Tudatos vonzás, öntudatlanul bevonzott következmények

tudatos vonzásSzemélyes tapasztalatom, hogy a tudatos vonzás által életünkbe került emberek, kik öntudatlanok, nem maradnak velünk sokáig…
Ugyanez a helyzet a hasonlóan szerzett munkahelyekkel, munkatársakkal és karrier törekvésekkel. Nagyon hasonlítanak a várakozásainkban élő találkozásokra és történésekre, de annyira elvakít vágyakozásunk a beteljesedésre, hogy nem tudjuk meglátni valódiságukat… Meglehet, egészen más dolgunk lenne velük, de azt várjuk, feleljenek meg valamely elvárásunknak…

Egyszerűbb a dolgunk a tárgyakkal, hisz azok nem döntenek úgy idővel, hogy kivonulnak életünkből…
Illetőleg hasonlatos a helyzet öngyógyító mechanizmusainkkal is, hiszen ott is csak magunkkal kell egyezséget kötnünk…
Ilyen irányú teremtéseink sokkal eredményesebbek is. Nincs másik szabad akarat, mely a miénkkel szemben hathat…
Nézzünk végig a vonzás törvényét alkalmazó siker történetekben… Látni fogjuk az arányokat.

Mikor a vonzás erejére reagáló emberekkel kerülünk kapcsolatba, akkor számíthatunk rá, hogy varázslatunk kezdeti energiájának multával el is távolodnak. Elmúlik a rózsaszín köd és látod a szemükben, nem is értik hogyan kerültek ide…
Kicsit úgy vonzzuk őket, mint az utcai lámpák az éjszakai bogarakat. Jönnek a fényre, érzik a vonzást, de mikor itt vannak, már nem tudják, mihez kezdjenek velünk…

Öntudatlanság alatt, nem intellektuális visszamaradottságot értek. Talán épp az intellektus a legfőbb akadály. Olyan embertársainkra használom e kifejezést, amilyenek mi magunk is voltunk… talán nem is oly régen… Olyanokról beszélek e fogalom keretében, akik még foglyai az elme homályának. Még mindig személyiség fejlesztésük azon szakaszában tartanak, ahol felszínesebb értékrendek adják a vezérelveket. Nem ismerték fel a létezés működő mechanizmusait, az Életet magát… vagy csak jól elfelejtették…
Mikor velük találkozunk, nagyon érzik a vonzás erejét, de kezelhetetlen számukra…

Végül mi vagyunk csalódottak, s a teremtés létezésében kezdünk kételkedni… Pedig csak nem a megfelelő útitársak kerültek a közelünkbe.

Valamint felmerül a korábbi öntudatlan bevonzásaink beteljesedésének lehetősége is…A tudatalattinkban előidézett vágyakozások, melyek felülírhatják, józan eszünkben megfogalmazott kéréseinket…

Ritkán megtörténik, hogy a mi tudatossági szintünkkel azonosan rezgő társakat találunk és velük minden természetes…
Ám az esetek többségében, a térben és időben közelebb lévő, és gyakran nem azonos tudatossággal bíró emberek reagálnak hamarabb, teremtő energiáinkra. Szinte beleszédülnek az általunk gerjesztett energiák sodrásába… A velük folytatott interakcióink és kommunikációink pedig alul múlják várakozásainkat…
Lehet, hogy türelmesebbnek kell lennünk. Talán saját tudatosságunk fejlődésének zálogai, a rövid távú sikereink-kudarcaink, és a belőlük megszerzett tapasztalataink…

Teremtéseinkre kapott igazi válaszaink pedig, megérkeznek amúgy véletlennek tűnően… Elengedés, ugye…

Egyre erősebben érzem, hogy a teremtéseinkkel kialakíthatjuk utazásunk körülményeit ugyan, de mégis végig kell járjunk bizonyos állomásokat… fejlődésünk érdekében.
Arra gondolok, hogy mikor felismerjük képességünket életünk alakítására, titkon vagy kimondottan azt reméljük, többé nem lesznek gondjaink…
A gyakorlatban viszont, azt tapasztaljuk, hogy emelkedett tudatosságunkkal egybehangzóan, magasabb szintűek lesznek megoldásra váró feladataink is… ami persze érettségünk tükrében, már egyszerűbben jut el a megoldottság állapotába. Korábbi tapasztalatainkban megerősödve, valódi önbizalommal tudjuk kezelni új élet helyzeteinket.

Kívánok mindannyiunknak kitartást, sok türelmet és kellő alázatot az általunk életünkbe vonzott emberek és események be- és elfogadásához!!!

MEGHAJLOK A BENNETEK ÉLŐ TUDATOSSÁG ELŐTT!!!

