Vendégség

vendégségA napokban régen nem látott, rokonaink vendégeskedtek nálunk. Fiatalok, két kis gyerekkel.

A szokásos vendégfogadó stresszen mentem át. Minden rendben legyen, minden rendben menjen, mindenkinek a kívánságára tegyek. Kissé stesszesen kezdődött a hét, ami megelőzte az érkezésüket. Majd a nagy készültségi fok szépen lecsitult, és már nyugodtan kezdtem el a készülődést, bevásárlást. Valami nagy béke és nyugalom szállt meg. Hiszen csak a rokonaink jönnek!

Pénteken a fiammal bevásároltunk, szombaton délelőtt megérkeztek. Évekkel ezelőtt voltak utoljára, és mást sem igazán láttunk vendégül három éve, amióta a férjem meghalt. Tehát mindenképpen volt várakozás bennem, bennünk, hiszen a gyerekeimmel voltam a vendéglátó.
A lányom előző nap Pesten volt, és velük együtt érkezett meg.
A férjem életében, nagyon szíves vendéglátó volt, így mi is azzá váltunk. Hozzánk szeretett jönni mindenki.
Az első percek izgalma után, - elérzékenyülés után - kezdetét vette, a vendégség.
Amivel csak tudtam, elláttuk őket, nagy beszélgetések folytak, ebéd, vacsora, majd lefekvés.
Másnap reggeli után a gyerekek kitalálták, hogy elviszik őket a Köröshöz strandolni, mivel borzasztóan meleg volt.
Mentek is szívesen.
Így, én egyedül maradtam az ebédkészítéssel itthon, de örültem a csendnek.
Nekem már nagyon régen nem volt részem ilyen mozgalmas hétvégében. Elszoktam tőle.
Egy dolog világossá vált bennem, nagyon sok dologban nem értünk már egyet, nekünk sokkal csendesebb az életünk. Más az értékrendünk. A fiatalasszony, - ő a rokon tulajdonképpen - sok dolgon elcsodálkozott. Az életvitelünkön, új szokásainkon.
Kezdődtek a miértek!
Mitől vagyunk ennyire nyugodtak, hogy tudunk ilyen hangulatot teremteni, ilyen egymásra figyelve élni? Mitől nem vagyok, vagyunk idegesek, kapkodók, stesszesek? Hogy vagyunk képesek a történtek után "így" élni a mindennapjainkat? Miért engedek ennyit? Miért nincs követelőzés? Hogy van az, hogy mindkét gyerek kérés nélkül is tudja a dolgát? / Főzés, mosás, takarítás fűnyírás....stb./
A válaszom csak egy lehetett ; ez "A TITOK"!!!
Persze értetlenül néztek rám.
Pár szóval mondtam csak el, a változások, miértek okát, hitetlenkedtek, és azt kérték, ha az a titok arra képes amit nálunk tapasztaltak, ismertessük meg őket is vele. Persze mindketten nevetve mutattak a másikra, hogy rá férne a változás!

Persze mi itt tudjuk a változásokhoz önmagában nem elég egy szimpla elhatározás, csak egy-egy dologban váltani. Teljesen formálódik át az ember élete, veszti el a rossz beidegződéseit, veszi fel az új szokásokat, amelyek már új utakra vezetik.
Van aki gyorsan meg teszi ezt az utat, és van akinek ez több idejébe és energiájába kerül.
Van olyan akinek elég egyszer megmutatni a helyes irányt, és van aki többször is tévutakra lel. Újra és újra át kell gondolnia jó úton járok-e? Ezt akarom?
De mindenkinek saját magának kell tudni, hogy ezt az utat akarom-e, és ha igen naponta megerősíteni magunkat, hogy jó az út, csak kitartóan kell rajta haladni.

Nekem ez a hétvége is azt bizonyította be, hogy nekem, nekünk ez a legjobb út amit találhattunk.
Bennem nagyon mélyen letisztult sok minden ami a múlt már, kijelöltem az új utat, és remélni merem, hogy ezen az úton nagyon jó helyen járok. A gyerekeim is követnek, illetve a saját jónak vélt útjukat járják, - sikerrel.

Ha néha mégis kell egy kis megerősítés, akkor elő veszem újra a filmet, vagy elolvasom a könyvet, és újra kerek a világ. Az én újonnan felfedezett világom.
Boldog, és nagyon hálás vagyok ezért a felfedezésért, érzésért, ami egy idő óta körül ölel bennünket, mint valami nagy, puha óvó-védő burok. Szívet-lelket melengető érzés, elégedettség.

Hát ilyen gondolatokat indított el bennem, a egy két napos vendégség.

Hozzászólások



Drága Ery!

Örülök, hogy téged is hasonlóan érint a téma, mindenesetre nekem óriási felszabadultságot jelent a stressz mentes vendéglátás.
Aki jön szívesen látjuk, jól érezzük eggyütt magunkat, és nem az számít mit milyen formában teszek az asztalra, - bár szeretek adni - hanem, hogy élvezzük ezeket a vendégségeket.

Szeretettel: Susanna



Drága Susanna!

Nekem ezt nagyon jó volt olvasni.
Én korábban minden vendéglátásunkat u.m. lezavartam. A vendégek szerettek hozzánk járni, mert jókat tudok sütni, főzni, jókat szoktunk nevetni,....de.....de....de! Minden alkalommal stresszben voltam a készülődéskor és minden alkalommal nagyon elfáradtam a végére. Mára megváltozott a helyzet. Kevesebb nálunk a szervezett vendéglátási alkalom, de több a vendég, akiket nagyon természetesen, szeretettel fogadok. Akik látszólag nagyon jól érzik magukat, akikkel én is jól érzem magamat és nem fáradok el tőlük, hanem élvezem az együtt töltött perceket, a jó kis beszélgetéseket, a finom spontán ételeket. Úgy érzem, hogy mostanra megváltozott a vendéglátásaink minősége azáltal, hogy mást várunk el ezektől az alkalmaktól. Így lettek a mi vendéglátásaink vendég marasztalóak, bármikor, bárhoz megismételhetők, nem túl szervezettek és egyre élvezetesebbek - remélhetően - mind a vendég, mind a vendéglátó számára!
Köszönöm, hogy leírtad, így nekem is volt alkalmam végig gondolni a témával kapcsolatos saját tapasztalataimat.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery