A tudatosság fénye

Csak hányódva botorkálunk életutunkon, ha azt a tudatosság fénye nem ragyogja be.
Óriási hiánytartalékok dobálják arrébb az energiát, mert nem tudjuk azt ennek hatására bevonzani.
De van egy jó hír! Bármikor csatlakozhatunk a tudatosság fényéhez. A megélt ma által.
Ez a gyógyító energia. Hogy a tudatosság fényét megragadhassuk, -mint a napot, a nap látványát, -kell, hogy kitartsunk bizonyos dolgok mellett. És az energia valósággal sűrűsödni kezd a ma hatalma által.
Hányan mondjuk: -Egyedül vagyok.
Látszólag, de ez nem igaz!
Begyógyítatlan sebeket hordozunk magunkban. Régóta.
Gyermekkorból, kisdedkorból, kamaszkorból.
Ezekkel a sebekre keresünk gyógyírt, hajthatatlanul.
Próbáljuk betömni a hiányt üres semmitmondó kapcsolatokkal, vagy másoknak bántalmat okozva.
De hogyanis láttunk volna példát abba a közegbe ahová születtünk. Nem láthattuk, hisz az épp erről a hiányról szólt.
Egy bekódolt előre legyártott cd vagyunk, ami ugyanazt a számot játsza egészen addig, míg nem élünk a tudatosság fényével.
Amint csatlakozunk a megbocsátás által, új csodák jönnek létre, napról napra nő a belső egyensúly.
Elég a vágy egyetlen szikrája is, hogy mint egy üstökös felizzon. Vajon mit kezdünk vele?
Még ma megvalósítjuk?
Vagy a korlátok lebénítanak?
És ha megéljük bekódolt cd-nkel együtt, vajon van erőnk arra, hogy kissé hára fordulva tudatosítsuk azt a LEZAJLOTT FOLYAMATOT -szándékosan írtam nagy betűvel a lényeget-, amit az imént játszottunk.
Tetszett?
Vagy lehetne boldogabban, és szívből is játszani?
Nem a "jobban" szót írtam, mert a "jobban"nak semmi sem elég.
Az az igazi erő, amikor sikerül hátra nézni, és megfigyelni magunkat, hogy mit játszunk és hogyan.
Amikor ezt nem sikerül megélni, akkor eljátszuk a gyógyító lehetőséget.
Üres sötétség vesz körbe.
Egyedül küzdünk olyan válaszokkal amik gyógyítására ma már ebben az igen fejlett világban van lehetőség.
Milliárd és milliárd információ kering rajtunk kívül az egyetemes kollektív lélektérben.
A megoldás kezdete a vággyal, és szándékkal való kapcsolódás a ma teljességéhez.
A teljesség átölelésével begyógyíthatjuk a belső hiányt.
A teljesség nem kívül van, nem tárgyakban, nem embrekben, hanem mélyen szenvedő belső gyermekünkben.
Amíg ezt a gyermeket nem gyógyítjuk meg, addig rossz úton fog járni, és nem fogja éretni a miéreteket sem.
Szétdarabolva hordozza az elméjét mint különálló egorituálékat.
Nem érti, mi a tudás, és mi a szív útja.
Mert még nem ért haza. Elveszetten kóborol, mert azt hiszi egyedül van.
Közben minden történés az ő életútján az ő javát szolgálja.
Milyen gazdag, csak nem veszi észre.
Egymásra valóságos céltáblaként tekintünk még a legkissebb közösségben is, mint a család.
És azt hisszük, hogy a miénk egy mintacsalád.
Az egymásközti rendezetlen kommunkiáció mérgezi a jövő generációit, beláthatatlan károkat okozva az emberi szellemben.
A belső felborult egyensúly káros energiája az összes többibe átszivárog, mert valaki valamit, valahol nem tudatosított.
Füst takarja el a napot.
Miközben az a valóságos, hogy minden tudat az egységet keresi.
A gyógyító egységet.
*
Sikerült hátra fordulnom, és egy pillanatra úgy néztem magamra, mintha nem én lennék, csak egy másik ember.
Megvizsgáltam az érzéseit, rezdüléseit, reakcióit a lezajlott folyamatok tükrében.
Beteg.
De még most! Menthető!
A tudatosság fényénél megleltem a gyógyírt.
*
A ma lehetősége, egy kihagyhatatlan ajánlat!
Éljünk benne!

Hozzászólások



Köszönet a gondolatokért!

Szia Lollipop!
Nagyon mélyen érínt az írásod,
mintha a belső énem vívódását írtad volna le.
Az egyik nap, fényben úszva tökéletes tudatosségal teremthető a jövő.
Míg a másik nap, gyógyultnak hitt sebek újra és újra gátat vetnek.
De akinek sikerül külső szemlélőként figyelnie önmagát, mint ahogyan írtad ' Menthető'
Lelkem mélyéről szóltál,köszönet érte!
Szeretettel: riamilla