Visszavonzás 2 - GY.I.K.

visszavonzásAzt vettem észre, hogy bár a "Az újra bevonzom..." topik népszerűsége csökkent, a téma kutatása továbbra sem állt le, sőt! Újra és újra ugyanazok a kérdések. Újra és újra lezáratlan kapcsolatok. Olyan emberek, akik segítségért jönnek ide, mert azt gondolják az élet nem ad nekik választ és segítséget. Ugyanazok a helyzetek mindig másként megfogalmazva.
Én részemről szívesen segítek ezeknek az embereknek utat lelni, mert jártam hasonló cipőben. Ugyanakkor sokszor érzem úgy, hogy a falnak beszélek én is és azok az emberek is, akik szintén segítő szándékkal fejtik ki a véleményüket. Ugyanakkor nem tudom felróni nekik, hiszen én sem voltam ezzel másként. Így megfogadtam, leteszem ide a véleményem a témáról és többet nem szólok bele ilyen "konvók"-ba. Nem szeretem a felesleges köröket. Íme az én nézőpontom eddigi tapasztalataim tükrében:

Gyakran ismételt kérdések a teljesség igénye nélkül, ad hoc sorrendben:

"Folyton csak az jár a fejemben, hogy hányszor hibáztam."
- Nem baj, ha folyton csak azon elmélkedsz, mit rontottál el. Azonban légy tudatában, amit elrontottál jóvá nem mindig teheted. Az egyetlen, amit épp tehetsz, hogy elfogadod a kialakult helyzetet!
- Ugyanakkor ne vidd túlzásba a hibakeresést se. Az elkövetett hibákra ráébredni hasznos, hiszen biztos lehetsz benne, ugyanazt már nem követheted el. (Így tanulod meg a „leckéket”.) De légy annak is tudatában, amíg hibát keresel, tökéletlenségedből adódóan mindig lelni fogsz.
- Nem kell megváltoztatnod az elkövetett hibát. Mivel a múltat változtatni nem tudod. Ellenben tudd, egy párkapcsolat esetében a hibát kivétel nélkül ketten követik el.

"Emlékek kavarognak a fejemben."
A negatív emlékek ne mérgezzék a lelked! Ha erőt kell nyerned és furcsa késztetést érzel visszatérni a múltba, nyerd őket csak és kizárólag a pozitív emlékekből.

"Ha visszamehetnék az időben..."
De nem mehetsz vissza! Tudd mindig, hogy a múlt már csak múlt. Tanulj belőle, de ne kérd vissza soha. Légy tudatában az időnek. Az idő lehet a barátod. Az idő segít. De csakis a most. Ugyanakkor tudd azt is, hogy meg nem old semmit csak a megoldás felkutatásában támogat téged.

"Azt akarom, hogy újra enyém legyen!"
- Ha azt érzed magadban, csak a Tiéd lehet, csak veled lehet lehet, csak téged szerethet, rossz úton jársz. Értsd meg, senki sem lehet senkié. Mindenki a saját lényét birtokolhatja csak.
- Ha mással van a kedvesed, nem elvették tőled. Még mindig nem a birtokod. Önálló akarata van. Máshoz vezette az útja, ezzel semmit sem tehetsz. Csak elfogadod és boldogságot kívánsz neki. Ha valóban szereted és megfelelően szereted ez nem fog nehezedre esni, hiszen, akkor vágyod az ő boldogságát (is).
- A világ nem esküdik ellened, a párod sem. Ne tekints úgy rá, mint egy tárgyra. Ő nem a vágyad tárgya, hanem egy általad szeretett személy. Valaki, aki ugyanúgy érez, dönt és utat keres, mint te. Ő nem cselekvőképtelen, nem is került egy gonosz átok hatása alá. Őt hozzád hasonlóan igények és önszeretet mozgatják.

"Én azt akarom, hogy boldogok legyünk újra!"
Ebben az esetben leginkább azt akarod, hogy TE boldog legyél. Hiszen, ha együtt azok lettetek volna, most épp veled lenne. Azonban, ha csak a saját boldogságod vágyod, és nem érdekel, hogy neki mi a jó, megint csakis benned van a gond. Ne csodálkozz, hogy az illető nincs veled, hiszen benned nem iránta él szeretet, csakis magad iránt.

