A tudatos teremtés kétségei

secretElgondolkodtatott, hogy miért nem tudunk mindig tökéletes válaszokat adni azoknak, akiket érdekel a Vonzás Törvénye, de nem tudnak még sokat róla. Sokan néhány kérdésükre sablonválaszt kapnak. Hogy mit értek ez alatt? Például: Mi az igazság, létezik a vonzás törvénye? Mivel lehet bizonyítani? Erre egy tipikus sablonválasz: "Amiben hiszel, az a valóság számodra!"
Én nem szeretem ezt a választ, és gondolom, sokan így vannak vele. Annak ellenére, hogy igaz, egy teljesen nyitott ember, aki most olvas először erről, nem tudja még helyesen értelmezni. Úgy is érezhetik, az egész egy átverés, egy milliós üzlet. Ezen nem kell csodálkoznunk. Ha nem adunk egyértelmű válaszokat, hanem sablonokban beszélünk el egymás mellett, akkor egy "hittérítő" szektaként válunk híressé.

Elgondolkodtam mélyebben, hogy mire is kiváncsiak az emberek valójában.
A legnagyobb kétség: Keressük a dolog hitelességét. Bizonyítékok után kutatunk. Természetünk mélyén van, hogy aminek nincs értelme, nem akarunk rá időt és energiát fordítani. Ez nem is baj. Használjuk csak az ítélőképességünket. Az igazi kétkedés akkor üti fel a fejét, amikor nem kapunk egyértelmű hiteles választ . Amikor felteszik a kérdést, hogy van-e egyértelmű bizonyíték, arra, hogy a Vonzás Törvénye létezik, akkor azt állítjuk, hogy IGEN VAN! 100%-ig be tudjuk bizonyítani! BIZTOS EZ?
Ez csak féligazság, és emiatt értelmezik félre ezt a törvényt. Emiatt tartják hiteltelennek, kitalációnak.

Én most leírom, hogyan tettem helyre saját magamban ezt a kérdést. Hét évvel ezelőtt olvastam először Napoleon Hill világhírű könyvét. A címe: Gondolkozz és Gazdagodj! Személy szerint úgy gondolom, hogy Napoleon Hill könyvét és a vonzás törvényéről szoló könyveket párhuzamosan kéne olvasni ugyanis kiegészítik egymást. Akinek elsőre emészthetetlenek a Vonzás Törvényéről szóló könyvek, javaslom először Hill könyvét.

Meglátásom szerint a Vonzás Törvényének két része van:

1. FIZIKAILAG BIZONYÍTOTT
2. FIZIKAILAG NEM BIZONYÍTOTT

FIZIKAILAG BIZONYÍTOTT

Gondolataink hatással vannak a beállítottságunkra, a fizikai testünkre. Mire gondolok pontosan? Ez egy közismert tény: Ha egy gondolatot huzamos ideig ismételünk magunknak, akkor egy idő után hinni fogjuk, hogy az az IGAZSÁG! A vonzás törvényének ez a része kiválóan alkalmas arra, hogy személyiségünket fejlesszük. Ha huzamos ideig tudatosan bombázod az agyad bizonyos gondolatokkal, akkor azok uralkodó gondolattá válnak. A legnagyobb hiba amit az ember elkövet, hogy minden igyekezetével a külvilágot próbálja irányítása alá vonni, de az agyát szabadon nyitva hagyja minden kósza gondolat előtt ami onnan érkezik. Nem fegyelmezi magát, hogy csak azokra a dolgokra figyeljen amik jó érzést okoznak. Hiába történik valami szörnyű dolog velünk, ha nem akarunk nyugtalankodni miatta, akkor el kell fordítanunk a figyelmünket, egy másik gondolatra ami pozitívabb, és így válik majd uralkodó gondolattá. Az átlag ember fegyelmezetlen, ha a gondolatai irányításáról van szó.

