Az eloltott gyufaláng

gyufalángÖsszeomlás. Amikor minden mindegy. Nem érdekel senki és semmi. Legszívesebben kifutnál a világból. Teszed a dolgodat. Otthon, munkahelyen. Csinálod rutinból. Egy csepp örömöd nincs benne, csak tepersz a mókuskeréken. Napról-napra alább és alább merülsz a keserűségben. Kiutat nem látsz és talán már nem is akarsz. Az érzéseid elborítanak, nem tudsz velük mit kezdeni. Nem bírod magadban tartani. Megosztanád, de nem megy. Nem akarod kiadni magad. Félsz, hogy megint sérülsz.
Bezársz magad körül mindent. Próbálsz hideg és kimért lenni. Tudod, hogy ez nem jó, de a szíved és lelked sajog, most erre vágyik. Azt is tudod, hogy ezzel az egódat táplálod, de annyira erős a fájdalom, hogy elnyomja a felbukkanó józan gondolataidat.
Úgy érzed hiábavaló volt minden eddig megtett lépés, hiábavaló minden erőfeszítés. Hitehagyottan tengődsz. És végül feladod.
Ki akarsz radírozni, törölni, felégetni minden létezőt, ami körülvesz. Mindent, mindent. Minden emlékedet, tudásodat, álmaidat, céljaidat, az érzéseidet.

Aztán elképzeled, hogy a kezedben egy szál gyufa. Már meggyújtottad és csak arra vár, hogy eldobd. Milyen egyszerű is lenne. Azonban valahogy nem mozdul a kezed. Nagyon a hátad mögé pöccintenéd, de még vársz. Nézed a lángot, ahogy a kis pálcika hegyén táncol. És vársz. És vársz. És még mindig vársz. Gyáva vagy. Telnek a napok és még mindig az égő gyufa jelenik meg a szemed előtt.

A napi rutin részeként bekukkantasz az e-mail áradatba. Töröl, töröl, töröl.
Egyszer csak megállsz és olvasol.
Sok idő telt el azóta, amikor utoljára úgy igazán, szívből beszélgettetek. Nem tud rólad semmit és te is csak keveset róla.
A levél nem hosszú, de már az első soránál dőlnek a könnyeid. Hiányzik. Ő, akivel évek óta nem beszéltél érzi, hogy baj van veled. Nem bánt, nem kéri számon, hogy elhanyagoltad. Egyszerűen tudni akar rólad. Érdekli, hogy mi van veled. Mert szeret.

Aztán gondolkodni kezdesz.
Vannak barátok, akik harsányan szeretnek. Lépten nyomon szeretnek, imádnak.
Vannak barátok, akik ott vannak a mindennapokban. A jelenlétükkel szeretnek. Mindenkor ott a kezük.
Vannak barátok, akik távol vannak, de részei a lelkednek, szívednek . Ők a bárhol, bármikor, bármit. Nem kérdeznek, egyszerűen szeretnek.
Vannak barátok, akik barátok. Állítólag szeretnek. Mikor hogyan. Időnként sértődnek, elvárnak. Amikor kézre van szükségük nyújtod a tiédet. Amikor az ő kezükre vágysz, akkor észrevétlenül odébb állnak. "Nyújtottam én, de nem értelek el".- mondják. Így könnyebb. Ritkán kérdezik hogysmint. Ennek ellenére hiszed, hogy barátok.

Mindannyiukat szereted. Mindannyiuktól kaptál valamit és mindannyiuknak adsz. Vagy csak egyszerűen szereted őket, mert olyanok, amilyenek. Önmagukért. Elvárásaid nincsenek, de azért szíved mélyén mindig jól esik, ha gondolnak és figyelnek rád. Nincs benned harag, de fáj, ha látod, hogy elveszítheted őket.

Mire az elemezgetés végére érsz, észreveszed, hogy a gyufa elaludt. Eloltották a könnyek, de talán már magad is elfújtad volna. Minden a tűz martalékaként végezte volna. Ő is. A futótűz nem válogat, nem kerülget. Visz mindent.
Rájössz, hogy mindent és mindenkit nem dobhatsz el, mert fájdalmat okozol annak, aki tényleg szeret.

Köszönöm hát ezeket a könnyeket. Köszönöm, hogy most még nem lesz futótűz.