"Megváltozom érte, hülye voltam!"
Azért, mert képes vagy változni és szeretni, azért még nem tudod mi a jó a másiknak valóban. A másik személy nem te vagy. Nem is leszel. Ne próbáld hát szubjektív nézőpontból kijelenteni kinek mi a jó. Neked csak véleményed van a másikról. Szubjektív nézőpontból.
Ha változol, magadért tedd. Azért, amit tanulhatsz a helyzetből. Ne azért, hogy vonzóbbá válj párod számára. Ha annyira sem becsülöd magad, hogy önmagadért változz, hogyan várhatod mástól (a párodtól), hogy becsüljön?

"Nélküle semmi vagyok."
Rég rossz. És te komolyan elvárod, hogy a szerelmed egy semmit szeressen? Ne függj! Az életedre és rád lehet hatása a másiknak, de nem teheted tőle függővé. Köthetsz kompromisszumot, de nem adhatod fel teljesen önmagad.

"Mert szeretem!"
- Szeresd őt és szeresd magad! De, amíg nem szükséged, ne állíts sorrendet, hogy kit szeretsz jobban. Ha pedig úgy érzed, sorrendet kell alkotnod, tudd, magad jobban kell szeretned.
- A „szeretlek” érzés egyetlen dologról szól csak. Bármilyen meglepő, de önmagadról, vajmi kevés köze van a párodhoz. A szeretet érzés benned van. Ha a párodban is, az maga a csoda és adj hálát érte! De ne ess abba a hibába, hogy "tudod mit érez". Csak akkor tudhatod valóban, ha elmondja és mutatja. A látszat néha csal, így nem biztatlak arra, hogy a cselekedetei alapján ítéld meg. Csak tudd, te csak a saját érzésedet tudhatod biztosan.
- Ne szeress senkit azért, hogy szeressen. Ez a megérdemlési kényszer. A szeretet talán az egyetlen olyan dolog ezen a világon, aminek nincs észoka és nincs érdeke. Ne szeress senkit érdekből. Ha azért szereted, hogy szeressen, érdekből szereted. Ne cseréld össze a szeretet érzését azzal a hiánnyal, ami benned él, hogy valaki szeressen!

"Nem tudom elfogadni, hogy külön vagyunk. Vele kell lennem!"
Ha egy kapcsolat bármilyen okból megszakad, annak van értelme. De az értelem, nem mindig azonnal derül ki. (Ezért is tanácsos jóban lenni az idővel.) Mindenki másban hisz. Van, aki lelki társakban, vagy eleve elrendelésben. Hiszünk abban, hogy az, aki velünk van/volt számunkra a legjobb. Bármilyen gondolatod van erről az jó. Nem baj, ha úgy hiszed, vele kell lenned. Hidd! Csak tudd mellette azt is, hogy oka van, amiért ő épp nincs veled. Ha együtt kell lennetek és valóban dolgotok van egymással, együtt lesztek a kellő időben. Ha nincs már egymással dolgotok, azt is idővel megtudod. Hogy mindebből a helyzetből mennyit profitálsz és mennyi lesz a szenvedés, az viszont csakis rajtad áll.

"Állandóan hiányzik."
Tudd azt is, ha a hiány érzése marcangolja a lelkedet, akkor azzal egyfelől egyúttal fent is tartod a hiányt. Másfelől szemléld meg valójában mi is hiányzik neked! Miről szól az ő hiánya? A szeretete hiánya? Az ő szeretete hiányzik a te lelkedből? Ez azonban nem lehetséges. A te lelkedből csak a te szereteted hiányozhat. Vagyis mindig, ha hiányzik, valójában te sem szereted eléggé önmagad.

"Magányos vagyok."
Az egyedüllét azt jelzi neked, hogy meg kell tanulnod először magaddal lenni. Amíg nem tudsz gond nélkül magaddal lenni, mással sem tudsz lenni. Különös tekintettel arra, ha a magányt nehezen viseled.