Baráti Szeretettel.

zorba

Hozzászólások



Jajjj, Ery!!!!!!!!!!!!!!!!

Nekem szomorú óvodás történeteket nem szabad olvasnom...ilyenkor forr a vérem...rengeteg a szakbarbár sajnos...:(((((((( Azt felejtik el ezen a pályán, hogy nem aktákat tologatnak...hanem érző kicsi lelkek vannak sok-sok órán keresztül rájuk bízva!!! És hatalmas a felelősség...
A másik véglet, amikor még a 90-es években azt mondta az akkori vezetőnőm, hogy én miért akarok minden gyerek anyukája lenni? Jegyezzem meg, én csak az óvónőjük, csak egy pedagógus vagyok...jeges hideg futott végig akkor a gerincemen...

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Kedves Zorba!

Ez az írásod olyan szinten fogott meg, hogy nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam... Lassan 2 hete próbálok rá reagálni, nem megy, biztos, mert nálam nagyon "akut" most a kérdés, a felismerés :))) Azért lehet, hogy majd még megpróbálok.:)
Nem vagyok nagyon írogatós, inkább olvasgatni szeretek, az írások a lelkem visszhangjai, továbbsegítenek a kérdéseimen,
de ezt most ide kívánkozott...
Szerettettel:
Bea



Drága Zsul, Öbi, Zorba, Andrea!

Olvaslak Benneteketek és nagyon jó érzések töltenek el.
Azt mondod Zsul, hogy az Öbi arcsimogatásában minden benne volt, és olyan Öbis! Igen, ezt én is tapasztaltam.Öbi mindent úgy tesz, mintha azt, akkor, ott, először és csak Neked, csak Miattad tenné/teszi. Úgy éli meg a jelent, olyan gyermeki örömmel és határtalan szeretettel, hogy amíg élsz el nem felejted. Mi először egy tanfolyamon találkoztunk, még nem ez a fotója volt itt az oldalon és nem voltam először benne biztos, hogy a tanfolyam szünetében ki is tart felém a sok ember között. Úgy jött felém olyan mosollyal, boldogsággal az arcán, hogy mire odaért már tudtam, már szótlanul öleltem és soha nem fogom elfelejteni ezt az ölelést és ezt a mosolyt, áldja meg az Isten.
A legkisebb gyermekemet juttatta eszembe. Ő fiú létére egy olyan tündérnek született, aki az anyaság minden örömét öntötte rám és környezetére a kis lényével. Tele volt szeretettel és a nap minden percében ki is fejezte azt. Mi csak néztük, csodáltuk és minden nap hálát adtam azért, hogy ilyen gyermekem van. Aztán elment óvodába és egy kemény természetű óvó nénit kapott. Az Ő kis énje úgy tiltakozott ez ellen, hogy nem csinálta azt, amiben a legtehetségesebb volt. Amikor tornázni kellett, akkor ő leült és sírt. Aztán később sírt ennek az óvó néninek minden szereplés alkalmával. Aztán következett az anyák napja és én elmentem az első anyák napi ünnepségre. Nem sírt, sőt nagyon ügyes volt végig és folyamatosan keresett a tömegben és rám mosolyogva mondott mindent. Ott ragyogott az arcán minden, amit érzett. Aztán amikor vége volt a szereplésnek, megkapták a csokraikat és mindenki igyekezett vele a saját anyukájához. Ő annyira igyekezett, hogy mindig visszasodorta a tömeg. De az a pici kisember feltartotta a csokrot, hogy nehogy bántódása legyen és továbbra is rám mosolyogva küzdött, hogy elérjen hozzám. Én is mentem felé és egyszer csak sikerült elérnünk egymást, Ő átadta a virágot – szeretlek Édesanyám mondattal – és a második mondata az volt, hogy tetszett? Mondtam, nagyon, köszönöm, nagyon ügyes voltál! Erre Ő: ugye?
Aztán a hétköznapokon minden folytatódott tovább az óvó nénivel kapcsolatban, de ez már másik történet.
Öbikém Drága! Jó, hogy vagy nekünk és felnézünk Rád és nagyon szeretünk, szeretlek!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



:)

Kedves Öbi! Lehet, hogy nagyzolóan hangik, de az amiről írtál számomra nem csak azért válik láthatóvá, mert itt világít az arcomba, és el tudom olvasni, hanem azért, mert amikor ott voltunk a palacsinta party-n, akkor volt egy kedves gesztusod és egy arcon simogatásod felém... abban a simogatásban benne volt az egész életed... én ezt éreztem... Minden nőnek azt kívánom, hogy jusson el ide. Te, mint Öbi, Öbisen nyílsz ki, minden nő sajátosan nyílik ki, nyílik rá az életre... láttam Valit is kinyílni és Valisabban létezni... a körülmények az életem, amiket átéltem mind ezt a kívánságot hozzák ki belőlem, mely természetesen nem csak a nőkre, hanem az egész emberiségre vonatkozik.:)



