Világváltó 3.

titokA Titok, avagy jéghegy csúcsa...

Lehetne még elmélkedni a világ dolgain, számtalan megközelítésből elmézgetni, hogy mi miért történik velünk, de lássuk be, mindennek oka van, és semmi nem történik véletlenül.

Mozifilm

Beülünk a moziba. Ki tudja mért? Számtalan oka lehet. Szórakozni támadt kedved, nevetni akarsz, az időt múlatod, vagy csak egy újabb hely, és alkalom, hogy együtt lehess azzal, akit szeretsz. De a lényeg, hogy ott ülsz a moziban.
Az életet annyi mindenhez hasonlították már. Ilyenkor jut eszembe az történet,amikor a jógi összehívja a tanítványait,és így szól:
- Én most elvonulok egy lakatlan szigetre teljes magányban 10 hosszú évre…és amikor letelt a 10 év,gyertek el értem,és addigra megmondom,hogy milyen az élet.
A tanítványok hajóra szállnak, elviszik a mester a szigetre, tisztelettel elköszönnek tőle, és magára hagyják.
Tíz év múltán, ígéretükhöz híven visszatérnek. Már várja őket a mester, hosszú szakállal, sima nyugodt arckifejezéssel. Leülteti maga köré őket az óceán partján, majd így szól:
- Nos tanítványaim, hosszasan meditáltam azon, milyen az élet, és most megosztom veletek. Szavait néhány másodperces feszült csend követi, majd megszólal: „Az élet olyan, mint a tenger….”
A tanítványok elméláznak a mester szavain, de az egyik meglendíti a kézét, majd szólásra emelkedik:
- ….és mester, ez biztos????
Mire a mester szelíden ránéz, majd így válaszol:
- Nem!....:)

Ilyen formán tehát, minden lehet igaz, és az ellenkezője is:)

De most maradjunk a moziban, felbúg a vetítő hangja, zakatol a dolbiszörrand, és soha nem látott képi effektekkel varázsolja el a szemünket a filmvászon.

De valójában mi is történik a moziban? Látunk egy történetet, ami ha jó, akkor magával ragad, nem tanakodunk, vajon mi fog történni a következő pillanatban, csak hagyjuk, hogy sodorjon minket a cselekmény a befejezés felé…amit lássuk be, sokszor sejtünk is, hogy mi lesz, de azért végig nézzük a filmet. A lényeg, hogy a történet meg van írva. Tudjuk hogy megy ez. A forgatókönyvíró (vagy írók), megálmodják a történetet, aztán a rendező, a filmstúdió is hozzáteszi a magét, és elkezdődik a forgatás. Közben is változhat a sztori, valakinek beugrik egy-egy jó mondat, ami aztán belekerül a filmbe, de akár ki is maradhatnak olyan mondatok, amik rosszul sikerültek. Nem egyszer még a befejezést is újra forgatják, vagy már eleve két befejezés készül a filmhez, egy boldog, meg egy amolyan reális :)

De lényeg mindig ugyanaz, amikor a moziban ülsz, egy kész történetet látsz. Azért ülsz be a moziba, mert ott mutassanak neked valamit, amin nem kell agyalnod.. Hat rád a film, jobb esetben pozitívan, néha unalmas, de a lényeg, hogy valahogyan hat rád a történet…de még ez sem érdekes, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Te akkor és ott, már nem tudsz változtatni az eseményeken.

Mit akarok ezzel mondani?

Azt, hogy kétségtelenül van sorsunk. Olyan, mint a mozifilm, előre megírt, kicsit változtatható, de lényegében már akkor megvolt, amikor már megszülettél. Van, aki azt mondja: „Nekem ugyan nincs sorsom, be is fogom bizonyítani, és megállás nélkül szembe megyek mindennel, ami felbukkan az életemben!” Csakhogy aki így gondolkodik, nem veszi észre, hogy valójában épp a sorsát teljesíti be, vagyis küzdelem lesz az egész élete, mert ez a sorsa. Közben meg a sors belemosolyog a végtelenségbe, hogy: „Na tessék, csak azt teszed, amit kell, és nem azt, amit Te szeretnél kisbarátom!” :)

De hol van ez a sors?

