Tökéletes pillanat

tökéletes pillanatVan úgy, hogy van olyan. Egészen biztos, hogy volt és tutifix, hogy lesz. A pillanat már csak ilyen.
Mindenkivel megtörténik. Mindenki gyűjtögeti a pillanatokat, rakja elfele a kedvenc kis dobozkájába, aztán téli estéken, adott pillanatokban kicsomagolgatja, és újra megnézi, átéli. Nem olyan ez mint a tudás, ami csettintésre előjön, ez más, ez akkor jön elő, amikor ő akarja, ő a főnök, mi csak a közönség vagyunk. Ő generálja saját magát és mi maximum hálásak lehetünk neki és nagyon szeretjük, mert jó. Nem romlik, és az idő múlásával sem csorbul. Mint a jó bor, úgy őrzi meg minden molekuláját, pillanatát.

A pillanat olyan mint egy gyorsvonat. Váratlanul csapódik belénk, de amikor megvan, nagyon nem szeretnénk ereszteni, de még csak ez sem rajtunk múlik. Felidézni sem lehet csak úgy, csak akkor ha őnagysága megengedte. Ő már csak ilyen.
De a pillanat eljön egy pillanat alatt, csak tudni kell, hogy az az. Aztán nem ereszteni, csak tartogatni, simogatni. Megtörténhet bárhol és nem kell várni rá, tudod a pillanat az olyan, hogy csak úgy jön, jön magától, mindentől függetlenül, aztán ha ott terem, akkor csak néz az ember, ámul-bámul... Van ez így? Lehet ez így? Kérdezzük magunktól izgatottan, és a pillanat lehűt, megnyugtat, és válasz helyett egész egyszerűen csak megtörténik. Nem olyan mint más érzés, nem jelentkezik be előre, nem lacafacázik, jön és földbe gyökereztet...
Például egy koncertteremben, a tömeg közepén, persze nem zsúfoltan, nem úgy, hogy rossz legyen, olyan kellemesen szellősen, kicsit sötétben, hogy az ember tudjon magába meredni. Dudorászni halkan a szöveget, várni a kedvenc részt, amikor a gitár és az énekhang egyvelege a legbarátságosabban stimulálja végig a kisagyadat. Várni azt a részt, ami neked őt jelenti, de úgy, és nem úgy mint mindenki másnak, mert a napnál is világosabb, hogy ez a rész csak a tied, tietek...
"A hídon merengek, alattam a folyó,
egy férfi lép mellém, de nem hozzám való!
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
szerelemben élni volna jó!"
Aztán megkopogtatják a válladat, te megfordulsz és ott áll előtted egy földig hófehér kabát, szőke hajjal a tetején (a porcelántopán már csak a képzelet műve) és a kedvenc hangoddal simogat meg, és a szívedbenéz a szemeivel, azokkal a szemekkel amiket pillanatokkal ezelőtt idéztél fel.
Na ilyen egy pillanat...
És mennyi ideig tart?
Nem tudni. Talán csak egy pillanatig. A pillanat nem olyan, ami tart, nincs neki ideje, sem sebessége, tarthat eddig is meg addig is, tűnhet egy szempillantásnak is és egy egész életnek is, de amikor ott van, akkor lefagyunk. Lefagyunk, és fülig érő szájjal vállaljuk ahogy a hátunk közepén, a gerincünk két partján végigszalad az ujjbegyeivel a derekunktól fel a tarkónkig és azzal az érzéssel cirógat végig, amire csak ő képes.
Na ilyen egy pillanat...
Szeretjük a pillanatot, és várjuk.
Van úgy, hogy direkt elébe megyünk, és megpróbáljuk kicsalogatni az odújából még akkor is, amikor nagyon jól tudjuk, hogy nem fog kijönni. Reménykedünk, ha már ennyit megtettünk érte, akkor legalább egy pillanatra jöjjön el. Nem fog kijönni, mert a pillanatot mi nem idézhetjük elő, csak várhatjuk karba tett kézzel, mosolyogva vagy szomorkodva, bambán vagy közömbösen... Aztán jön a pillanat és jön aminek jönnie kell. Egyszer csak belénk nyilall és a fénysebesség ezerszeresével kezd cirkulálni bennünk, az idő megáll, és mi átgondolunk minden szépet, minden jót ezzel a pillanattal kapcsolatban. Meredünk rá és a gondolkodás közben is azon gondolkozunk, hogy történhetett meg ez a pillanat. Lebegünk a varázsában, utazunk vele, útelágazásokat fejtünk meg és milliónyi kis történetet élünk meg egy pillanat alatt.
Na ilyen egy pillanat...
Aztán bumm. Elmúlik egy szempillantás alatt, állunk meredten és azon csodálkozunk, hogy kerülhettünk vissza ugyanoda ahol előbb voltunk, hiszen valahol egész máshol jártunk. És semmi sem marad utána, csak az az apró emlék amit elteszünk abba a kedvenc kis dobozkánkba, hogy majd téli esténként kicsomagolhassuk és megpróbáljuk újra megélni, és időutazással repüljünk vissza oda és akkor, amikor az a pillanat pillant.
Na ilyen egy pillanat..
(S.)

csepp

Hozzászólások



Drága Félhold!