"Vissza akarom kapni! Nekem csak ő kell, senki más!"
- Nem kérhetsz és követelőzhetsz egyoldalúan. Amint fent, úgy lent. Amint belül, úgy kívül. Ne kérj olyat senkinek, amit nem kérnél magadnak! Tudd, ha adsz, kapni is fogsz, de nem biztos, hogy onnan, ahonnan várod. Ám ne tégy olyat, amit magaddal sem tennél. Például, ha egy konkrét személyt készül épp kérni, gondolj bele abba, mi lenne, ha te épp összejössz a szeretett kedvessel és téged hirtelen megrendel valaki más egészen konkrétan. Ezt persze most lesarkítottam, de azért gondolj bele egy picit és utána tiszteld a Szabad Akaratot!
- Te csak a megrendelő vagy. Kérsz Istentől (vagy hited szerinti felsőbb hatalomtól) és meg is kapod. Ám nem szabhatod meg sem azt, hogy mikor, sem pedig azt, hogy hogyan. Konkrét személy kérése az út meghatározása.

"Tudom, hogy nekem ő a legjobb. Csodálatos volt együtt."
Biztos vagy abban, hogy az a személy jó neked? Ismered tán a jövőt? Jövőbelátó vagy? Bízz a gondviselésben! Tudd, hogy mindig javadat akarja. Ám ahhoz, hogy az általad kért vágyakat elérd, neki utat kell taposni. Néha ezt az utat pont rajtad keresztül tapossa ki és mivel cél szentesíti az eszközt és te kérted, vállald hát a felelősséget, ami általában fájdalom útján érkezik hozzád.

"Annyit változtam, megérdemlem őt!"
- Mindenhez alanyi jogon van jogod. Mindent megérdemelsz, bárki vagy és bármit teszel. A bűn és bűnhődés csak az emberi fejekben alakult ki és él. Mikor büntetést kapsz, azt sok esetben éppen te szabod saját magadra a berögzüléseid által. Amikor valamit megkapsz, azzal is épp csak magad jutalmaztad. Vésd mélyen a tudatodba, mindent megérdemelsz kivétel nélkül.
- Épp ezért ne akarj megérdemelni senkit és semmit! Ha megérdemlési vágy/ gondolat van benned, azt jelzi, hogy nem tartod magad elégnek, ahhoz, hogy csak úgy megkapd. Tévedsz. Mindig, minden körülmények között megérdemelsz mindent! Tudd ezt! Ne kezdj örökös hajszába emiatt! Ha mindig meg akarsz érdemelni, sohasem kapod meg, csak magad előtt görgeted.

"Mindig megpróbálom elterelni a gondolataimat, de folyton csak ő jár a fejemben. Tudom, hogy nem szabad gondolnom rá..."
- Akármit érzel, ne fojtsd el! Ha szeretetet érzel, ne érezd azt, hogy nem szabad. Benned mindent szabad! Félni is szabad. Ha az érzéseidet hagyod áramolni benned, egyszer csak azon kapod magad, hogy sokkal több a pozitív érzésed, mint a rossz. Az érzések intenzitása változó. Néha erős, aztán legyengül. A félelem például így múlik el.
- A legtöbb tudatos teremtő megijed a félelemérzéstől. Tudatosságából adódóan már tudja, hogy a félelemérzetre oda kell figyelni. De mivel azt is megtanulta, hogy a félelem negatív érzés, gyorsan legyűri magában. Ne gyűrj le semmilyen érzést! Még a rosszat sem. A legjobb, amit tehetsz, hagyod eluralkodni, hogy megszűnhessen.

