Véletlen játéka volna csupán?

lélek játék találkozásVannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjenek életünk egy szakaszán. Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Még azért sem, hogy tanácsokat adjunk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.

Az igazi találkozások pillanatában, belopakodunk egymás életébe és a lelkünk jót "ücsörög" egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni.
Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozhassak vele.

Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.

Az élet összehoz két embert, itt vagy amott, mintha a Véletlen Játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével.
Hogy aztán sohasem felejtsük el azt a dallamot, azt a hangulatot, amit elénk terelt és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

Szeretettel: Ágica

Hozzászólások



PÁRT "RENDELÉSRE" :)

Sziasztok!
Én egy 25 éves anya vagyok, kisfiam 4,5 éves.Apától külön élünk 2,5 éve...2 sikertelen próbálkozás után "eldöntöttem",hogy na jó...akkor nekem kell egy 30 éven felüli férfi,aki szereti a gyerekeket (vagy legyen gyermeke)legyen kicsit bohókás de ha kell,komoly is,motivált...stb.
2 hónap múlva neten rátaláltam 1 szimpatikus srácra...teljesen "véletlen" külsőre/belsőre olyan,akit szerettem vna...1 hete voltunk 1 pár,amikor "vallomást" tett....megrendelt engem :)
Azóta is boldogítjuk egymást,mintha ezer meg 1 éve már 1 pár lennénk és tökéletes a harmónia!
KÖSZÖNÖM



Erről szól az élet

a nagy találkozásokról és búcsúzásokról. Sokan voltak régen és kevesen maradtak meg azokból. Sokan vannak most de biztos kevesebben lesznek a jövőben. A jövőben is jönnek újak, maradnak és mennek akkor is. De mi is belépünk valaki mellé és aztán távozunk. Hiányoznak emberek a múltból, de mi is hiányzunk valahonnan valakinek.
A sebek pedig nem tűnnek el, de begyógyulnak.
Emlékszem idén januárban döntöttem és kiléptem egy hosszú elfáradt kapcsolatból. Szerelem volt bennem és egykor lobogtam érte. De elfáradtam és hosszas vajúdás után kiléptem. Fájt, nagyon fájt.
Azt hittem hosszú idő kell hozzá, hogy begyógyuljon a seb. De nem így történt. Már másnap teljes fordulatot vett az életem. Azóta ha találkozunk is már semmit nem érzek. Nincs fájdalom, seb, semmi.
Volt és kész. Hát nem fura? Már nincs dolgunk egymással.
Szóval kapcsolatok születnek és meghalnak, jó ez így!



Borostyán!Így elolvasva a soraidat, azt hiszem jobb,

ha "félreállok."



„…Az élet megtanított

„…Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük. Gyönyörű hegek.. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni…”



:)))

Vigyázok a jelenre , mert a jelenből múlt lesz és a múlt megváltoztathatja a jövőt!!

Minden szavaddal egyet értek , a gondolatomat írtad le kedves Ágica !
Igen , véletlen nem létezik , mégis sokan egyszerűen nem akarnak hinni , még akkor sem ha megrendíthetetlen bizonyítékát kapják az élettől arra, hogy az életben is mindennek oka van ! Így igaz ez az emberi kapcsolatokra , kivel mikor és hol, milyen életkörülményben , szituációban találkozunk azzal a személlyel aki mutat valamit, segít , vagy éppenséggel a számunkra negatív viselkedésével világít meg valamit mai a mi életünk tükörképe lehet ! Igen vágyni rá , együtt lenni , és elengedni , nem birtokolni ! Hiszem , hogy egy új világban ez egyre természetesebb és természetesebbé válik, társaink barátaink testvéreink gondolata , és hiszem , hogy egyszer arra ébredek , hogy ez nem a képzelt jövő hanem a most !
Szeretettel ölellek , örülök hogy megint itt lehetek veletek ! Merkaba



Kedves Ágica...

Zsuzsuka
Szép is igaz gondolatok. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Csodás napokat!
Szeretettel Zsuzsa



Kedve Ágica...

... véletlenek márpedig nincsenek... :)