Szeretettel: Juhuckó

Hozzászólások



barátok, válság, jó és rossz, programozás a teremtésért

Hát, érdekes dolgok vannak ide írva...
Sok az igazságtartalma az irományoknak. Vagyis 'kicsit' mindenkinek igaza van... érzem, hogy ide "kell" írnom a saját gondolataim.
Íme...
Barátok nélkül mit sem ér az élet... illetve TÁRSAK nélkül, akikkel meg lehet osztani az örömeinket, bánatainkat, akik jelen vannak az életünk jó és rossz pillanataiban, aktív és passzív részesei a történeteinknek.
Magányosan élni igenis pocsék dolog, még a nap sem süt szebben, ha csak én élvezhetem egymagam.
De ha van mellettem VALAKI, aki melegszik a fényében, akárcsak én, akkor elkezdhetünk kommunikálni.
Gesztusokkal, szavakkal, érintésekkel.
Jó dolog megosztani, képes lenni rá, hogy együtt élvezzük azt, ami jó.
Még jobb, ha értékrendünket tekintve találjuk egyformán jónak azt, amiket megélünk KÖZÖSEN.

Nekem vannak BARÁTAIM, igen... :) ilyen rendben, ahogy fentebb olvastam.
Olyanok is, akik néha ki és beszámíthatatlanok, de attól még nem mondom senkire, hogy csalódtam benne, amiért nem ugrott első szóra, mert a saját érdeke volt a legfontosabb abban a pillanatban.
Be kell látni, hogy mindenkinek a saját élete az egyedüli valóság, amit be képes fogni az értelmével, érzékszerveivel... a többiekét csak empátiával figyelhetjük, jó esetben.
Nálam van esélye annak is, aki képes NEM-et mondani akkor, amikor arra van valós indoka, és sokkal lényegesebb dolgok miatt tette.
Aki nem képes nemet mondani, az magának árt a legjobban.
Igaz a túl sok nem, elvezet a végleges kapcsolat megszűnéséhez valóban.
Mert egoista barátokat ki szeret maga körül?

Abban is van némi igazság, hogy bármit el lehet engedni, sőt el is kell, ha nem később, akkor a "nagy pillanatban", amikor távozunk erről a csodaszép ÁTMENETI világból, ahol minden a folyamatos és szakadatlan VÁLTOZÁS pillanatában van.
Az élet gyönyörű kín, amely tartalmazza a veszteségeket is, nemcsak az örömöket, boldogságot.

Szeretem ezt a lapot, ezért jövök vissza és vissza, de reálisan bámulok bele a világba, nem akarom manipulálni a környezetem, csak azért, hogy a pillanatnyi szeszélyes vágyaimnak megfelelő teremtéseket bevonzzak, ezért bocsi, ha éppen nem a rózsaszínű teremtésmítoszokra reagálok.
Amúgy én is szoktam "teremteni" agykontrollal, de már igyekszem mások életét nem érinteni a vágyaim megvalósítása közepette.
Ugyanis a rendszerelmélet szerint minden eleme a rendszernek hat a másikra, a legtágabb rendszer a földi élet az emberi társadalom, így bárki bármit is tesz, az hatással van a környezetére.
Bármit!
A gondolatok is ide tartoznak.
Ezért felelősséggel kell gondolkodni és cselekedni.
Az egoista vágyaim miként változtatják meg a szeretteim életét, és a tágabb környezetemét.
Ma már így gondolkodom mielőtt aktív lépéseket teszek a dolgok megvalósításáért.
Na akkor szép napot!
Ja... nemrégen még én is a rózsaszínű szemüveget viselők táborát erősítettem, de rá kellett jönnöm egy jó nagy pofon után, hogy a jót mindig követi a rossz a dualista rendszernek megfelelően, ezért olyan hogy csak az egyik pólust éljük meg a másikat megszüntetjük az lehetetlen.
Olyan ez, mint a hinta, ha kileng az egyik pontba, eléri a csúcsot, aztán ugyanolyan sebességgel halad a másik végpont irányába, ahol ismét lesz egy maximális végpont... innen ismét elindul ugyanolyan sebességgel, és kezdődik minden elölről.
Tehát nincsen szakadatlan vidámság, öröm sajnos.
Az emberi természet erre vágyik, mert ez a kellemes, de tudatosítani kell, hogy jön a kellemetlen is, szinuszgörbe módján.
Sőt, minél jobban ívelünk felfelé. annál mélyebbre jutunk aztán.
A befektetett energia méretarányosságával.
Ne csak a jót hajszold, éld meg azt, ami van... irányítsd tudatosan és felelősen az életed, ÖNMAGADÉRT és a KÖRNYEZETEDÉRT egyformán.
Mert a környezet ad otthont Neked is, nem lehet büntetlenül beavatkozni a dolgok rendszerébe a körforgásba.