Drága Zorbám :)

Hálásan köszönöm ezeket a gondolataidat. Én is elgondolkoztam azon, hogy a jelen életemben milyen különleges találkozásokat élek meg. Amikor folyamatosan olyan emberekkel találkozom akik valamilyen szinten hasonlóak hozzám. Amikor pislákoló tudatomra leltem, akkor azt a vágyam küldtem ki az Univerzumba, hogy hasonlóakkal találkozhassam, akikkel "egy húron pendülünk", hogy azokat a gondolataimat megoszthassam és beszélgethessek, amik bennem megszületnek. Aztán ez az elmúlt években folyamatosan erősödik. Folyamatos tanuláson mentem keresztül, és végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy elindult az önmegismerésem.
Viszont azt tapasztaltam, hogy vágyom arra, hogy olyanokkal is találkozhassam, akiknek szüksége van a tudatos élet megismerésére. Most ezt a vágyamat küldtem el, és bízom az Uniban hogy ez is teljesül.
Egyre nagyobb szükség van arra a JELEN helyzetben, hogy az emberek a fásultságból és a saját gödrük ásásából végre visszatérjenek a JELENbe, meglássák azt amit mi látunk már. Amikor egy-egy beszélgetés alkalmával belenézek a szemekbe, akkor végtelen öröm fog el, mert látom, ELINDULT VALAMI. Nagy tanulások vannak mindenben.
Folyamatosan tanulunk egymástól és minden eseményből. Bizony vannak a tudatos életnek is hatalmas katarzisai, égései és zsibbadásai. Viszont azt vettem észre, hogy egy-egy ilyen megélés után hatalmas teremtőerővel tudjuk megvalósítani vágyainkat. Igy ezek a katarzisok mára már nekem azt jelzik, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjem minden pillanatomat, amikor elindul velem újra az élet.
Én nem régen éltem meg újra egy ilyet, és most azt érzem, hogy olyan energiák áramolnak bennem, amivel el tud indulni a teremtő áramlás.
Nagyon élvezem ezeket a megéléseket mára már. Régen biztos magam alatt ástam volna a gödrömet, de most minden örömmel tölt el, még a szenvedésnek is örülök, mert ebből is tanulok.
Szeretettel ölellek és Boldog Szülinapot :) Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Kedves Zorba!

A kapcsolataimat tekintve egyre nagyobb feladatot kapok,én ezt a fejlődésemnek tudom be.Mi akik tudatosan élünk és figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket úgy gondolom,hogy jobban átlátjuk,hogy mi miért történik.Nagyon sokáig csak figyelője voltam az életemnek,most már alakítója vagyok és az a fontos számomra,hogy akivel kapcsolatba kerülök felhívjam a figyelmét arra,hogy mindent megvalósíthat.Nagyon nehéz az embereket erre az útra állítani,van aki pozitivan próbál teremteni és mégsem sikerül neki.Sokan szeretik magukat sajnáltatni,mert ez egy nagyon egyszerű menekülő útvonal,de sajnos sehova sem visz.
Itt szeretném megköszönni,azoknak a segítségét akik felnyitották a szemem és elindítottak ezen az úton és ezt a példát mutatva én is segíthetek,hogy mások az álmaikat megélhessék.
Andrea



:)

Húh hát igen... az örök kérdések...:)
Kedves Zorba, szeretném ezen gondolatok fényében kiadni Neked önmagam.... Van egy lány az életembne, Vali, akivel sokat adtunk egymásnak, de most szünet... úgy történtek a dolgok, akár a leírásodban... azonban a sokminden élmény mellett és fejlődés és hatás mellett, én most csak egyet emelnék ki: a DÖNTÉST. Hoztam szabad akaratomból a sok élmény hatására egy döntést, ami valahogy így hangzik: mivel teljes szívemből szerelemmel szeretem Őt, és látom őt minden korlátaival (ezt nem negaatív kifejezésként kezelem), fájdalmaival, vágyaival... s ezzel együtt is szeretem Őt, ezért Ő az, aki előtt mindíg nyitva áll szívem ajtaja... ha a szív az emberi élet születésétől fogva úgy viselkedik, mint a galaxis az ősrabbanás óta, azaz folyamatosan tágúl, akkor biztos, hogy ez is egy löket ennek a tágulásnak...
Szeretném megosztani veled eme döntésem következményét, az Univerzum eddigi válaszreakcióit.
1. reakció: 3 álmom volt idáig kb. az elmúlt 4 hónap alatt, amiben Vali szerepelt. (Egyébként általában nem emléxem az álmaimra, vagy ha igen ritka, hogy ismerősökkel álmodjak...)
a). álom: simán sétálok Vali lakhelyén Valival az esti utcákon. Mindössze ennyi, ez olyan semmitmondónak tűnik....
b). álom: egy templomban vagyok, padok között sok ismerős, s állva is ismerősök állnak fürtökben és egymással beszélgetnek... Valit látom leülni a padba, majd körbe megyek és beszélek mindenféle ismerőssel, jól érzam magam... aztán visszanézek a padsorokhoz és NEM látom ott Valit. Az érzés az álmomban az erre, hogy nem aggódom eltűnése miatt, mert tudom nem mehetett messzire, valahol itt van a környéken, a templomban, így nem is kezdem el keresni, mert az az érzésem, majd úgy is előkerül. Ez nyugodtsággal tölt el, de utána eltűnik ez az álomkép.
c). álom: egy cseten egyszer csak megszólít engem, ami egyébként nem hasonlít egyik valós csethez sem, de ez nem lényeg. Sorait nem látom, hogy mik, épp kezdeném elolvasni amikor kikerülök az álomképből, de hatalmas öröm és izgalom fog el még az álomban, hogy mit írhat nekem.