Egy jó tanács, aki átlagon felüli ember akar lenni: "Urald a gondolataidat, csak a pozitív,lelkesítő gondolatoknak adj erőt. A negatív eseményeket dolgozd fel magadban, de tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elvond a figyelmed róla!" Ez nem könnyű, egyáltalán nem.. De önfegyelemmel, és motivációval megvalósítható. Ez a mentalitás ami megkülönbözteti a sikeres embereket a sikertelenektől.
Ezt a módszert önszuggesztiónak hívják. Ezt használják sportolók, zenészek, színészek, tulajdonképpen mindenki akinek szüksége van a képzeletére, és felhasználja azt a gyakorlatban.
Az elv lényege abban áll, hogy tudatosan ismételünk magunkban állításokat. Például: Kiválóan érzem magam, ha nyilvánosság előtt beszélek. Ez egy példa, azoknak, akik izgulnak színpadon nyilvánosság előtt. Ha sokáig ismételjük, elképzeljük, hogy a színpadon állunk.. Ha szisztematikusan dolgozunk rajta. Ismételgetjük magunkban, ha van szabadidőnk, vezetés közben, főzés közben stb.. akkor egy idő után már magabiztosan beszélünk nyilvánosság előtt. Miért van ez? Azért mert annyiszor ismételtük, hogy elhittük.

A gondolataink kihatnak az egészségünkre is. Hatással vagyunk az egész testünkre. Kimutatható tény, hogy a pozitív beállítottság, a humor, nevetés, jó hatással vannak az egészségre. Erősítik az immunrendszert. Az ember képes arra, hogy parancsra sírjon is akár, pusztán a gondolatai erejével. Színészeknek ezt is oktatják. Gondolataink tükröződnek a testünkben. A stresszes gondolatok például rongálják a belső szerveinket is. Elsősorban a szívet. Nagyon sok hasonló példát írhatnék még.

Itt le is zárhatnám, mert itt van az a pont, amit már nem lehet fizikailag bebizonyítani. Azért még egy lépés hátra van:

A CSELEKVÉS

A Vonzás Törvényét, a gyakorlatban lehet megtapasztalni. Hogy a konkrét eredményt, mérni tudd, TUDATOSAN KELL TEREMTENED.

Itt jön a Törvény második része:

FIZIKAILAG NEM BIZONYÍTOTT

Nem tudjuk bizonyítani a következő állításokat: A valóságodat te teremted. Minden eseményt, te vonzol az életedbe. Még azokat is amiket véletlennek tekintesz..Mindent kivétel nélkül.
A Világegyetem és annak Törvényei annyira összetettek, hogy logikusan nem lehet elmagyarázni a véletleneket. Például, hogy miért én vonzottam be az autóbalesetet egy másik autó miatt..hiszen véletlenül voltam PONT ÉN, PONT OTT..?? De véletlenek nincsenek. Ha bizonyítékokat akarsz találni a saját életedre, akkor alkalmazd a fent leírt önszuggesztió módszert. Dolgozz a céljaidon, ismételd magadban őket és ami a legfontosabb CSELEKEDJ!...egy idő után észre fogod venni azt a bizonyos nem bizonyított dolgot. Észreveszed majd, hogy a tapasztalataid olyanok lesznek, mintha forgatókönyvet írnál. Mindenki elkezdi a neki szánt szerepet játszani. Lehetőségeket vonzol magadhoz. Minden dolog az általunk véletlennek mondott megjelenési formában fog az életedbe kerülni. Megfigyelheted, hogy mindenhol a saját gondolataiddal szembesülsz. Itt van az a pont amikor már nem kell bizonyíték a Vonzás Törvényének a létezésére, hiszen saját életed fogja ezt bizonyítani.

Eddig is a véletleneidet TE vonzottad magadhoz. Azért nem hiszed ezt el, és nevezed véletlennek, mert nem tudatosítottad a gondolataidat. Így nem is emlékezhetsz, mire irányítottad a figyelmed. Egy biztos: Jelenlegi körülményeid, múltbeli gondolataid következménye.

Szívesen fogadom a hozzászólásokat!

Köszönöm a figyelmet!

Shaumbra :)

Hozzászólások



:)

Köszönöm a hozzászólásokat!



