A múlt cipelése

múlt terheiA múlttal kapcsoltatosan szeretnék megosztani Veletek egy kis részletet, egy számomra nagyon kedves Könyvből.

"Az emberi elme képtelen, pontosabban fogalmazva: nem hajlandó szélnek ereszteni, nem akarja letenni a múltat. Gyönyörűen szemlélteti ezt a két zen szerzetes, Tanzan és Ekido története, akik olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falú közelében találkoztak egy fiatal asszonnyal, aki éppen az úton probált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkrette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásúl szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: "Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyensmit tennünk!"
" A lányt én már több órája letettem"- felelte Tanzan." Te még mindig cipeled?"

Most képzeldd el, milyen lenne az élet azok számára, akik állandóan azt tennék, amit Ekido! Nem tudnák, illetve nem lennének hajlandóak belül elengedni a szituációkat, s magukban így egyre több terhet halmoznának föl. Ha ezt képzeled, máris képet kaptál arról, hogy elméjükben a múlt milyen hatalmas súlyú terhét cipelik folyton.
A múlt emlékként él benned, ám az emlékek önmagukban még nem jelentenek problémát. Történetesen emlékezés révén tanulunk a múltból és a múltban elkövetett hibákból. Ha az emékek- más szóval: a múlttal kapcsolatos gondolatok - teljesen eluralnak, csak ekkor válnak teherré, ekkor lesznek problematikusak, és ekkor válnak éntudatod részévé. Ez esetben a személyiséged, amit a múlt kondicionált, a börtönöddé válik.
Emlékeid éntudattal ruházódnak fel és a történetedet tekinted önmagadnak. Ez a "kis én" egy illúzió, ami eltakarja valódi identitásodat: az idő és a forma nélküli JELENLÉTET. "
E. Tolle- Új Föld

CsatolmányMéret
teher.jpg12.43 KB
Címkék:

Hozzászólások



Kedves Instinct,

ez nagyon "ott van".
Hmm... na,most jól elgondolkoztam egy percig.
Köszönöm,hogy megosztottad.
Csudiszép napot neked:)



Hányan vagyunk Ekido-k!

De mint pont azon vagyunk, hogy levetkőzzük ezt a terhet, és végre szabadon tudjunk a lényegre figyelni..:-)
Jó hogy ezt összefoglaltad, és a példázat a két szerzetessel nagyon tetszik :-)
Üdv, Vanda :-)