2. reakció: az EGO-m folyamatosan képes még arra, hogy beárnyékoljon... szerencsére sokkal több a pozitív életöröm, mint a negatív gondolat... a negatív gondolat kb. fogpiszkálószerűen néha be-be szúr, de aztán el is távozik, tova tűnik... azonban van egy program, amin résztvettem, ahol a boldogság és az energiarezgés állapotát olyannyira felállítják az emberben, hogy az EGO-ja jó kiskutya révén egyből a helyére kerül és egyszerűen tisztán látod önmagad. Ebben az állapotban is lehet gondolkodni, s "irányítottan" segítettek is pozitív gondolatokat generálni a csoport részére.
A program egyébként egy Deeksha (isteni áldás) és egy tantra (szavak nélküli női, férfi gyógyító, szeretettel teli jelenlét) összevegyítése. Eredetileg ugye ezek külön programok, melyek így is erősek, de így össszevegyítve ultrabrutál.:)
Nos ebben a tiszta állapotban, ha Valira gondoltam, akkor semmilyen visszahúzó gondolat vagy érzés nem jelentkezett, csak nyugottság, boldogság, biztonságérzet.
Ebből merek optimista következtetéseket levonni.

3., egyben utolsó reakció:
Van egy zöldséges lány a közelünkben és vele jóban vagyok, sokat szoktunk beszélgetni és emelni egymás rezgésszintjét. Amúgy bíztatni is szoktam pasiügyben, és ő is meghallgatta már saját szárnyalásom történetét... nos pont mára derült ki számomra egy oltári nagy párhuzam... A zöldségeslány az aki a szeretetet, és a férfi női párkapcsolatból fakadó csodákat inkább meg meri engedni magának. A srác kicsit kettős énnel rendelkezik, részletekbe nem mennék bele, a lényeg az, hogy ez a helyzet teljesen olyan, mint nálam Valinál. Ebben az esetben azonban úgy tünik, hogy Móni vágya, akarata, szeretete kezd lassan fellül kerekedni a srác saját korlátjain és félelmein (amik még egyszer mondom kísértetiesen hasonlítanak Valiéra). Nos ez a helyzet... én örülök a zöldégeslány mai örömének, ahol ezek kiderültek... látom, hogy egy nagyon hasonló párkapcsolati modell sikeres lehet... látom ahogy beteljesül... óhatatlanúl megkérdeztem magamtól: Talán lehet ez az én sorsom is?:) Azért is jó ez a dolog, mert úgy segíteni valakin, hogy valójában nem segítesz rajta, csak szeretettel jelen vagy neki, egy fenomenális dolog! Főleg, hogy a Szerelmemről van szó! Az meg hab a tortán, ha egy női-férfi kapcsolaban beléphet a "jóban rosszban kitartás" effektusa, amihez valljuk meg őszintén igen nagy önszeretés és bizalom kell magunkban és a másik iránt...
No most itt tartok... ha az EGO-mmal rendezem a dolgokat még mindíg bizonytalan vagyok, de ha figyelmeztetem magam azokra a jó EGO nélküli érzésekre amiket akkor átéltem, akkor egyből megnyugszom... ha itt vagyok az oldalon és fogalmazok akkor viszont EGO-ból létezem, így a bizonytalanság itt van bennem... talán ezért is osztottam meg veled mindezt. Szeretem ezeket a jeleket és az a hitem, hogy ezek a jelek tényleg azt szeretnék mondani nekem, hogy éljem örömmel, várakozás nélkül, ünnepléssel az életemet, és egyszer csak folytatódni fog a csodálatos történet Valival.