Kedvs Saumbra

Nagyon sok jó dolgot tanultam tőled ezt köszönöm.Abban teljesen eggyet értek veled,hogy érthetőbben kellene leírni minden gondolatunkat.Én magam részéről nem szeretem egyetlen írásban,könyvben sem az erőltetett mondanivaló tudatos,árnyalt elmagyarázását,burkolását,közé tételét.Szerintem is el lehet azt mondani sokkal emberibb nyelven is bárkinek.Nem kell okosabbnak mutatni magunkat másoknál csak értessük meg velük a lényeget.Köszönöm

Tudom hogy egy vagyok a teremtővel aki engem is teremtett és ahogyan a galaxisokat és a világegyetemeket is.Nem csoda,hogy ez nem része a vallásnak.De mind érezzük,hogy így van.



Ildi, az egy jó jel, hogy

Ildi, az egy jó jel, hogy tudatában vagy! Itt kezdődik a dolog.... nem az a cél, hogy megerőszakoljuk magunkat.:) Továbbá az EGO-t sem kell eltüntetni, hiszen nem élnénk ezen a fizikai síkon, itt a Földön, ha nem lenne egónk, az kell. Az agyunk is kell, jó dolog kilépni a fejünkből és átélni csodákat, úgy h a gondolataink eltünnek, vagy "elhalkulnak", de az agyra akkor is szükség van, hiszen vannak pillanatok az életben, amikor kell. Szóval mindenképpen vállon veregedheted magad... szerintem.:)



:)

A könyv 1929-ben született. Eltelt azóta kis idő :) Lehet másképp értelmezünk dolgokat, mint annak idején tettük volna. Napoleon Hill nem a Vonzás Törvényét helyezi itt előtérbe, hanem a meggazdagodás lépéseit. A tervezésről annyit, hogy fontos, ha tudatosan akarsz teremteni.
A másik dolog, hogy az univerzum ötleteket, terveket hoz, ha meghatározod a célod. Ha pedig van konkrét elképzelésed amit a tervbe lehet foglalni, akkor mindenképp meg kell tenned. Szerintem nincs ellentmondás egyáltalán. Ha tovább olvasol, lehet kitisztul :)



nos igen

Pár napja botlottam bele írásodba, olvasgattam, és rögtön lettek ötleteim, de említetted Hill könyvét, ami hetek óta itt fekszik az asztalomon és még nem volt ingerenciám elolvasni. Na gondoltam égi jel, essünk neki. Nagyjából a 10. oldalon jól fel is idegesített :) Nem egészen értem, vagyis értem, csak egy ismételt ellentmondás. A titok egyik lényege ugyebár az, hogy ne agyalj a hogyan-on, az az univerzum dolga...ez a könyv mit mond? készíts pontos tervet. Na puff. Őszintén szólva ettől a ponttól már csak erőlködöm az olvasásában, mert összezavart. Próbálok kitartani, hátha rájövök a végén vmi újdonságra. Pl ez az egyik olyan dolog, ami miatt kétkedéssel tudja fogadni az ember. Nekem is volt időszakom, amikor kétkedtem, de aztán történtek és történnek dolgok, amik meggyőztek, hogy igen, működik, de elég sok vívódás volt. vagy pl a másik életében nem turkálunk elv. elvileg mást nem tudunk befolyásolni. Hát..de igen. Jó, olyanra nem, amit ő nem akar, de ha ő is benne van abban, amire vágyunk, akkor igen, lehet, nekem sikerült. Megadhatjuk a kezdő lökést ill. letörhetjük az ellenállást.

Lényeg: ma már TUDOM, hogy bárhogyan is érezzem magam, akár rosszul is, egy kis erőfeszítésembe kerülne jól érezni magam, és sokszor a lustaságon múlik. És tudom, hogy minden pillanatban vonzok és teremtek. És azt is tudom, hogy mikor idegbeteg vagyok és tombolok és elküldök mindenkit a jó..... -ba, akkor valójában nagyrészt ellenállok. És megállok, és megkérdezem, hogy most mit is csinálok? Van, mikor hiába tudom, jólesik ellenállni, illetve az egóm, önérzetem nagyobb, mint a "józan eszem" és tombolok tovább. De legalább tudatában vagyok, mit művelek.

bocsi, ha zagyva lett, de annyi mindent akartam leírni röviden :)



Üdv Lekivitamin :)

Teljesen egyetértek veled!
Természetesen az érzelmek is hozzátartoznak a dologhoz. Valószínűleg nem sikerült ezt érthetően leírnom a bejegyzésemben. Elnézést kérek mindenkitől.
Amikor a sírásról írtam, akkor példákat hoztam föl, arra, hogy mennyi mindenre képes az agy. Ugyanúgy mint akár a fejfájást elmulasztani. Egy színész akkor tud sírni, ha beleképzeli magát a jelenetbe, átéli azt. Mondjuk ez nem általános, de vannak szigorú tréningek is, ahol ezt oktatják nekik. Már akiknek. Én magam is játszottam színházban. Nekem nem kellett még sírnom :)
Szóval akkor is önszuggesztió, ha felidézünk valami szomorú dolgot. Az érzelmeink váltják ki a reakcióinkat. Az tudatalattid elhiszi, jobban mondva átéli az érzelmeket és könnyeket generál hozzá. Vagy képzeld el, hogy beleharapsz egy citromba.. Érezheted, hogy a nyelved elkezd nyálváladékot termelni. Pedig valójában nincs is ott semmilyen citrom. Próbáld ki! :)

Kellemes napot kívánok!

Shaumbra :)



Kedves Shaumbra!

Azt kell mondanom, hogy remek dolgot írtál le. Ez tényleg valamilyen szinten így van. Szerintem egy teljes élet sem elég, hogy megtaláljuk a válaszokat. Nos, amit ebből ki akarok hozni, az az, hogy az embert úgy kell elképzelni, mint egy bonyolult gépezetet. Ha azt nézzük, hogy mennyi sejtből tevődik össze az ember, máris kiderül, hogy a sok kis neuron (idegsejt) semmi mást nem csinál egész nap csak egymáshoz kapcsolodnak, hogy létrehozza a gondolatot. Ezért van az, hogy mindenki másképpen gondolkodik. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, amit a Vonzás Törvénye és Napoleon Hill írt, csak részben van igazad. Ha én például azt mondom neked, hogy "Sírok" és Te ezt mondogatód magadban 100X, akkor egy idő után elhiszed, hogy "Sírsz"? Nem, nem fogod elhinni, mert értelmes vagy, bizonyított tény, hogy nem sírsz. Az agyban pedig egy ellentmonás fog kialakulni, így: "De hiszen nincs rá okom, hogy sírjak, hiszen boldog vagyok" . Ami a legfontosabb, nem tudod becsapni az agyat. Itt már képbe lépnek az érzelmek. Egy színész is csak akkor tud sírni, ha felidéz egy régi negatív emlékét, azaz újra átéli. Próbáld ki!
Azért kezdtem úgy, hogy az ember egy bonyolult szerkezet. Nem csak gondolatok vannak, hanem érzelmek, emlékek, ábránd, stb. Ezeknek mind összhangban kell lenniük, ahhoz, hogy elhiggyünk egy szót, vagy mondatot.
Üdv.:
Lelkivitamin
www.freewebs.com/segithetek



Kedves Shaumbra - csak még egy gondolat...

...
Mikor először olvastam azt a mondatot, hogy "Mit is akarsz valójában?" olvastam tovább az dott könyvet - sok éve már - azt gondolva, hogy jó, majd végigolvasolm, aztán válaszolok erre a kérdésre...
Aztán még több ilyen könyvet olvastam...

És az utóbbi pár hónapban rádöbbentem, hogy erre az egyszerű mondatra nem is olyan könnyű válaszolni...
Sőt!
Sokkal nehezebb, mint az első olvastra tűnik...

Volt válaszom természetesen, ami az idővel folyton aktualizálódott. Legalább is úgy éreztem... Majd pár hónapja rádöbbentem, hogy egy ideje nem gondolkodtam a dolgon és válaszolni valahogy nem is tudok igazán...

A válaszomon dolgozom lassan két hete... :)
A Te segítségeddel azt hiszem közelebb kerültem a tényleges válaszhoz - Köszönöm:)

És még 1 dolog - igen, érzelmi lények vagyunk. Én semmit - még főzni vagy takarítani - sem tudok érzelem nélkül csinálni. Ha nincs érzelem, akkor egész egyszerűn nem csinálom, mert már tudom, megtapasztaltam, hogy e nélkül ízetlen az étel, hanyag, "papos" a takarítás... :)

Köszönöm még 1 szer a segítségedet:)

Szeretettel/Tornadolulu



T. Gini - Te sem alszol?:)))

Írtam privit... :)

Én most fejeztem be a munkát...

Nagyon sokat kaptam ma (is) ezen az oldalon...
Ettől is nagyon boldog vagyok.
Egy újabb dolgot értettem meg magammal kapcsolatban és ez szuper!:)

És most Sinead O'Connor dvd-t nézek és hallgatok:) Tökéletes:)

Még van egy kis dolgom, aztán megyek aludni - holnap babázom, kell az energia:)))

Jó éjt:)

Szeretettel/Tornadolulu



Drága Lulu:-)

Köszönöm, ez finom ego hízlalás volt:-)
A kineziológia csudajó dolog. Ha akarsz ahhoz menni aki nekem nagyon sokat segített szívesen elmondom majd ki Ő. És rá is nézhetsz a weblapján :-)
Nem biztos, hogy ugyanaz a segítőnk, ha szimpatikus ne habozz majd :-)
A diapozitív egy teljesen másfajta oldás, nem is lehet összehasonlítani.
Fantasztikus mindkettő... Nem is tudom, lehet hogy előbb a diára mennék a helyedben.
Puszi: Gini

Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!
Életem...



Szia Drága Gini99:)

Mióta regisztráltam kifejezetten keresem hozzászólásaidat.
Sokat tanulok belőlük:) Köszönöm:)

A kineziológia nagyon foglalkoztat, közel két éve érzem, hogy erre van szükségem többek közt - ha eljön az ideje, a pénz is meg lesz rá:) Mert mindig minden akkor történik meg velünk, amikor kell:)

Köszönöm segítő szándékod és gondolataid:)

Szeretettel/Torandolulu



Komfort zóna...

... Tökéletes megfogalmazás!

Ragozhatnám, milyen gondolatokat indítottak el bennem szavaid, de ettől - most - megkíméllek:)

Köszönöm, hogy megláttad soraim közt, amit én nem a saját gondolataimban!

Azt hiszem, Te pontosan tudod, mekkora segítséget nyújtottál:)

Tiszta szívemből hálás vagyok válaszodért, KÖSZÖNÖM!:)

Hamarosan - remélem - beszámolok az eredmányről:)

NAGYON KÖSZÖNÖM!:)))))))

Szeretettel/Tornadolulu



Gini kedves!

"De töröld a tudatalattidból ezeket a hibás blokkokat..."

hogyan... te hogyan csinálod, álmokkal csináltad már??
van olyan más út, ami rajtam áll, amit csak én csinálok? egyedül?

Előre is köszönöm válaszod!

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Kedves Shaumbra!

Nagyon-nagyon örültem ennek az írásnak!
Szükség volt rá nagyon.
Én sem szeretem a homályos válaszokat, amit bizony elég sűrűn kapnak az őszinte, nyitott emberek.
Azért kérdeznek, mert segítséget várnak, tanácsot...
Ez nagyon korrekt segítség!

Tornadolulu drága: Engedd el a félelmeidet! De tényleg! Ha azt akarták elhitetetni veled, hogy TE nem érdemled meg amit megálmodtál, hazudtak!
Menj el oldásra, diapozitív stresszoldás, vagy kineziológia, vagy kitudja neked mi használ.
De töröld a tudatalattidból ezeket a hibás blokkokat, hogy megengedd a bőséget minden téren!