úgy éreztem erre válaszolnom kell

mikee870415 ne haragudj meg nem ismerlek, de a hozzá szólásod nagyon pesszimista.

Hozzászólásod alapján:
"Még jó hogy nekem nincs ilyen" -- szerintem inkább sajnálhatnád, hogy nincs igazi barátod (már ha tényleg nincs).

Abban egyet értek, hogy vannak érdek emberek akik csak a jóban vannak az ember mellett, és ha az érdekük úgy hozza hát kétszínűen átvághatnak. Azonban vannak akik, akkor is támogatnak, ha már önmagunkat is elhagytuk, na azkok az igazi barátok, és Őket kell megtalálni, persze lehet hogy mielőtt Őket megismernénk csalódnuk kell más barátnak hitt emberekben, de azokból a kapcsolatokból is tanulnunk kell valamit.

Az ember társas lény, még ha a magány sötétségébe is húzodott és tagadja (mert negatív tapasztalatok érték, és falat húzott maga köré), akkor is szüksége van barátokra, és nem lesz boldog, amíg ki nem nyitja a szíve ajtaját a világra.

Ez az én véleményem, persze úgy gonolod, ahogy akarod, de gondold át legalább a lehetőséget.

:):):):):):):)(:(:(:(:(:(:
Life is a dream, realise it!! -- Az élet egy álom, valósítsd meg!!
Ne csak álmodd az életed, hanem éld az álmaid!
-- VALÓSÍTSD MEG AZ"OK"AT -- Az OK-ot amitől boldog leszel !!!!!!!

Emerius



Miért ne lehetne mindent

Miért ne lehetne mindent eldobni? Minek kellenek a barátok? Kétszínűek,úgyis átvágják az embert. Még jó,hogy nekem nincs ilyen.



Pont ma és pont itt...

köszönöm ezt az írást. És unique-t is....de valljuk be őszintén, azt a lépcsőt a gödör mélyén nem könnyű elkezdeni ásni, mely felfelé vezet. Még élezem az ásómat, aztán neki iramodok:)



Igazad van unique, Legyen a

Igazad van unique,
Legyen a gödör a tenger, én is sodródom, hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell, ár ellen egyébként sem megy.
Nagyon örülök, hogy köztetek lehetek, sokat olvasgatom az írásaitokat, felemelőek, tele vannak szeretettel és jó szándékkal.

köszönöm Nektek.



Eloltották az biztos.

********



hú, de ismerős... A

hú, de ismerős...

A gödörbe kerülést nem kerülhetjük el, viszont abban a másik világban, ott lent, legalább nézzünk jól körül, mit is lehetne összeszedni.
A gödörásás törvénye: ha benne vagy, ne áss tovább!
Minden értünk történik, még a rossz is.

No, gödörásás közben az ásómra támaszkodva mire jöttem rá, mi lenne ha lépcsőt ásnék?
Kedves gödörtársak, kiabálok kifelé, el ne dobáljátok az ásótók, hiszen az a kulcs!

Egyre hamarabb jövünk ki gödreinkből. Lassan megszeretem őket. Tanítanak. Figyelésre bírnak. Segítenek. Utólag mindig lecsöppen, mit miért kaptam. Mert keresem a miérteket.

Magamban.

Megtanulok újra mosolyogni, hisz anélkül nem kapunk mosolyt.
Vagánynak lenni ismét, hogy vagány embereket vonzzak be.
Szeretetet adni, hogy szeressenek.
Ölelni, hogy öleljenek.
Mosolyogni, hogy a világ rám mosolyogjon.

A boldogság ott van, ahová viszed.

:-)

"A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is."
Popper Péter

és a tutaj meséjét ismered?
amint átérsz vele a másik partra, engedd el, hisz nehéz lenne cipelned a nyakadban.
Engedd el a tutajt, ami eddig veled volt. Segytett. Mindened volt. Mégis...

És különben is, legyen a gödröd tenger!
Sodródj, hagyd magad, most ez kell neked is.
Gödörből tenger... kék, hullámzó, esélyek, vágyak, szerelem, élet, humor, nevetés, mosoly tengere.
Küldöm!



Elgondolkodtató írás

" Az igazi szeretet az idő múlásával átalakul, növekszik, és mindig másban nyilvánul meg."