Börtönünk a hitrendszerünk

A külső dolgokhoz való kötődés nem az egyetlen kötődés életünkben. Van egy finomabb, ám ugyanolyan erős, sőt, okkal alattomosabb kötődés is, amely a belső életünkben játszódik - kötődés a gondolatainkhoz, a megszerzett ismereteinkhez, tanult hitrendszerekhez.

Sokan közülünk kitanulták az élet valamely szakterületét, iskolázottak, tanultak, valamely hivatás, tudományág vagy életterület szakértői.

Ráadásul élettapasztalatunk is szárba szökkent bizonyos hitrendszereket, amelyeket megtanultunk igaznak elfogadni. Mélyen belül kötődni kezdünk ezekhez a nézeteinkhez - sok esetben álmenedéket jelentenek, hiszen ismerősek, fogalmi takarónak használjuk őket, mely alól sokszor konkrét valóság is kifejlődhet. A meggyőződésünkkel, hogy a világ dolgai ilyen vagy olyan nézetnek megfelelően működnek, hallgatólagos felmentést adunk magunknak az élet további megismerése alól. így nincs szükség állandóan új szemmel tekinteni a világra, hiszen megvan a magunk hitrendszere, amelyre támaszkodhatunk. Kíváncsiságunk elfojtódik, Lermészetes ámulatunk, a világra való rácsodálkozásunk elérhetetlenné válik.
Az „ismert" ily módon halott anyaggá válik, amely kizárólag múltbéli referenciáknak köszönheti létét. Hátizsákként cipeljük tovább, vonszoljuk magunkkal régi meggyőződéseinket, hiedelmeinket, és sosem vesszük magunknak a fáradságot, hogy valóban megkérdőjelezzük: vajon a jelen helyzetben is érvényesek-e, használhatóak-e az életünkben.
Tudjuk, miként működnek a dolgok, tehát semmi szükség arra, hogy frissen megnyíljunk az életnek. Ehelyett elbújunk a tudás mögé, önelégülten megállapítjuk, hogy jobban tudjuk másoknál, elveszítjük ártatlan tekintetünket és a dolgokhoz való nyitott hozzáállásunkat.
Ennyi halott faanyaggal elménkben, sosem érezzük szükségét, hogy megkérdőjelezzük az igazságot, amit valóságként fogadtunk el. Hitrendszerünk lesz a börtönünk, amely nem engedi megtapasztalni a szabadságot, a jelen pillanat igazságát.
Azzal, hogy ragaszkodunk ehhez az élettelen, idejétmúlt tudásanyaghoz, akadályozzuk magunkat abban, hogy meg-tapasztaljuk az életet a maga teljességében. A végén mindent a saját hitrendszerünk szűrőjén keresztül szemlélünk; .Az élet megy tovább örömmel, csodákkal telve, percről percre megújul, mi viszont benne ragadunk a régiben - és mindezt csak azért, mert nem vagyunk hajlandóak megválni jól leiépített hitrendszerünktől.
Végül, amikor hajlandóak vagyunk elvetni mindazt, amitől azt hittük, igaz, mindent, amit valaha tudtunk és ismertünk a szabadság végül az ismeretlenben elérhetővé válik. Amikor minden tudásunkat elengedjük, akkor mutatkozhat meg előttünk a végtelen bölcsesség.

Hozzászólások



Szabadság

"Az emberi lény része annak az egésznek, amelyet mi világegyetemnek nevezünk.
De ez a rész időben és helyben is korlátozott.
Önmagát, gondolatait és érzéseit másoktól elkülönültként, tudata egyfajta érzékcsalódásként tapasztalja meg.
Ez a káprázat valamiféle börtönbe zár minket, amelyben minden személyes vágyainkra korlátozódik, és ragaszkodást is csupán a hozzánk legközelebb állók iránt érzünk.
Feladatunk nem más, mint együttérzésünket az összes élőlényre kiterjesztve börtönünkből kiszabadulni."
/Albert Einstein/



Szórakoztató Valláskritika is megosztotta



Ki lehet ebből is gyógyulni:

Szórakoztató Valláskritika

Világnézet blog



Szerintem bűncselekményt

Szerintem bűncselekményt követnek el azok a papok, akik, kiskorú gyerekeket megkeresztelnek. Megsértik az alapvető emberi jogokat.
Az államnak védeni kellene a gyerekeket az erőszaktól.