Az első millióm ebből jött 2 hónap alatt!
Életem...



:-)

Egytetértek,
ha tudsz erről, tehát elhatározod...

:-)))))))))))))))))))

Nagyon jó, figyelemfelkeltő és gondolkodásra ösztönző cikk, köszi ismét!!!!

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Shaumbra :-)

"Határozzuk el, hogy kilépve otthonról, tudatosan figyeljük, milyen benyomásokat észlelünk a világból. Ha az a benyomás pozitív, akkor nyugodtan figyeljünk rá, ha viszont negatív, tegyünk meg mindent, hogy eltereljük a figyelmünket róla"

Tökéletesen egyetértek, márcsak azt kéne kitalálni, hogy hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni, hisz eredendően naivak és hiszékenyek az emberek... ebből kifolyólag nem tudják a befolyásolást kikerülni... és ez baj... az öntudatlanul agyunkba szivárgó információk megtelepednek, mit megtelepednek, belénk ivódnak,.... pedig ahogy előbbi hsz-emben említettem, nem is a mi gondolatunk, nem is a mi tapasztalásunk, nem is a mi érzésünk!!!!
... nem csak a média a felelős, hanem a neveltetés és a a körülményekből adódó nyomás...

hát ezért jó olvasni, szűrve... és gondolkozni tanulni...mégiscsak,
a megérzéseink pedig, ha időnként későn is, de csak ott vannak.... ilyen esetben is

Szép napot!

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Kedves Tornadolulu!

Van egy mondás: Bárhova mész is a világba, önmagadat mindig magaddal viszed.
Azt hogy milyen élethelyzeted van, nem feltétlenül követi az érzelmi világod.
Ez a probléma általában jellemző mindenkire. Nekem is nehezemre esik sokszor fegyelmeznem magam. Vannak akadályok az éltemben, amiket nehezen küzdök le. Olvastam erről a dologról. Ezt úgy nevezik komfórt zóna. Van egy élethelyzet amiben vagyunk, barátaink, iskola ahova járunk, munkahely. De ide tartozik a fizetésünk, a megszokott gondolataink, érzelmeink, hitvilágunk, külsőnk, és még az is hogy szerintünk mit érdemlünk meg és mit nem... stb

Ezek a megszokott dolgaink. Vagyis ki kell lépnünk ebből a zónából, ha új dolgokat akarunk megtapasztalni. Miért maradunk mégis mindig a megszokottnál? Azért, mert az biztonságosnak, kényelmesnek tűnik. Már ismerjük.
Ha egy olyan helyzetbe kerülünk, amit még nem tapasztaltunk sosem, akkor kényelmetlenül érezzük kicsit magunkat. Azért mert elhagytuk a komfort zónát. El kell fogadni azt is, hogy be kell vállalnunk a kényelmetlenséget, és tágítani a határainkat. Ahogy írtad, hiába van meg a lehetőség, te "lusta" vagy, nem fegyelmezed magad.. Igazából tudod mit kéne tenned, de nem teszed. NINCS LUSTA EMBER CSAK ALULMOTIVÁLT ez egy tételmondat! :)

ELÖSZÖR: TUDD HOGY MIT AKARSZ

MÁSODSZOR: FOGADD EL, HOGY KELLEMETLENSÉGET IS OKOZHAT ELÖSZÖR, HA ÚJ DOLGOKAT CSINÁLSZ.-AMÍG A KOMFORTZÓNÁDON BELÜLRE NEM KERÜL.-

HARMADIK: CSELEKEDJ! CSINÁLD MOST!

Még annyit, hogy kell egy motivátor, egy ösztönző ember, vagy könyv..lehet bármi, ami motivál téged. Ha nincs motiváció akkor hajlamosak vagyunk feladni. ÍRD FÖL EGY KIS PAPÍRRA: CSINÁLD MOST! Ezt tartsd magadnál egész nap, és ha alulmotiváltnak érzed magad, akkor vedd elő és olvasd! :)

Először is azonban figyeld meg az érzelmi mintáidat, reakcióidat. Tudd, hogy mik az erősségeid és hátrányaid lelki téren. Érzelmi lények vagyunk, sosem tudunk 100%-ig racionális döntéseket hozni. Ha tudod mi tart vissza, akkor ezen változtatni tudsz. De ha csak a fizikai dolgokat tartod szem előtt, akkor sosem tudod megoldani a valós problémát. Szükséged van motivációra. Úgy érzem nincs meg benned eléggé. Keress valakit, vagy valamit ami motivál.. visz a céljaid felé!

Ezt tudom javasolni neked! :)

Kellemes szép napot kívánok!

Shaumbra



Kimaradt valami

Kimaradt valami, egyszer Alfajárónál olvastam az önszuggesszió káros hatásáról... mármint, hogy nem mindig jól használjuk ezt a képességünket... és bizony elgondolkoztam, a félelemből adódó hit nagyon veszélyes... mint pl a hipochonderség... beteges félelem a betegségektől...

meg egy csomó minden, ahogy zúdítja ránk a média, vedd, és egészséges leszel.. te meg elhiszed, bárhol meglátod ez jut majd eszedbe, mert mondjuk egy fülbemászó dallammal spékelték meg és bármikor meglátjuk a terméket, beugrik a kellemes érzés... vagy fordítva, a zenét meghallva beugrik a termék... amit ugye biztosan nem tudunk, hogy tényleg jó-e, de szép folyamatosan a kellemes megérzéses dolgok önszuggeszióba alakulnak át.... nem tudatosan... tudattalanul... na itt vannak még a gondok...

a tudatalliinkban megbújó "fogalmam-sincs-hogy-ez-zavart" dolgokra is gondolok... hoyg néha ez is gátolja a tudatos teremtés sikerét... sőt..... nem is néha...

Mégegyszer köszönöm a cikked,legyen szép napod...

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Shaumbra :-)

A figyelem teremtő erő...
Képesek vagyunk-e figyelni, észrevenni dolgokat?
Képesek vagyunk-e türelmesen megérlelni és kutatni a magunk válaszait...magunkban...

Türelmet tanultam itt az oldalon... a cikkekből, a könyvekből, filmekből, elfogadást és néha nem keresni a magyarázatot... ez a logikus, gondolkozni szerető, tudó és akaró embernek elég nehéz elfogadni... de aztán ott vannak a megérzések... és akkor minden hélyrebillen...

feldolgozni a negatív dolgokat, leckeként nézve rá, tanulva belőle, továbblépve, ez bizony egyáltalán nem könnyű, bátor embereknek való.. kiderülhet rólunk jó pár olyan dolog, ami nem tetszik magunkban... ez is rendjén van....

hogy mik a céljaink és mit szeretnénk elérni igazából folyamatosan alakul ki, megérik bennünk... az egyik legnehezebb dolog tudni, mit akarunk VALÓBAN...

és néha nem kéne a magunk útjába állni ... így van...

Nagyon köszönöm a cikket... nagyon elgondolkoztató

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Ami kimaradt...

... és ami kiváltotta dühömet önmagam iránt - a beszámolókat összesen két nap alatt, összesen 18 órányi munkával megcsináltam, ma adom le...



Kedves Shaumbra:)

Eőször is köszönöm letisztult gondolataidat.

Megosztanám Veled mostani problémámat - nagyon kíváncsi lennék véleményedre.

