Az én Mátrixom, a Te életed? avagy, mikor törik össze a kép???

...álom vagy ébrenlét? Virtuális világok és a valóság? Mikor hol vagy?
Egyáltalán vagyok e? Vagy e? Múlt? Jelen? Jövő?

Te most éppen, hol vagy? ...egy virtuális térben ülsz és olvasod a csillámot...Ki vagyok én? Láttál már? Talán fotón vagy élőben...Ha fotón láttál más a kép rólam, mintha élőben találkoztunk volna....mert az csak egy kép, egy pillanat, egy töredék...Elképzelsz,mint ahogyan sokan másokat is, egy kép, egy hang egy benyomás alapján...

A helyzetek amiben a mindennapokban mozogsz,pillanatok...
Tervezel, elképzelsz, csalódsz...és összetörik a kép...
Álmodunk és az ébrenlét határán is ott vagy már...kinyitod a szemed és csak érzet marad...szemlélődsz, megtörtént e vagy sem?

A Te világod csak a Tied, ha nem nyitsz, akkor ebben a térben nincs más, nincs másik ember, másik energia, csupán Te maradsz...a másik ember marad az ő Mátrixában...

Feltételezel, hogy Ő mit gondol, mit érez, hogyan lát...kérdezz, ne feltételezz...ha meg akarod érteni, ha be akarsz lépni az ő világába, neked is engedned kell...De félsz! Csalódtál...nem benne, másban, régen talán egyszer, amikor még....régen volt, de újra itt a kép...a múlt...és máris nem vagy a pillanatban....a jelenben!
a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz

Miért is tett meg valamit? miért nem kérdezett...miért nem tett meg valamit, miért nem kérdezett...?
Miért is fordult el tőlem...miért nem mondta el? miért is fordult felém, miért is szeret ő?

Építünk naponta fellegvárakat, gyönyörű képeket, aztán amikor belépünk a valóság kapuján, akkor egy pillanat alatt összetörik a kép..amikor megérkezel, a jelenbe...Vagy és vagyok...két energiahalmaz, két kupac...gömbölyű és egyenes, de egyformán rezeg! Akkor ott vagy és kérdezel, akkor ott vagy és nem feltételezel...akkor ott vagy és érezhetsz mindent...

A Mátrixban élhetsz, ha az a Te valóságod! vagy a valóságban építed a Mátrixodat...de egyszer eljön az a pillanat, amikor megérkezel és a jelenben leszel!
Az a pillanat, amikor megérint egy hang, egy érzés, egy ember, egy helyzet....és akkor nem létezik más csak a jelen!
ÉLSZ!!!

Most a levél végén újra itt! vagy a virtuális térben?
Kicsit más a stílus...ébredj! Élj!

Mi az üzenete Neked? Megírod? Várom!

Ha találkozunk, az álom vagy az ébrenlét határán, csak gyere
egy ölelés mindig a Tied, a Mátrixom nyitva...és nem ha nem feltételezel, akkor nem törik össze a kép...mert itt vagy a jelenben a pillanatban! Megállok előtted, mosolygó arccal, karom kitárom és
a Lelkem minden szeretetével ölellek...kérdezel figyellek és nem már nem törik össze a kép...
Nyiss hát még ma, mindenki felé!

Mosolyokat, szerelmet, bőséget!
Csillagvirág

Címkék:

Hozzászólások



Sziasztok! Képzeljétek

Sziasztok!
Képzeljétek megismertem egy fiút és amint megláttam tudtam, hogy már láttam, már éreztem, már megtörtént az egyéjszakás kalandunk, minden ugyanúgy. Nem tudom, hogy jó számot adtam-e meg neki, ennek biztos így kellett lennie és elmentem hozzá, de nem volt otthon, hagytam egy cetlit és írtam levelet, postáztam, de már biztos Angliában van. 2-3 nap telt el a levél és a cetli között és érzem hogy ha hazajön keresni fog, tudom. És mikor mentem és mentem egy idegen városban és kerestem hogy hol lakik tudtam, hogy oda fogok találni és egyszer ezt már csináltam, valamikor, ugyanígy. Minden ember körülöttem ismerős volt, bárkit kérdeztem merre menjek, bárhová tértem be útközben. Ez a Matrix, ez az a világ ami a lényeg, hogy kívülről látom és tudom már megtörtént.



Akik még nem látták az EREDET című filmet, érdemes megnézniük

szerintem.Álom és valóság határát, a tudatalatti hatalmát feszegető témájú film...



Azon

gondolkodtam,hogy Isten ugye megteremtett minket a saját képmására,tehát mi is teremtők vagyunk.Megteremtjük a saját matrixunkat ami befolyásol minket.Tehát a saját teremtményeink befolyásolnak minket,sőt saját teremtményeink által ítéljük meg magunkat.Tévesen. Azon filózok épp,hogy vajon az az Isten aki a Földet,emberiséget teremtette,vajon elbizonytalanodik és depis-e,ha szembesül azzal a ténnyel, hogy sokan nem hisznek benne,és boldog-e,ha "elismerik"?Vagy mindig ugyanolyan?Vajon hatással van rá is teremtményei viszonyulása hozzá?Egyáltalán tudja-e,hogy ő a teremtő?Mert nekünk ugye rá kell jönnünk,hogy mindent ami körülvesz minket mi teremtjük.Lehet,hogy ő se tudja és neki is rá kell jönnie.És amíg nem jön rá,mi hiába tekintünk rá Istenként,ő nem is tudja magáról,hogy ő a Teremtő,nem is biztos,hogy tudja,hogy teremtett egy Világot,ahogy mi se tudjuk amíg el nem mondják nekünk.Lehet,hogy a saját világába ő is egy ugyanolyan bizonytalanságra hajlamos lény,mint mi.Végül is ha saját képmására teremtett minket,akkor elképzelhető, hogy ebben is rá hasonlítunk.