Amit töröltem, most megértettem

Töröltem, Amit írtam, s most végre megértettem, hogy miért is történt velem az ami! Csodálatos dolgot tanultam meg. Említettem már, hogy képes vagyok arra, hogy leüljek magammal szemben és megbeszéljem a dolgokat velem. Ez a képességem mindig segített, mint ahogy most is. Párom olyat tett már második alkalommal egymás után két hétvégén, amely sokak számára a kapcsolat végét jelentette volna. Majdnem nekem is. De! Mikor végre már nem az érzelmeim irányították a gondolataimat, rájöttem, hogy mindaz ami történt, miért is jött létre. Tudom, hogy minden az életben a mi épülésünket szolgálja! Volt egészen idáig valami az életemben, amit nem tudtam megtenni! Ez pedig a Megbocsájtás! A mai nap reggelén következett be ez a csoda. Én mindig azt hittem, hogy megbocsájtó vagyok, de most már tudom, hogy mi is a valódi megbocsájtás. Csodálatos dolog. Értem már miért is kellett egy ugyan azon dolognak kétszer is megismétlődnie az életemben. Az pedig, hogy ilyen rövid idő alatt történt mindez köszönhető annak, hogy "turbó módra" kapcsoltam a fejlődésemben. Mikor az ember feleszmél, s megérti, hogy az ami történik mindig az ő épülését szolgálja, akkor hátra tudja már hagyni a régi leckéket, s az új irányába tud fordulni. Ez az út, amelyet mindenkinek végig kell járni. A múlt leckéit, ha valaki magával hozza, akkor sosem fog tudni fejlődni. Ezt a leckét már megtanultam. S még valamit: hogy mi is a valódi hit! Hogy mi is az igazi célom! Hihetetlen, hogy elfelejtettem mindazt, mit gyermekkoromtól akartam, hogy megtegyek. Az ember a céljait, mint ahogyan a hitét is, feladja. S mindezt egy mondvacsinált dolog miatt. Nézzünk magunkba, s mint én is, látni fogjuk azt, hogy mit is akarunk. Csak hagynunk kell, hogy változhasson a véleményünk, hiszen csakis ez vihet bennünket tovább az úton. Aki csak egy picit is észrevesz abból a csodálatos erőből ami benne rejtezik, többé már nem lesz hitetlen. Én már ezt tudom:) Nem tartom kizártnak, hogy vége lesz rövidesen a kapcsolatomnak a párommal, de biztos vagyok benne, ha el is válunk, annak teljesen más oka lesz. Nem az amire eddig azt hittem, hogy ok lehet. Köszönöm az újabb leckét! Megtanultam a "höfö-t" :)

És még valamit meg ígérhetek:

Folyt. Köv.
Majd egyszer :)

Hozzászólások



Dezoxinak

Kedves Dezoxi! Gratula,jó úton haladsz,jók az írásaid. Szép estét neked! Üdv:Sünike



Kiskirálynő!

Hidd el, majd egyszer el jön annak is az ideje. Megharagudni pedig csak arra tudsz, aki valamilyen okból fontos szerepet tölt be az életedben. Sokáig én sem tudtam megbocsátani semmit sem. Azután rá jöttem, hogy az a bizonyos tüske bizony ott marad. Ezért kezdtem el tudatosan megbocsájtani. Csak épp mind a mai (illetve tegnapi) napig, nem sikerült Valóban tiszta szívből megtennem ezt. Azt tudd, hogy én nem ismerem a féltékenységet. Nekem az nem megcsalás, ha a párom máshol is "jól érzi" magát. Egyszerűen nem érdekel. De persze nekem is vannak olyan dolgok, amik kicsapják a biztit. Ez történt a hétvégéken. Ha én ezt nem bocsájtom meg, akkor azzal mit érek el? Ki az akivel ki tolok? Hidd el! Nem véletlenül szerepel minden tan-ban a megbocsájtás. Azzal, hogy valakinek megbocsájtasz, magadnak bocsájtasz meg. Magadnak teszel jót!

Üdv: Dezoxi :)



Dezoxi :-))

Na azé!!
Reméltem, hogy megírod, de már lecsendesedve... :-))

A szeretet mögött megbocsájtás húzódik. Nem könnyű, de segít a Titok. A csended.

Üdv a való Titok világban!



Háááát. Én sem tudok

Háááát. Én sem tudok megbocsátani. Az az igazság, hogy sokmindent meg tudok érteni és el is tudom felejteni, de akire tényleg megharagszom, annak soha, de soha nem tudok megbocsátani. És nem is akarok :S Ilyen vagyok. Viszont nem dédelgetem magamban a sérelmet, csak elvágok vele minden szálat, leteszem és nem foglalkozok az illetővel. Élje tovább az életét, ahogy neki jólesik, én is azt teszem.



Ma reggel jöttem ki a

Ma reggel jöttem ki a kapcsolatból... Azaz inkább kiléptem belőle megint, és végleg. Bár itt nem lehet 15 évről beszélni, mert annak csak épp' hogy több, mint ötöde. Ettől függetlenül 10- szeresének éreztem... Nem ez a lényeg... Szóval túl sok volt nekem az ő "Énje", mármint hogy az Egoja. Hittem abban, hogy ha magunk leszünk kettecskén helyre jön ez- az... Nem így sikerült. A süllyedő hajó- amivel úgy voltam, hogy egy része még a víz fölött van- törött árboca úszott csak az Élet- tengerének felszínén... Segített visszaköltözni. Kedvesebb is lett.
Akár miről volt szó, azt mondta türelmetlen vagyok. Ez amúgy így van. Bár egyre kevésbé... :) Türelmetlenül vártam, hogy hazaérjen egyen a főztömből és beszélgessünk, mint kapcsolatunk elején. És jött, evett, elégedetten rám mosolygott és azt mondta: -Fáradt vagyok.
Lezuhanyzott, elszívott egy cigit és lefeküdt aludni... Ez így ment akkor is, mikor itthon maradt. Fáradt - mondja. Elment valahova, későn jött meg. - Alszol? - kérdezi és én félálomból válaszolok, hogy igen. - Nem vártál meg? Nahát! - folytatja. Ilyenkor elindult bennem valami, ami sértett. Mindig megállítottam és inkább aludtam tovább vagy egy mély sóhajjal elengedtem. Szeretem. Most is.