Örülök boldogságodnak.
"Az élet összes elképzelhető nyereménye a tiéd, így hát nincs szükséged másra. Immáron te vagy a nyertes, és a pozitív érzelmeken keresztül megkapod a a jutalmakat. Ragadd meg jól ezt az érzést háláddal együtt, és az majd bekövetkezik.
Te nyertes vagy egész egyszerűen. " (angyalok)
csepp



Kedves Csepp! Amiről

Kedves Csepp!

Amiről beszámolok az sokak számára talán érthetetlen, sokan hihetik megbuggyantam, nem zavar.
Annak a szempárnak a tulajdonosa, aki nem ismert fel... talán úgy másfél, két hónapja megnősült. Nincs bennem fájdalom, düh vagy fétékenység csak hatalmas erejű szerelem.. Szeretem a választottját, mert boldoggá teszi és boldoggá tesz a tudat, hogy Ő boldog!
Van ilyen, létezik? Néhány hete még én sem hittem . Közhelynek gondoltam, hogy ha igazán szeretsz valakit akkor el tudod engedni. Nos én elengedtem és így korlátok, kötöttségek, görcsök és fájdalom nélkül szabadon szerethetem. Hitem törtetlen, tudom még találkozunk.. hamarosan...talán csak egy pillanatra... ha nem ebben az életben akkor a következőben...vagy azután...vagy azután... időm végtelen...akkor majd rámi ismer... tudni fogja én vagyok az! Itt és most semmit nem jelent....ez a test semmit nem jelent...földi lét semmi az... semmi sem számít csak a szeretet.... nincs más érzés bennem... Sodor a folyó , siklik a csónakom ellenállás nélkül szabadon. Élem az életem, boldogan, végtelen szerelemben !!!



Félhold:)

Szívesen...., jelezz ha megvalósultak álmaid és vágyaid.....:)

Az álom is csak Téged rajzol fel,
Pár vonal, karc, álmommal felel,
Mint ablak porába húzott kusza ábra:
Kileshetsz általa a fényes napvilágra.

Így képzelheted a kinti világot,
Százszínű szívárványt, fekete virágot,
Kavargó lelkednek édes kínjait,
Mik élővé festik buja, vad vágyaid.

Bolondos táncot járnak apró, zöld najádok,
Elménkbe feslett képet villantó tündérlányok,
Vágyaink lámpását gyújtják meg nevetve,
Lobbantva minket is, színes szerelemre.

És nem lessük már, hogy nappal van, vagy éjjel,
Eltelve egymással, szerelemmel, kéjjel.
Kit érdekel, hogy álom, vagy valóság?
Csak jó, hogy a miénk, e kábult, szép boldogság.
(Hajas György)



Köszönöm! ,, Álmokból

Köszönöm!
,, Álmokból szövődnek azon becses é maradandó dolgok,
melyek szépsége mindig velünk marad, s nem fakul meg soha."(Virna Sheard)

Félhold



Kedves Félhold:)

Nem az én tollamból való, S. írta. Kívánom, hogy hamarosan éld át a tökéletes pillanatot...
Én szurkolok neked, sok sikert:)
csepp



Kedves Csepp!

Olyan gyönyörűen leírtad a pillanatot. Vissza-vissza térek ide, hogy elő vehessem ,, kedvenc kis dobozkámból" újra és újra végigélhessem! Azt a pillanatot ott egy koncertteremben, szinte majdnem szóról -szóra ugyanígy éltem meg! Abba a szempára nézni olyan volt mintha felolvadnék a szeretet tengerében és harmat cseppként a változószél szórna szét a világmindenségben, annak a mosolynak a felragyogása maga volt az örökkévalóság! Már láttam ezt a mosolyt, amikor legelőször láttam, már akkor is (akkor még gyerekek voltunk) bizonyos voltam benne fogunk még találkozni! Már akkor ezt kívántam a találkozást magamnak, azt hogy híres művész legyen neki. Semmit nem tudtam a titokról- (azóta sem tudok -nem láttam a filmet , nem olvastam a könyvet- még pótolható!) csak érzem. Amit kívántam teljesült! Híres lett, találkoztunk! Most még nem ismer fel, de hamarosan..., tudom... ,érzem... boldog leszek vele!!! Sok szép pillanatot mindenkinek! (T.)
Félhold



Ágica:)

Kívánok sok boldog pillanatot néked ...
csepp



:-)

:-)

azok a csodálatos vagy döbbenetes pillanatok...

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed.
Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.

és megtanulod megőrizni a pillanatot. Megérezni a jövőt és elengedni a múltat. Élni, ami benned él. ITT és MOST.

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Drága Csepp..

Hogy álmaink valóra váljanak,meg kell élni a pillanatokat...a boldog és megismételhetlen pillanatokat....,hogy legyen mindig mire emlékezzünk...nagyon szépen köszönöm ezt az írást.Szeretettel ölel:Ágica