"Sziasztok, az én problémám az..."
Tudtad, hogy, amikor leírod valójában panaszkodsz? Sok, sok negatív energiát adsz szánt szándékkal a dolognak, ami amúgy is negatívan él benned. Ahányszor tovább panaszkodsz annyiszor. "Igen, csak...", "Igen, de...". A pszichológia ismeri a tagadásba menekülés fogalmát. Amikor ezeket mondod (vagy csak érzed), tudd, tagadásban menekülsz. Nem arról beszélek, amikor nem értesz egyet egy véleménnyel, mert másként látod. Hanem arról, amikor azért használod ezeket a mondatokat, hogy a másikat igyekezz meggyőzni a ti esetetek más, a ti esetetek kirívó és biztos, hogy még szeret. Ilyenkor valójában magadat győzködöd a bizonytalanságodban. Így van? Nem így van? Tudod, hogy annak, aki írja igaza lehet, de elutasítod, hogy belegondolj, mert nem akarod hallani. Pedig te kérdezted... Ő csak leírta, kimondta azt a félelmet, ami már benned is él.

"Talán nem így kéne éreznem, de..."
Figyelj mindenre magadban. Felmerült a talán? Na akkor ez most kétely? Miben is kételkedsz? Minden talánra figyelj oda, amikor magadat túrod és választ vársz kérdéseidre. Minden érzés jelzőtábla. Jelez valamit. Jót vagy rosszat. Csak te jöhetsz rá. De mindenképpen járj utána! Ha kétely, ne féld felismerni, de érezd, hogy mit kell vele tenned!

"Hogy tehettem ezt?/ Hogy tehette ő ezt velem?/ Mivel érdemeltem ezt ki?"
- Kivétel nélkül mindent bocsáss meg magadnak. Tudd, amit tettél az bármilyen súlyos, téged szolgál valamilyen idősíkon. Így nem is haragudhatsz érte magadra.
- Másokra pedig pláne nem haragudhatsz, hiszen a te haragod csak téged mérgez, az elkövetőt semmiképpen sem.

"Kevés az önbizalmam. :("
Tudd, hogy csodálatosnak születtél, bármit tettél is a múltban és bárki bármilyen véleményt is alkotott rólad. Szeresd magad azért, aki vagy, azért, aki voltál és azért, aki lenni szeretnél. Szeresd a számodra jót és fogadd el a számodra épp rossznak tűnő dolgokat is. Fejleszd magad és legfőképpen élj!

Hogyan engedjem el?
- Az elengedés olyan szinten túlmisztifikált fogalom, hogy hihetetlen! A forró lábost hogy engeded el? Ott bezzeg nem kérdezel. Nincs különbség. Ha úgy érzed, odasült a kezedhez, akkor csak te képzeled így.
- Engedd el szeretettel. Az elengedés nem egyenlő az elfelejtessél. Talán ez okozhatja a fogalmi bibit. Ne félj attól, ha elengeded elfelejted. nem fogod, nem is tudnád. csak hagyod repülni és egyúttal magadról is leveszed az örökös szorítás terhét.
- Talán a legjobb módszer, ha sóhajtasz egyet és azt mondod magadnak, de őszintén, mert csak így működik. "Sajnálom, hogy így alakult, de jót akarok mindkettőnknek. Szeretlek. De elfogadom, hogy most ez van. Azt kívánom neked, légy boldog és legyél szerelmes! Ugyanezt kívánom magamnak is. Akár együtt, akár külön."
- Gondold végig! Ha szeret téged, amikor az idő eljön visszatér hozzád és nem számít semmilyen félreértés és semmi sem. Az élet nem dolgozik ellened, a gondviselés, azért gondviselés, ahogy a szó tövéből is fakad, mert gondodat viselni. Bízz benne és ne akarj mindent irányítani. Mert vannak dolgok, amik felett bármennyire szeretnéd is, nincs hatalmad. Attól, hogy vered az élet asztalán a tam-tamot, még nem fogod jobban érezni magad. Márpedig a cél ez lenne...

Bárkinek ezen felül van kérdése van, szóljon!
Mindenkinek sok szeretettel kívánom a legeslegjobbakat! :)

Hozzászólások



Létezik olyan, hogy a koldusnak semmit sem adunk...

de általában nem szokásunk belerúgni. Velem érzelmi területen mégis ez történt.



