Béla és Luca

béla és lucaAz utóbbi hetekben szorosabb ismeretséget kötöttem két, ezeddig a háttérben meghúzódó ismerősömmel. Mindig éreztem, hogy folyton körülöttem nyüzsögnek, de soha nem merészkedtek elő.
Ők Béla és Luca.

Béla fekete, vörös szarvakkal a homlokán. Szúrós, sötét tekintetét folyton az arcán ülő, kárörvendő mosolyával próbálja erőteljesebbé tenni. Reggeltől estig susmorog, dünnyög a fülembe. Sertepertél, jön- megy, egy percre sem lankad a figyelme. Amint kicsit fáradok, rögtön ott van és löki a süket dumáját.

Ellenében viszont ott van Luca. Bájos, törékeny leányzó. Üde mosollyal, nyugalommal telve figyel tengerkék szemeivel,göndör aranybarna fürtjei mögül. Mindig friss, hófehér ruhájánál csak ezüstös szárnyai vakítóbbak. Határtalan türelemmel próbálja felvenni a harcot Bélával.
Szárnyainak lágy suhogásával ritkán sikerül elnyomni Béla harsány karattyolását.

És ők folyamatosan harcban állnak egymással. Ki-ki a maga eszközeivel próbál felülkerekedni a másikon. Béla harsány agresszivitással, lökdösődéssel, Luca türelemmel, nyugalommal és szelídséggel.

Amikor már nem bírom a rettenetes zűrzavart, szétcsapok közöttük.

Bélát leszerelni nem könnyű dolog, de egyre gyakrabban sikerül. Rájöttem, hogy néhány üveg Gösserrel akár napokig is csöndben van. Kezébe nyomom a sörbontót, egy hátizsákba bepakolom a napok alatt összehordott baromságait, a hátára dobom és egy jól eleresztett seggberúgásssal irányba állítom. Eriggy és gondolkodj, azt a sok lomot meg tedd ahová akarod, csak vissza ne hozd! Ilyenkor néz rám buta arccal, nem tudja kezelni a helyzetet, de fogja magát és eloldalog.

Ekkor kap szárnyra Luca. Teljes lényével jelen van. Mindenhol, mindenkor. Igyekszik a kedvemre tenni. Az ő halk szavai nyugalmat és türelmet sugároznak. Szoktam keverni Neki egy Mojitot és beszélgetni kezdünk. Csilingelő hangja mindig jókedvre derít. Vicces lány, tele humorral. Szeretem.
Mindig visszaadja Béla által elnyomni próbált, megtépázott hitemet és reményemet. Minden szava erőt ad.
Mostanság egyre többször sikerül kiiktatnunk Bélát a mindennapokból. Ettől aztán szárnyalunk mindketten. Lazulunk, viháncolunk. Egyre gyakrabban látom farmerben és pólóban. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy tramplisodna, csak rájött, hogy a fehér „egyenruha” feszélyezi. Lazasága, könnyedsége most már sűrűbben ragad át rám is.

Aztán mikor Bélánk kezd visszasomfordálni, kicsit lanyhul a lelkesedés, mert kezdi sorra ismét leküzdeni azt, amit a távollétében felépítettünk. Újabb és újabb érveket próbál rám erőltetni. Szakadatlanul szajkózza és mormolja a szerinte tökéletesre fejlesztett romboló taktikát.
Általában sikerült mindig elbizonytalanítania, és Lucát háttérbe szorítva megadtam magam az akaratának. Ekkor jött a rosszkedv. Reménytelenség, hitehagyottság. Sunyin bekúszó gondolatok, ellenérvek egy idő után azonban elviselhetetlenül tönkre tudták tenni a mindennapjaimat.
Persze tudom, hogy szükség van rá is, de most már nem ő uralkodik.
Dühöngés, sírás, rúgás, harapás, de aztán előkapom a sört, a hátizsákot és tünés innen.
Nem hagyom magam. Holmi Bélákkal nyűglődni naphosszat már nem megy. Inkább fizetem a söreit, csak hagyjon békén.

És most már egyre több Lucás napom van. Élvezem

Szeretettel: Juhuckó

Hozzászólások



Zseniàlis:DDD

Koszonom az èlmènyt hogy olvashattam roluk!
Szèp estèt!
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Ez nagyon tetszett! Klassz ez az írás!

Remélem Luca megerősödik, és Bélát elküldi a sarki kocsmába végleg.. :D

lollipop


Mocskos rock n' roll... ezekért rajongok: