nagyon képzettek, de nőknek kellene ezeket a könyveket megírni.
Fájdalomcsillapítási módszerek: biztosan jó, biztosan ártalmatlan, de volt velem az egyik szülésemnél egy anaszteziológus doktornő, akit igyekeztek kollégaként a legjobban ellátni, de ő nem kért belőle. Azt mondta, hogy ő aztán tudja, hogy a beadott szereknek milyen a hatása, ő végig érezni akar mindent, akkor is ha nagyon fáj, tehát nem kért epidurálást. De persze, ez is nézőpont kérdése és mindenkinek saját joga, hogy eldöntse mit akar.
Egy dolog mostanában tényleg felháborít! Ez az, hogy most már statisztikák is készülnek a császáros szülésekről, tehát kimutatták, hogy melyik kórházban a legtöbb a császármetszéssel történő, időzített szülés. Na, ez tényleg felháborító! De itt nem csak az orvos a hibás, én az anyát is elítélem, aki ezt engedi. Itt is lehetnek kivételek, mert lehet, hogy egészségileg nincs az anya abban a helyzetben, hogy többórás vajúdásra kész legyen, mert pl. szívbeteg. De gyanítom, hogy ezek a nagy számok nem ilyen egyedi eseteket takarnak.
Drága Ginikém! Azonosultam Veled és érzem, hogy Te Anyának is nagyon jó vagy. AminaBabád, az a drága kis lélek is tudja ezt, de érzi a következő kis lélek is, aki Téged fog választani.

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Drága Heidi!:-) Ha valaki

Drága Heidi!

:-) Ha valaki tudatosabban készül rá a szülésére nálam, az vetít:-)
Szülési tervet kiosztottuk a párommal közösen, megbeszéltük, bejártunk a szülésznőhöz barátkozni, beszélgetni... az orvosom bűbájban beszélt velem.
Aztán... amikor ott voltam kiszolgáltatva a történéseknek... és azt mondták gyerekem érdekében akkor jöjjön az oxitocyn (amitől szigorúan elzárkóztam és ezt irásba is adtam), a varázsszó elhangzott.. az Ő ÉRDEKÉBEN mindenre hajlandó voltam. És onnantól indult a lavina.
Egyébiránt Ina May Gaskin (a bába aki 30 éve vezet le a saját születési farmján szüléseket maga a többi bába segitségével) könyvéből készültem fel testileg-lelkileg.
Leboyer professzor könyve volt a Bibliám... a kislányommal már magzatként kommunikáltam, válaszolt a kérdéseimre...
és mégis...
a szülésznő 75 helyett véletlenül 175-ös cseppszámot állitott be az oxitocynból, a pokol minden bugyrát jártam meg én is és a kislányom is, a párom és a barátaim akik velem voltak szintén...
a végén megcsászároztak és Őt elvitték... leírhatatlan fájdalom volt a lelkemben, pedig azt sem bántam volna ha kettészakadok érte, csak én szülhessem meg.
De azóta megbocsájtottam nekik, és megértettem, hogy Amina is így akarta.
A szülés nem tudom milyen, én csak 8 óra másvilágra emlékszem és egy hideg kettészakításra.

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Drága Gini!!:)

Sajnálom, hogy ilyen negatív élmény volt neked a szülés.
De már nagyon sok anyukával beszéltem, és szerintem bátran állíthatom, hogy 10 szülésből 8ra azt mondják, hogy igenis, nem volt jó élmény, és nagyon nagy félelmet vált ki belőlük egy esetleges második szülésnek a gondolata.
Kicsit furcsa, hogy megbeszélted az orvossal, szülésznővel, aztán mégiscsak máshogy alakultak a dolgok. Szerintem ha valóban együtt akartak volna működni, és komplikációmentes volt a szülés, akkor meg is tudták volna tartani a szavukat. De valósínüleg csak azért mondták, hogy megnyugtassanak, mert ha elkezdték volna taglalni az ő álláspontjukat, az sok időbe, fáradtságba telt volna nekik, hogy meggyőzzenek az ő igazukról, és az meg ugye nekik nincs, mármint idő, és inkább abba a hitbe ringattak, hogy minden úgy lesz, ahogy elképzelted.
Erre szerintem a legjobb, hogy ezt ki tudd védeni, hogy írsz egy szülési tervet. Nagyon sok helyen láttam már, hogy ezt csinálják...Még szülés előtt bejárják a kórházakat a leendő anyukák- apukák, és megnézik, melyik a legalkalmasabb, melyik az amelyik megfelel az ő igényeiknek, amelyik rendelkezik azokkal a feltételekkel, amit ők szeretnének....Aztán összeállítanak egy szülési tervet...ebbe mindent bele lehet írni...a félhomálytól kezdve, a halk zene szóljon, vagy a fájdalomcsillapításról , egyszerűen bármit, a legapróbb részletekig. Az adott kórházban ezt be lehet mutatni, aláíratni a majdan a szülésben részt vevő orvossal-szülésznővel, aztán ha bármi nem úgy történik, lehet "reklamálni". Persze csak ha nem lép fel valamilyen komplikáció...mert persze olyankor az egészség a legfontosabb...
Szerintem ez is , mármint a szülés alatti negatív élmények sororozata is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy olyan sokan esnek bele a szülés utáni depresszióba...bár annyira még nem foglalkoztam részletesen ezzel a témával...
Ezt a szülésedet már nem tudod megváltztatni....de kívánom neked, hogy elfelejts a fájdalmakat, és a rossz emlékeket, és csak a szép dolgokra emlékezz....meg azt is, hogy a következő szülés csak pozitív élményeket tartogasson számodra!!!
Köszönöm, hogy megosztottad velem!:)



Kedves Katis!:)

Szerintem a felkészülést nem lehet igazán korán kezdeni....valahol olyan természetes dolognak képzelem el, hogy mindenkinek tisztában kéne lennie vele, hogy mi miért és hogyan történik a szülés/születés alatt, mint például ahogy a légvétel, a légzés folyamatával mindenki tisztában van. Hiszen ez nagyon fontos pillanat minden ember életében.
De ugyanakkor meg mindenki maga dönti el, hogy mikor áll készen arra, hogy ezeket az információkat befogadja....csak az a lényeg, hogy ez még időben történjen...mert utólag már lehetünk okosak:)))
Az otthonszülés kicsit más téma, de azzal is érdemes foglalkozni, bár vannak bizonyos veszélyei....

Köszönöm szépen, hogy írtál nekem, jól esik, hogy tudtam új dolgokat mondani:))



Igy terveztem a

Igy terveztem a szülésemet, a kincsem születését.
6 hónapon keresztül biztositott az orvos és a szülésznő az együttműködésükről, aztán...
talán már tudok beszélni róla.
Sosem tapasztalt fájdalmakat okoztak testileg-lelkileg.
Egyenlőre nem akarok soha többet szülni érzés van bennem, bár a várandósságot ezerszer végigcsinálnám.
Diapozitív stresszoldásra kellett járnom, hogy a lelkem magáhoztérjen a traumából.
Mára a lelkivezetőm a "számbarágta", hogy Amina akart így jönni, engedjem el a fájdalmakat, de összeszorul a torkom, és igyekszem nem gondolni a szülésre:-(((
Kérem az Istent, hogy értesse meg az orvosokkal a felelősségüket etekintetben is.

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Heidi drága:)

Köszönöm,hogy olvashattam.
Egy emlékem van a szüléssel kapcsolatban.A biológiatanárunk megkérte,tegye fel a kezét,aki otthon akar szülni.
Na,Kati feltette.
A 26 fős lányosztályból,egyedül.
Írtál olyan dolgokat most,amikről nem "tudtam",de már biztos tapasztalta a testem,hiszen itt vagyok.
Nekem csak elképzeléseim vannak arról,hogyan szeretnék szülni.Majd.
A múlt hétvégén kezembe akadt Deepak Chopra egyik könyve,pont ez a téma volt benne.A szülés,születés,az arra való felkészülés, a baba várása egészen a fogantatás pillanatától és a baba és anyukája közötti egységes kapcsolat kialakulása,alakítása.
Visszatettem a polcra,mondván,nem aktuális a dolog,de biztosan sorra veszem majd.

Örülök,hogy megosztottad a gondolataidat és hogy megtaláltad a könyvedet!

Szeretettel,Katis

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.