Sok könyvet és cikket olvastam és olvasok a témában. Természetesen átengedem a saját "szűrőmön" (mindenkinek van ilyen szerintem). A cél az, hogy ami fennmarad a szűrőn, azt mindennapjaimban hasznosítsam.
Úgy is mondhatnám, igyekszem hasznosítani.
Azonban van egy bökkenőm, amit egy friss példával ecsetelnék.
Augusztusban kaptam egy feladatot, ami elég összetett - 2008 évi teljes szakmai és pénzügyi beszmoló és 2009 évi tervek elkészítése. (egy balett együttes "anyukája", "színházi struktúrája" vagyok, hivalatosan marketing igazgatója.
Közép iskolai végzettséggel, rengeteg munka tapasztalattal médiáknál és sok más munkakörben. Munkehely váltásaim oka elsősorban a több fizetés volt, ám ennek köszönhetően mindig más munkakörben, más médiumnál - így tettem szert némi tapasztalatra. Első ilyen munkahelyemen az interjún kérdezték, hogy word, excel - tudom kezelni? Naná, természetesen - válaszloltam. Másnak kezdtem. Megmutatták az asztalom és mondták, hogy 3 nap múlva prezentációt kell tartanom, táblázatokkal, stb. az aktuális helyzetről (közterületi média, 3 szegmens). Én leültem az asztalhoz és csak bámultam... aztán megnyomtam a zöld gombot azon nagy gépen... Akkor láttam életemben először közelről számító gépet, azt sem tudtam mi a klaviatura, egér, a többiről nem is beszélve. De szükségem volt a pénzre, egyedül neveltem a lányomat, aki akkor volt 4,5 éves... Senki nem tudhatta meg - kirúgtak volna... Ráadásul amerikai stílusú iroda, ahol egy légtérben dolgozik mundenki... A rendszergazda lány második nap kiszúrta, hogy valami gáz van - négyszemközt rákérdezett. Elmondtam a száraz tényeket. Annyit segített, amennyit az adott körülmények közt lehetett - Harmadik nap megtartottam a prezentációt, 72 órája voltam fent, nuku alvás, a gyereket az oviból visszavittem az irodába, majd hajnalban haza, zuhanyozás, ovi, munkahely... Hát, így kezdtem 12 éve...
Most olyan munkám van, amiről mindig is álmodtam, azzal és olyan ügyért dolgozom, amire vágytam... És ennek ellenére folyamatosan elbizonytalanodom, ami abból fakad, hogy nem bízom magamban. Annak ellenére, hogy tudom pontosan, mit tettem le az elmúlt években az asztalra. Nem értem magam. Pláne, ha hozzá teszem, hogy bizonyos szinten már tudatosnak mondható vagyok... Mások életét illetően olyan reálisan látok és olyan remek tanácsokat adok, mikor kérik - sokszor és sokan kérik!
De én...
Pontosan tudom, mit és hogyan kéne tennem - de valahogy mégsem teszem...
Olyan, mintha pl. egy óriási smaragdról álmodoztam volna mostanáig. Megkapom, csodálom, sőt - megmutatom és elmondom azokank,aki szeretnek és számítanak nekem, majd lehúznám a klotyón... De a hasonlat jobb lenne mondjuk 5 millió forinttal - ez megoldaná az életem mostani helyzetét és segítségével biztonságot teremtenék. De én - lehúzom a klotyón, miután kiörömködtem magam...
Fura... olyan, mintha megijednék attól, hogy kívánságom teljesült. Mintha nem hinném el és úgy érezném, nem vagyok rá méltó...
És ezek az érzések ott figyelnek, annak ellenére, hogy az eszemmel tudom, hogy amit végigcsináltam csak kevesen tudnák utánam csinálni. Szakmailag elismernek. Emberileg szintén. Felnéznek rám sokan, stb...
És mégis ott figyel a bizonytalanság, ami sokkal nagyobb bennem, mint amit az eszemmel tudok magamról...
Bort iszom és vizet prédikálok...

Miért nem csinálom és alkalmazom határozottan és tudatosan a vonzás törvényét??????????
Miért????????
Miért nem cselekszem????????????

Azért, mert azt a posványt már ismerem?
A szépet és jót, ami rám vár, ha megteszem az első lépéseket felé - még nem ismerem?
Miért hiszem azt, hogy nekem AZ nem jár?

No, folytathatnám még, sok kérdésem van - de hív a munka...

Az a lényeg, hogy ELÉG!
Elegem van magamból, a lustaságomból - mert azt remélem csak lustaság, ami vissza tart...

Köszönöm, hogy "meghallgattál"

Szeretettel/Tornadolulu