Wass Albert: Te és az Isten

Wass AlbertGondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?

Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja még bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökerét, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra.

Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes! Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.

Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról napra, percről percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót, vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami, és köztük a tied, a Föld talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni veled, hogy nincs Isten.

Nincs, mert ez vagy amaz így történt.
Mert romokban fekszik a házad.
Mert meghaltak sokan, akiket szerettél.
Mert kevés a kenyér.
Mert sok a nyomorúság.
A világban, mondod, nincsen igazság.
És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak, Te és a többi emberek, és így egyedül Ti vagytok a felelősek azért ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem, és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen felépítettél magadnak, és most amivel nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökereivel törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelem a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező kezei alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket, s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak, és a rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz! És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépésnek felelősségét. Szabad kezet kértél és Ő, amennyire lehetett szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért, és azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem is kíváncsi arra, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben az izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja meg a madarakra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És. Hogy a gyomrod-feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban! Nem várhatod , hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.

Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék . Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt, s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindig, a műhelyében. A vízcseppekben, amit számodra alkotott, csak nyisd ki a szemedet jól.

Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor szirmait bontja. A pillangóban, amikor szárnyra kél.

Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes-mély szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy, fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

CsatolmányMéret
Dénesnél2 001.jpg195.08 KB
P1010058.JPG34.94 KB

Hozzászólások



Haza akarok menni!

Az utolsó sorokat legalább nyolcszor olvastam, hangosan, érzelmi átéléssel, ami nem lehet véletlen, ... egyébként sem hiszek a véletlenekben:
"És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog."

Aztán csak úgy feltört belőlem: HAZA AKAROK MENNI! HAZA AKAROK MENNI!
Olyan sokáig voltam már távol, hogy szinte elfelejtettem hová tartozom.
Hallani akarom, szinte szomjazom a szavakat:
"Bizony látom, rossz bőrben vagy, 'fiam". Ideje volt, hogy visszatérj közénk."



Kedves Mó!

Szeretem Wass Albert írásait,köszönöm,hogy ezt most olvashattam.Ágica



Kedves Mó!

Igaza van Ritocskának!Inkább kétszer mint egyszer sem!Szerettem ezt az írást,picit tükröt is tartott,köszönöm!:)))))
(())Zsuzsi



Kedves Kreator!

Én is köszönöm, hogy megosztottad velem őszinte gondolataidat, és hogy talán sikerült rendezni egy bizonyos viszonyt általuk.
Példa lehet bárkinek aki erre jár:: így is lehet, hárítás nélkül, pőrén.
És, talán csak így érdemes, hiszen minden egyéb megoldás csak szőnyeg alá seper.



Kedves Ritocska:)

Örülök, hogy tetszett!
egyébként én is most olvastam el a patkányos novelláját,
http://megidezett.blogter.hu/412239/wass_albert_patkanyok_honfoglalasa
onnan jutott eszembe, hogy felteszem ide, erre az oldalra is ezt a novelláját, hiszen itt a helye:)))

ui: Adminnak írtam egy levelet:)))



Drága Mó!

Ezt jobb kétszer, mint egyszer sem. ;)
Köszönet érte, hogy megosztottad, mostanában ez a harmadik írás gyors egymásutánban Wass Alberttől, ami nagyon tetszett.
A legjobbakat Neked!

Ui.:Ha szólsz Adminnak, biztos szívesen segít, velem is előfordult már.



Ez jutott eszembe minderről

Először is hadd mondjam el: tudom, nem léteztek. Sem te barátom, sem a feleséged. Én teremtettelek benneteket, az én gondolataim, érzelmeim, vonzásom kivetülései vagytok. A lényetek, a körülményeitek, a gondolataitok, a hatásotok, minden. Egy komplett rendszer, amit én hoztam létre.
Itt az ideje, hogy felelősséget vállaljak mindezért. Nem ti vagytok a hibásak azért, hogy elégedetlen vagyok veletek, hogy haragszom, hogy dühös vagyok, ezek mind az én érzelmeim, én felelek értük.
Tehetném azt, hogy megváltoztatom az érzelmeimet, hogy gondosabban odafigyelek, hogy megváltoztatom a magatartásomat, de ez mit sem jelent a ti életetek szempontjából. Rá kellett ébredjek, és szerencsére meg is történt, hogy én tettem tönkre a létezéseteket. Én hibáztam.
Sajnálom.
Valóban sajnálom, tudnotok kell! Mennyivel jobbat is tehettem volna veletek, és megtehettem volna már korábban. Élhettetek volna boldogságban, sikeresek lehettetek volna, erősek, egészségesek, dinamikusak, tele vágyakkal, és a megvalósításához szükséges energiákkal. Ehelyett vesztesnek teremtettelek benneteket, gyengének gondoltalak, lustáknak és taníthatatlanoknak, hogy csak néhány hibás képet jelenítsek meg, amit rólatok festettem.
Bocsássatok meg ezért! Bocsássatok meg, hogy nem korábban. Hiszen láttam a szemetekben a könnyeket, a bánatot, a reményt is, és mégsem segítettem, mégsem tettem semmit, pedig tehettem volna. Bocsássatok meg, hogy csak most ébredtem rá minderre.
Szeretlek benneteket, mint a gyermekeimet. Szeretem a bennetek lévő számtalan lehetőséget. Szeretem, hogy tehetek most végre valamit, és örülök, hogy meg is teszem. Áldalak benneteket, és megteremtem a boldogságotokat, és ígérem, hogy ezután úgy gondolok rátok, mint boldog, egészséges, energikus, és sikeres emberpárra, akik tömegeket segítenek önzetlenül, és akik az életemnek egy olyan részét képezik, akikre mindig hálával gondolok.
Köszönöm, hogy megbocsátotok, és köszönöm, hogy vagytok.
Szép az élet, szép a világ, és ennek vagytok a részei.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Köszönöm, hogy megváltozik mától minden-. Az életetek, a körülményeitek, a kapcsolatunk, a viszonyunk, minden.
Köszönöm.



Segítség!

Hogyan kell törölni az egyiket? sehol egy kuka ikon!
Én nem akartam kétszer, Isten bizony!