Nem értem, hogy miért kellett oly sok évig szenvednem...

a semmiért, de én már nem koptatom kérdésekkel a számat, hiszen úgysem válaszol: se Isten, se az Univerzum. Lelkileg szinte halálra kínzott a Sors, miközben reményekkel kecsegtetett, s ezt oly sokszor eljátszotta velem, hogy talán nincs is annyi hajam szála, aztán elém rakta a tükröt: "nézz bele, te szerencsétlen, szerinted rólad álmodozik!?"

Én magamtól is tudtam, hogy a szépségek közé nem tartozom, ezért nagy gonoszság volt: az önbizalom-hiányos sebeimet marcangolni, nagyobbra tépni, aztán a gúny "sósavával" leönteni. Hihetetlen, de ez valakinek örömet, lelki kielégülést okozott és talán még a mája is nagyobbra hízott.



köszi ezredszer :)

köszönöm a választ, persze tudom h nekem kell rájönni a válaszokra de ez nem mondhatnám h egyszerű ;) de majd dolgozom az ügyön. nem volt egy felhőtlen kapcsolat már az elejétől, sokkal többet adtam mint kaptam, és végül mégis engem hagytak el.
akkor azzal "nem lövök nagy bakot" ha szeretem magam :D
szép napot!



Kedves Szivecske7!

Hát bevallom őszintén ne tudom mit értesz "ilyen kapcsolaton" és bár az "ilyen szakításra" még csak-csak van tippem, de azért elég kevés dolgot tudok Rólad ahhoz, hogy használható ötlettel álljak elő, tippelni meg... Tudod azt a tipp-mixen szokás. :)
Általánosságban (ezt se nagyon szeretem használni, de most megkockáztatom) azt vettem észre, hogy a párkapcsolati bonyodalmak általában az önbecsüléssel, az önszeretettel függenek össze. A hűséggel önmagunkhoz. Vagy a szeretni tudással.
Sokszor a dolgok pofon egyszerűek, elképzelhető, hogy "csak" az önbecsülésed miatt alakult így a helyzet. De az is lehet, hogy több felismerést is kell tenned.
Azért azt elmondom, hogy nálam a legtöbb felismerés innen és ilyen ügyekkel kapcsolatban érkezett, mert én valamiért fokozottan fogom innen az adást. Nekem fontos a párkapcsolat, talán ezért is mindig erről pofozott az élet és talán ezért is ebbe a témába ástam bele magam.
Én a nőiességemhez ezen az úton jutottam el, az önbecsüléshez, a szeretet módjaihoz, a félelmek kioltásához, a lélek mélységéig, de akár vehetem úgy a tudatos életteremtéshez is. Hiszen a Titkot akartam használni konkrét személy vonzásához. Visszavonzáshoz. Aztán rájöttem, hogy ez az egész mennyivel több és értékesebb és jelentőségteljesebb ennél. Megtanultam tisztelni a Szabad Akaratot és, amikor belépett A férfi az életemben, akkor már eszembe sem jutott visszavonzani.
A felismerések sem egyszerre jöttek. Voltak ezzel kapcsolatban is, meg azzal is, de utólag mindig láttam, hogy előkészítették a terepet az újabb tapasztalásnak.
Összegezve mindezt, bár a legjobb tudásom szerint próbáltam válaszolni. Mégis úgy gondolom, a kérdésedre egyedül Te tudsz igazából válaszolni. Én csak a saját válaszaimat tudom adni Neked. Ami támogathat az úton, de járnod mégis Neked kell. :)
A legeslegjobbakat! ;)



neked van ötleted?

vajon mi lehet az ok amiért ilyen kapcsolatot és ilyen szakítást teremtettem magamnak? hogyan jöjjek rá a válaszra?
abban biztos vagyok, hogy sokkal de sokkal jobban kell szeretni magam, ezen már dolgozom is :)
de nem hiszem h ilyen egyszerű lenne a magyarázat, vagy mégis?



kedves Ritocska!

tudom, hogy igazad van, és dehogy haragszom, épp azért írtam Neked, hogy valami hasonló kijózanító tanácsot kapjak. hogy miért teremtettem ezt magamnak azt nem tudom.. talán tényleg azért, hogy végre szeressem magam.
köszönöm és jó éjt!



Kedves Szivecske7!

Ne haragudj, hogy ezt írom, de más háza előtt sepregetsz. Ez már nem a Te dolgod, ez már nem tartozik Rád. Ő továbblépett, csak Te maradtál egy helyben és kínzod magad ezzel az állapottal. Nézz befelé, foglalkozz a saját éneddel, dolgaiddal és a saját életeddel! Kezd el élni a SAJÁT életed! Engedd el szépen ezt a rossz érzést! Azért érzed rosszul magad, mert ezen rágódsz. Pedig egyáltalán semmi közöd immár hozzá. Ez rosszul eső tény, talán haragszol, hogy ezt írom, de igaz. Próbáld a helyzetet arra fordítani, hogy megnézd a szituációt: ha szereted, ettől függetlenül is tudod szeretni. Ha így már nem tudod szeretni, akkor nem is szeretted. Vizsgáld magad! Szükséged nincs igazán rá, max. nem akarod ezt elhinni. Az egyetlen, akire mindig szükséged van az önmagad. Nem baj, ha szereted, az rendben van, de ne bántsd magad azzal, hogy ezt az egész történetet tovább gondolod. A szeretet csak van. Jól esik. Még akkor is, ha viszonzatlan. Csak az ego, aki ezt a szép érzést fájdalmassá tudja fordítani. Hallgattasd el az egodat! Értelmetlen, amin épp rágja magát.
Ennyit tudok mondani Neked és azt, hogy egyfelől TE teremted az életed, másrészt, hogy oka van, hogy ebbe a helyzetbe teremtetted magad. Jó lenne inkább arra rájönni, hogy ez az ok mi lehet...
Kívánok Neked nyugalmat és belső békét!



Ritocska!!!

új barátnője van... máris..:( már pár hete együtt vannak, tehát egy hónap sem kellett a szakítás után. nagyon rossz érzés!!! :(



:)

kösziiiiii :)



Kedves Szivecske7!

Akkor nagyon büszke! :)



kedves Ritocska!

tudom én azt h végleges a döntése. és igen valószínűleg a saját helyzetemet nehezíteném ha keresném.. de ha visszaolvasol látod h erre magamtól is rájöttem, büszke vagy rám? :o)
<3



Kedves Szivecske7!

Csak kérdezem: Nem gondolod, hogy azzal, hogy elvitte a cuccát és tiszteletben tartotta a kérésed, teljesen egyértelművé tette, hogy a döntése végleges? Értem, hogy szívesen tudnál róla, de nem gondolod, hogy nem kellene saját magad helyzetét nehezíteni ezzel?



:o)

ok



Ha gondolod bemásolom neked

Ha gondolod bemásolom neked e-mailben és ott részletesebben eltudom mesélni a dolgokat ha érdekel, mivel elkanyarodtunk kicsit a blogbejegyzéstől. És kíváncsi lennék a te történetedre is:) Ha van kedved e-mailezgetni küld el a címed priviben:) puszi: Ági



hű..

ez nem lehetett könnyű neked. majd elolvasom a történeted! nálunk ilyenről szó sincs. ő szinte azonnal barátkozni akart, és teljesen elszánt volt az elválással kapcsolatban. nekem meg azért nem megy ilyen gyorsan az átállás, ezért kértem h ne keressen egy ideig. de akkor nálatok még nincs ez teljesen lezárva, ha jól értem. remélem minden úgy alakul ahogy a legjobb lesz nektek :)



Nálunk is ez van hogy ő

Nálunk is ez van hogy ő keresett mindig...2x találkoztunk is szakítás óta.A bevonzom a szerelmem topikban ott van a történetem. Mondtam neki hogy döntse el hogy mit akar tőlem, mert szakítás után továbbra is udvarolt. Nem tudta mi legyen, így én mondtam neki h egy jó ideig ne beszéljünk hogy mindketten helyrerakjuk a dolgainkat, aztán búcsúzásnál mondta nekem ezt a dátumot hogy akkor hív.



dettó :)

