Vigyázz, mit kívánsz!

vámpírokFura dolgok történtek velem. Sodort az áramlat, én meg hagytam. Olyannyira, hogy megnéztem egy romantikus filmet. Aztán elolvastam a könyvet, amiből a film készült. Aztán elolvastam a többi három és felet, a folytatást. Persze védekezhetnék önmagam előtt, hogy angolul volt, és a nyelvtanulást segítette, de túlságosan is élveztem őket. Ezerszer eszembe jutott, hány hasonló ötletem volt, de sosem írtam meg. Aztán az is eszembe jutott, hogy Joe Vitale azt mondta: az univerzum a sebességet szereti. Ugyanazt az ihletet mások is megkapják, és az profitál belőle, aki a leggyorsabb.
A könyvek egy szerencsétlen, esetlen lány, és egy túlóvatos, romantikus vámpír szerelméről szóltak. Abban a két hétben, amíg olvastam, ki sem sütött a nap, akár a regényben. A valóságom olyanná vált, mint a történet. És bár semmit nem találtam, ami miatt azonosulhattam volna a lánnyal, egyre szerencsétlenebb lettem én is. Hol elestem, hol nekimentem valaminek. Szerencsére, mire végeztem a könyvekkel, kisütött a nap, és nagyobb baleset nélkül megúsztam az egészet. De nem hagyott nyugodni a történet. Nem a romantikus része fogott meg igazán, hanem a vámpírok személyisége. Imádtam, ahogy az életet látták. Persze, mondhatnánk, könnyen vannak, örökké élnek. De pontosan ez az, ami elgondolkodtatott. Véges létünk nem ér meg egy jókedvű játékot? Nem mondhatnánk egyszer mi is azt a legdrágább autóra: ugyan, csak egy játékszer! Miközben ezeket a fura, életvidám, és pénzszóró vérszívókat néztem, kerestem magamban a lányt, aki képes valamit tanulni tőlük.
Egy napon befestettem a hajam, de furamód nem azt a színt kaptam vissza, amire számítottam. Szinte fekete lettem, ami világos bőrömhöz különös Morticia Adams külsőt kölcsönzött. Íme a lány, aki a vámpírok életlátását próbálta elsajátítani, erre most úgy néz ki, mint bármelyik rémlény...
És közben erősen foglalkoztatott saját művem írása, amihez egy nem túl erőltetett, lábmegsebzős jelenet kellett. Semmi sem volt elég jó. Amíg mosogatás közben sikerült úgy ejtenem le a bögrét, hogy összeszabdalta a lábam.
Aznap, az egyik üzletben megláttam egy pólót, amin nagy betűkkel ez állt: Vigyázz, mit kívánsz! Mintha nekem rakták volna oda. Vettem hát egyet, hogy figyelmeztessen, egészen pontosan kell tudnom, hogy mit is akarok, mert minden valóra válik. Csak néha nem az a része, amit valóban szeretnék.
Mostanában nem olvasok. A saját művemen dolgozom. A történet egyszer talán megnyeri magának az olvasókat is, de az én valóságomat kétségkívül szépen formálja...

Címkék:

Hozzászólások



Ernyei Béla egyik könyvének előszavában olvastam

nagyon régen, de azt hiszem hatalmas igazságra hívta fel már akkor az olvasói figyelmét.Nevezetesen arra:"Vigyázz mit kívánsz, mert még valósággá válik."-Tudott valamit!