A változásról

változásVisszafordíthatatlan. Ez a legjellemzőbb rá. Képtelenség vissza evezni, képtelenség lélekben emlékezni. Az ami változik, önmagát teszi képessé az emlékvesztésre, az élmény szerzésre. A formák rögzülése. A formák zuhanása. Különösen hangzanak e szavak, de úgyis elmagyarázom, tehát: Minden forma zuhan, ugyanis minden, állandó változásban van. Ha a forma mégis rögzülni látszik; vele zuhanunk épp, ez ennek a jele. De mi is az a forma, ezen összefüggésben. A forma; az ami megmarad, emlék, ha így tetszik. Emlék ami még egy cselekvést is elirányít. Forma az, ami nem csak önmagára utal. Mert abban az esetben semmi gondunk nem volna, ha csak önmagára utalna. Forma az ami egy formáról a fejedben él. Forma az ami megmarad és valami másban; önmagára mutat. A forma nem szereti a társaságot, és nem keres magának barátot, leül és néz. Nézi a világot és szemének "tükör-üvegét" átfesti gondolatokra. És a valóság neki csak arra kell hogy gondolatait igazolja, ha lehetne átépítené a világot csak hogy kényelem-igaza örökre vele legyen. És többé semmi se legyen. Minden forma zuhan és aki ezt nem érti; nagy bajban van. Aki nem látja a zuhatagot; az épp szem fényt veszt önmagán. Falat lát, miközben húzza le a végtelen. De felejtsd el a magyarázatot és csak e szavakon gondolkozz: Formák, zuhannak. Nem e olyan mint a folyam, amely szakadék után megszakad. Folyásának iránya ködbe vész, s iramára feleszmélsz. Egyszerre feltárulnak valódi tulajdonságai annak ami hirtelen végeszakad. A forma idő is. Az idő; folyam. Mert láthatatlan a tapasztalat irányította tapasztalat. Ha a sodráshoz hozzászoksz, veszélyben vagy, ha változatlannak ítélsz meg mindent, és egy formával, együtt haladsz. Mert ekkor belőle látod a végtelent egy változatlan egynek. A végtelen pedig váltakozik az egyben. Ott suhog mint milliárd falomb, egy végtelenül egyszerű pontban.

Hát jól figyelj ezért, mi micsoda, nincsen szó ami csak egy volna, és nincsen értés ami csak egyetlen szóhoz tartozna.

A formák pedig szakadatlanul változnak, hullanak le a végtelen partjáról

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Andromed!

Tetszik az írásod!



...

egyesült üvegkockán szabad levegőt értettem

nem érteni félre :)



...

az, ha átlátszó, még nem egyenlő azzal, hogy át is jut rajta a levegő... :)
a kulcs azonban a te kezedben van, és csak egyedül rajtad áll, hogy ki akarod-e nyitni az üvegkocka ajtaját más emberek... akár más, üvegkockában megszorult emberek irányába... hogy a szívvel kommunikálás hiánya szertefoszlódjon akár a bárányfelhők.. és tiszta, friss, oxigénnel teli levegőt lélegezhess...:)



:)

de azért örülök hogy segít lélegezni ... az ki segít éppen .. talán mert az üvegkocka átlátszó :) és észrevesznek engem "benne" ... talán az üvegkocka nem más mint a kommunikáció hiánya a szívünkkel amely más emberekben is ugyanannyira megvan ...talán a szabad ég és az úszó felhők rengeteg üvegkocka felfedezhetetlen eggyesült tömege; az átlátszó, áttetsző atmoszféra



biza :)

biza ...



...

andromed... üvegkockában élni veszélyes... hamar elfogy a levegő... :)



'

jól beletrafált ki választotta ... úgy mint diamyne a múltkori youtube linkkel ... a következő bejegyzésben (ez volt a reklám helye .. :D)



jó kép bizony :) ...

jó kép bizony :) ...



'

kicsit zanzásítva van de szerintem nem :)



Hát, igen, jó képet tettetek hozzá ráadásul...,

ilyen, amikor megindul az óceán áramlása...



*Kedves Andromed!Nem maradt ki pár sor az írásodból?

Lehet, csak én nem olvastam jól.



,

lollipop ... :)))

örülök

csillagfény; ... a testünk a lelkünk .. minden de minden

talpunk alatt a föld: Kések
az űrben a levegő .. a földünk felett: tűz ... minden változik ... annyira hogy elmondható: már minden változott ... visszatért az élet .. a jelen szinte már csak emlékkép .. s most csak nyomon követjük hogy az örök természethez bennünk visszatér e



...

nagyon szívesen ... írtam .. erről

üvegkocka o.O hogy ez milyen találó kif ... mostanában az egyikben éltem ... elég rossz volt ...



*Az biztos.

Minden folyamatos változásban van.Mi is.***



"A formák pedig

"A formák pedig szakadatlanul változnak, hullanak le a végtelen partjáról"...



Nekem is nagyon tetszik!

lollipop



Nekem is nagyon tetszik!

lollipop



Andromed...

erre mondhatjuk: csak egyetlen dolog állandó, a változás... :) Az ember élete progresszív folyamat.. vagy negatív, vagy pozitív irányba.. akár mint egy koordinátarendszeren bejelölt pontokon végighaladva... képzeljük el, hogy előre sok pontot jelöltek be nekünk, s hogy melyik lesz a következő pont, mely meghatározott szakasszá szilárdítja a haladó vonalat, azon múlik, miként kormányozzuk saját életünket, közvetlenül gondolatainkkal... érzéseinkkel... ezek a pontok az ún. mérföldkövek életünkben, az állomások. Tudatosan szemlélve, az adott esetben, tudjuk, hogy merre "utazunk" :) Egyéb esetben a véletlenre bízzuk utunkat... rosszabb esetben mások irányítására... vagy éppen csak a gravitációra.. ami ugye lefelé húz, sose fel... :D A lényeg, hogy mindig haladunk. :) Ahogy írod, állandó mozgásban vagyunk és minden alakul, a formák.. találó a kifejezés... zuhatagban képlékenyek...
"képtelenség lélekben emlékezni" - ezzel részben egyetértek... ha csak pl. a zenéről teszünk említést, néhány éve teljesen más stílust szerettem, mint manapság... s bizony, ma értetlenül hallgatok néhányat az akkori, általam kedvelt dallamok közül, hogy jó ég... én ilyet valaha kedveltem?!... :) így, valóban nem vagyok képes lélekben teljesen visszaidézni, hogy miért is... :)
Nem jó egy formához kötődni, beskatulyázni magunkat egy üvegkockába... mert azzal gátoljuk saját fejlődésünket... és végül megmerevednek izmaink az állandó mozdulatlanságtól... :)

Nagyon jó ez az írás... és igaz. :) Köszönöm, hogy írtál erről.