Valahogy a sorsra mindig úgy tekintünk, mit egy könyvre, amiben benne van mindaz, ami meg fog történni velünk. Talán ez is igaz lehet, de én azt mondom, hogy a sors ott van benned, bennem, ott van mindenkiben. De vajon hol?

A tudatalattidban. Amikor nem jó úton jársz, kezded magad nagyon nem jól érezni. Feszült vagy, beteg leszel, semmi nem jön össze. Ha a sorsodnak megfelelően élsz, akkor többnyire minden klappol. Ez még akkor is igaz, ha valakinek épp az a sorsa, hogy boldogtalan életet éljen, mert abban a pillanatban, ahogy a dolgai jól alakulnának, megszólal belül egy kis hang, hogy: „Vissza, nem jó úton jársz!”, és újra belesüpped a mocsárba, de valójában számára ez az ismert, a biztonságos hely, és érzi, hogy ennek így kell lennie.

De akkor minek vannak a gondolatok, ha úgy is folyton az érzéseink, a megérzésnek parancsának engedelmeskedünk?

Talán csak annyi lenne a dolguk, hogy segítsenek eligazodni ebben a világban, vagy hogy a gondolatinkkal kitaláljunk valamit, aminek hatására nem unatkozunk itt a Földön? Épp ez is egy megoldás, mi több, szerintem még igaz is. DE!

Pontosan a gondolatok azok, amik ráébresztenek minket arra, hogy van sorsunk! Olyan ez, mint amikor valakiben két ember lakik, és meglepő módon ez is az igazság. Mindnyájunkban két ember lakik. Az egyik az ösztönös, aki engedelmeskedik a sorsának, a másik, aki hol viaskodik vele, hol megerősíti, hogy csak így tovább!

Vannak gondolataink.

Mit jelent ez?

Abban a pillanatban, ahogy felismered, hogy van sorsod, már is dönthetsz: követed a sorsodat, vagy megváltoztatod azt.

De mi lenne a lényegi változás? Talán az, hogy gazadag leszel, vagy lesz egy isteni párkapcsolatod, vagy egészséges lehetsz? Mi lenne ez a változás, amit eldönthetsz az életedben, és az egy csapásra megváltoztatja az életed? Szerintem nem azok, amiket felsoroltam. Nem állítom, hogy ezek nem jók, vagy én épp nem vágynék rájuk, csak azt mondom, hogy ez mind nem lehet cél, mert nem is az, ezek csak következmények. A cél valójában az, hogy használjuk azt, ami isten adta lehetőség az életünkben, még pedig a gondolatainkat!

A gondolatok ott cikáznak a fejünkben, sokszor kuszák, csak töredékek, némelyik valaminek a kezdete, némelyik egy régi emlék, vannak olyanok is, amik konkrétak… sokféle gondolat kavarog az agyunkban. De ha sikerül elcsendesítenünk az elméket, akkor csodálatos dolgokat tapasztalhatunk meg!

Sokat hallani manapság a teremtő gondolatokról, persze ez sem véletlen. Ráadásul igaz is, valóban képes vagy teremteni a gondolataiddal, jót is, rosszat is.
De a legfőbb teremtés az, amikor felismered, hogy van sorsod, másoknak is van sorsa, és ez sem véletlen, mint annyi minden más az életedben, de ugyanakkor azt is felismered, hogy ez a mozi része…azért van sorsod, hogy ne unatkozz! A sorsod gondoskodik róla, hogy ne kelljen agyalnod azon, mit hoz a holnap, hiszen az már meg van írva. De ha ezt már látod, akkor dönthetsz. Mész a sorsszerű utadon, vagy magad alakítod azt. De akárhogy is döntesz, semmi nem fog lényegében megváltozni addig, amíg fel nem ismered az igazi változást! Nem az az igazi változás az életedben, hogy sorsszerűen élsz, vagy hogy már képes vagy formálni a sorsodat, hanem az, hogy megértsd, ne a régi sztereotípiák szerint tedd. Ma úgy élünk, hogy aki nem genya, az nem jut előre. Ha nem lopsz, csalsz, hazudsz, nem vagy erőszakos, nem taposod el a másik embert, akkor esélyed sincs boldogulni. Ha így élsz, akkor élsz csak igazán sorsszerűen. Az emberiség, és a Te életed is attól fog megváltozni gyökeresen, ha szakítunk ezekkel a rossz beidegződésekkel.

Az új világ erre fog épülni. Nem az a gond, hogy vannak vágyaink, a gond az, hogy el sem tudjuk már képzelni, hogy ezeket a vágyakat tisztességesen meg tudjuk valósítani Eluralkodott a világunkban az önzés, a kétszínűség, a rosszindulat, az elkeseredés….és akár elnyomottnak érzed magad, akár te állsz a világ tetején, egy a sorsunk, születünk, élünk, meghalunk. Persze nincs halál, de ebben az életedben is így lesz, Te is tudod.

A megoldás tehát nem új, ugyan az a szó bukkan fel időről időre, más értelmezésben, és úgy tűnik, aztán soha nem mond semmit….talán eddig a pillanatig. Ez a szeretet…..csak hogy ezúttal sokkal tudatosabban, mint valaha. Mert talán egyre többen kapiskáljuk már, hogy a szeretet bár egy érzés, de ezt is, mint annyi mást az életünkben képesek vagyunk formálni, terelgetni a gondolatainkkal.

Továbbgondolva…

Magamról csak annyit, hogy én is azoknak a férfiaknak a táborába tartoztam, akik nem hittek az ezotériában, és általában semmilyen ezoterikus dologban. Aztán én is megvívtam a magam harcait, velem is megtörténtek azok a dolgok, amik megváltoztatták a felfogásomat a világról. Ma már sok mindent másképp gondolok. Azon meg már meg sem lepődöm hogy az ilyen jellegű tanfolyamokon, vagy iskolákban, örülök, ha még két férfitársam felbukkan 20 bájos hölgy mellett:)

Ami számomra világosan látszik, hogy manapság egyre több ember boldogtalan. Kimondva, vagy kimondatlanul, de egyre többen érzik ezt. Ezzel párhuzamosan sorra bukkannak fel az éterben, a köztudatban új, az eddigi életünkkel gyökeresen ellentétes gondolatok. Egyre többet hallunk Atlantiszról, 2012-ről, a dimenzióváltásról, a világ pénzügyi rendszerének ellentmondásairól, a mennyei próféciákról, vagyis a meglátásokról, vagy arról, hogy világvallások mit rejtegetnek, ha úgy tetszik, hogyan manipulálnak minket. Persze ezekről a dolgokról a televízióban nem nagyon hallasz, hiszen a média pontosan a jelenlegi világrend része, és persze fontos eszköze is annak.

Végső soron nem történik más, mint hogy újragondoljuk az életünket, az emberiség életét, a létezésünk értelmét.
Úgy tűnik számomra, hogy ez is sorsszerű. Arról is sokat hallunk mostanában, hogy a Föld, belépett a vízöntő korába, vagy már benne is van, és ez jelentős változásokat hoz. De mi lenne ez a változás, és mért kéne egyáltalán változni bárminek is?

A változás mintha szükségszerű lenne az emberiség életében, időről időre megtörténik.

Az általunk ismert emberi történelmet figyelve nyugodtan kijelenthetjük, hogy azért olyan egetverő változások nem tették tönkre az idegrendszerünket :) Technikai, ipari értelemben valóban sokat fejlődtünk, de ezek a változások épp annyi rosszat is hoztak az életünkbe, mint jót. Mi több, ki merem jelenteni, hogy egyre inkább csak rosszat. Az emberek egyre nagyobb számban élnek virtuális életet, ez kényelmes, nem jár felelősséggel, és hazugságokra épít.

Pedig a titok is pontosan arról szól, hogy legyél őszinte magaddal, amikor a vágyaidat megfogalmazod saját magadnak. A virtuális térben pedig ez igen nehéz, mert akár a valóvilágban ott is tombol az önámítás, a hazugság.

Mi lehet akkor az igazi változás?

Az őszinteség.

Folyt köv..