ő is barátkozni szeretne. én alapvetően nem vagyok ennek híve, persze szeretném tudni mi van vele. aztán majd meglátjuk hogyan alakul, hagyom h szépen történjenek az események. szerencsére én is tudtam uralkodni magamon, már előtte, de utána kiborult a bili. és persze valamennyire kiürült a lakás, ez is rátett egy lapáttal, nem csak az, hogy beszéltünk. mi a szakítás óta nagyrészt e-mailen tartottuk a kapcsolatot, ez azt hiszem mindkettőnknek megfelelt. volt néhány sms, illetve néhány hívás. most meg ugye semmi.. viszont mindig ő keres engem. személyes találkozást én csak soká tudok elképzelni!



Hát elhiszem, engem is biztos

Hát elhiszem, engem is biztos felkavarna de azért tudnék már uralkodni magamon.
Mi biztos hogy fogunk találkozni ha felhív, mivel telefonon ő nem szeret sokat beszélni, msn-en meg én nem akarok majd mert nagyon személytelen. Mondta nekem hogy barátok mindenképp legyünk majd...hát kíváncsi leszek.



ezt én is tudom :)

én találkozásra egyelőre nem is gondolok, max e-mail, esetleg telefon. múltkor mikor beszéltünk telefonon nagyon-nagyon felkavart, akkor már majdnem egy hónapja nem hallottam a hangját...
én is máshogy szemlélem a dolgokat, de néha visszaesem még :(



Igen, neked is meg nekem

Igen, neked is meg nekem is:)
Én is még szeretem az exem, szóval biztos remegne a lábam ha meglátnám...
De már máshogy szemlélem a dolgokat:) És tudom hogy mindegy úgy fog történni ahogy a legjobb.



szia Ági!

szerintem ha így megállapodtatok ebben a dátumban akkor várd ki. az viszont tök jó h már úgy érzed képes lennél vele kommunikálni.
én magamnak tűztem ki egy dátumot, de neki nem mondtam. attól h utoljára beszéltünk, ugye a cuccoláskor, három és fél hétre van a szülinapom, és akkor magamban elhatároztam h addig nem keresem. a szülinapomon valószínűleg úgy is felköszönt, szóval úgyis keres ő engem és akkor majd beszélünk/írunk. az a baj, h egyrészről kíváncsi vagyok h mi van vele és hiányzik, de azt hiszem még mindig túl sokat érzek iránta ahhoz h csak "haverkodjunk", remélem érthető vagyok :) igazából tudom a választ, várnom kell..



Szivecske! Ugyanez a helyzet

Szivecske!
Ugyanez a helyzet most nálam is! Azzal a különbséggel hogy én nem vagyok gondban, csak felötlött bennem ez a dolog, hogy lehet hogy már tudnék kommunikálni az exemmel...
De ő egy bizonyos dátummal köszönt el tőlem hogy akkor hívni fog (2 hónap múlva), úgyhogy szerintem kivárom. Kíváncsi leszek tényleg felhív-e.



sziasztok!

megint/még mindig gondban vagyok. alapvetően jól viselem a szakítást, tényleg, de most nem tudom mit csináljak. miután az exem végleg elvitte az összes holmiját, megkértem h egy darabig ne keressen, mert én még nem tartok ott h könnyedén kommunikáljunk egymással. azóta csak egyszer keresett, de indokkal. most viszont én érzem úgy h szeretnék tudni róla, és szívesen írnék neki vagy felhívnám, de közben tudom h még nem biztos h képes vagyok rá, illetve félek h mit fog belőlem kiváltani a válasza, ha aranyos akkor ne kezdjek el megint reménykedni, ha nem aranyos azt is el tudjam fogadni, bár biztos vagyok benne h aranyos lenne tehát inkább az első variációtól tartok. szerintetek várjak addig ezzel míg elég erős vagyok hozzá?
köszi :)



Igen, Ritocskának érzéke van

Igen, Ritocskának érzéke van a finom válaszadásra. Az ő válaszában lágyan van benne a mondanivaló, melyet ki kell finoman bontani belőle. Valamiért felötlött bennem h milyen kaland lenne Ritocskával együtt írni valami jót...:) Szeretem, hogy képes ilyen részletekre is odafigyelni.
Szivecskére rátérve: Sajnos túl sok jelentőséget tulajdonítunk a gondolatoknak és szavaknak. Meg van az elhatároló, lezáró tulajdonságuk, olyanok mint amilyenek az építkezési szokásaink. A szerelem/erős szeretet azonban egy állandó áramlás és kifejezetten "rosszat tesz neki", ha bele akarjuk gyömöszölni fogalmakba, úgy mint "fiú és lány közti barátság", "szerelem", "szerető". S akkor még ott van a "lelki társ", vagy amit rosszindulatúan szoktak egymásnak vetni az emberek: "nem vagyok a pszihológusod". Persze értem én h mire utal ez a kifakadás, de az igazság az, hogy minden kapcsolatban, de főként egy párkapcsolatban "pszihológusai" is vagyunk egymásnak. Csak az az óriási különbség, hogy mi szeretetből kalandozunk egymás, s ezáltal magunk lelki birodalmában. (Feldmár András pszihológus egy interjú kapcsán azt mondta, hogy ha egy ember igazán meg akar ismerni egy nőt pl., akkor nem vizsgálgatni kell és kegyetlen dolgoknak kitenni, ahogy a tudós vizsgálja a természetet, hanem egyszerűen szeretni kell, s a szeretet meghozza a nő megismerését is.) A belső barangolást és a külső barangolást megosztani hatalmas élmény...



(:

igen nagyon jó az energiaáramoltatás (: nincs is több hozzáfűznivalóm, azóta is csodálatos a kedvem!!! (:
puszi! <3



Drága Szivecske!

Mindig szívesen segítek és válaszolok, amikor tudok. Örülök, ha jobb kedvre tudlak deríteni, látod milyen jó az energiaáramoltatás? :) Neked jobb kedved van, nekem is attól, hogy Neked jobb lett... És így tovább. :)
Puszillak! <3



drága Ritocska!

köszönöööööm! olyan jó, hogy Rád találtam, mindig úgy meg tudsz nyugtatni! (: teljesen kielégítő a válaszod, máris jobb (sőt nagyon jó) a kedvem!
szóval hálás köszönet még egyszer!
<3 (:
ui: szándékosan nem Neked címeztem az előző bejegyzést, nem akarlak állandóan fárasztani a dolgaimmal, de reméltem, hogy Te (is) fogsz válaszolni... (;



Drága Szivecske!

Kitartááááááááááááás! Jó úton jársz. Minden rendben van. Álom. Ezt álmodtad. Pont. Róla pedig csak annyit tudhatsz, amit elmond. Nem azt, amit gondold és vagy érez. Nem látsz bele. Ez pedig nem biztatásnak szánom, de a látszat néha (vagy szinte mindig) csal. Szóval a lényeg annyi, ne vegyél semmit véglegesnek, hiszen semmi sem az. Csak fogadd el, hogy most ez van. Aztán majd alakul. Minden.
Szeretettel kívánom Neked a legjobbakat! <3 :)



pff

képzeljétek, az éjjel VELE álmodtam, hogy újra összejöttünk. mondjunk már az álmomban is bennem volt az az érzés, hogy ez nem biztos, hogy jó így!
persze erre semmi esély sincsen, mivel egyértelműen tudtomra adta az ex, hogy csupán barátként tekint rám. hogyan lehet ezt elfogadni, hogy ő már nem csak az eszével de a szívével is ilyen hamar továbblépett? az eszemmel én is, már jó rég, de a szívem..
hát nem egyszerű időszak az fix.
<3



Kedves Ritocska!

igen természetesen segítettél, nem is vártam mást! ki fogom próbálni a tanácsaidat! (: egyébként eddig akaratlanul is a második módszeredet követtem, hogy hát ez van nem tudok mit tenni. persze nem közvetlenül a szakítás után, mert akkor azért előfordult a rossz érzések eluralkodása is..
köszönöm, hogy ilyen részletesen válaszoltál!
<3 (ez egy szivecske! (: )