¤

Az éjszaka felnéztem a csillagokra és rájöttem, hogy a "múltat" látom.
Csodásan szép volt :)
Ma reggel felkelek, mint egy ma született bárány, és csodálkozok milyen szép is a Tavasz. Milyen szépek tavasszal a nők. Megújulnak akárcsak a virágok.
Halványan emlékszem az előző napokra, de semmiféle érzelmet nem indít bennem.
MOST arra gondolok, hogy vannak emberek, akik, állítólag látják a jövőt.
Teljes képtelenség.
Ha valaki látja a jövőt, a jelenben, akkor a jövő már most itt van számára.
Ebből az egyszerű agymunkából rájöttem, hogy nincs jövő, nincs múlt, csak valamiféle képzeletvilág létezik számunkra.
Kezdek ébredezni, és mindent amit látok/hallok a képzeletem játékának tekintek.
Úgy döntöttem, hogy kellemes helyzeteket képzelek MA magamnak.

Örömteli napot :)



Hát, Enti, elképzeltem, hogy

reggel felébredsz és ma születettként elfelejtettél mindent, ami az életedben eddig történt. Mit keres az a vadigegen spiné az ágyadban, halvány fogalmad sincs, hogy hol a wc és mire való abban a bizarr formájú izében az átlászó lötty. Mekkora csoda a budipapír! Tényleg! Ükpapának biztosan tükköznie kellett a kinti budin valamivel, nem volt ilyen egyszerű dolga.

Félre téve a tréfát, egy ismerősöm minden percben a jövőt látja és a jelent éli át, és minden pillanatban tudja, hogy mit kellene éreznie. Teljesen össze van zavarodva. Előre pontosan tudja milyen érzéseket fog átélni. Állandó deja vu-ben él. Semmi mást nem csinál, csak a szívére hallgat. Igykszik megszabadulni az észleléseitől, de nem tud.

Szóval, ne reménykedj, Enti, kikerülhetetlenül a múltban élünk minden egyes pillanatban. Az események bekövetkezte előtt a szívünk már felkészíti a testünket a majdan bekövetkező eseményre. Minden mégélésünk, minden észlelésünk csak a jövőből visszavetített múlt. Több évtizede műszerekkel kimért eredmény, csak a rettentő bölcsek nem tudnak mit kezdeni vele.

A jelen nem létezik, a múltat érezzük jelennek. Nem lehetsz ma született, már holnap megszülettél, de csak most veszed észre. A jövőből visszavetített múltban élünk, a ma nem létezik. Az összes mára és mostra épülő ezomaszlag kuka. Persze lehet szajkózni és rettentő okosnak látszani. De csak látszat.
Látszat...
Látszat...
Látszat...

Ha bedőlsz ennek az egyszerű látszatnak, miből gondolod, hogy felfogod mi maga a földi Élet, amit identitásodként választottál? -- Ez költői kérdés.



Kedves Anikó!

Nem az a kérdés, hogy egyetértesz-e velem vagy sem, hanem az a kérdés, hogy képes vagy-e a saját szemüveged letenni és beletekinteni a szíved bölcsességébe ahelyett dohos könyvszagúakat szajkózol.

Hogy ki mit talál a szívében, nem tudom, mindenki a magáét fedezi fel.

Nem a félelem vezet, hiszen sem engem, sem a családomat nem fenyegeti veszély.
Az emberiség közös tudata viszont figyelmezteti minden tagját a felelősségére.
Elhiszem, hogy ezt vállalni nem könnyű.
Neked sem.
Jól esik mellénézni és hárítani ócska dumákkal.

A magam feladatát ebben az ügyben letudtam. Az üzenetet továbbítottam.



Kedves Trepanca! Köszönöm,

Kedves Trepanca!

Köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat.
Mindenkinek más a szemüvege, ahogyan a világot látja.

Nem értek egyet veled, de elfogadom, hogy másként látod a világot.

Nincs mitől félned, hidd el. Azt gondolom, hogy csak a félelem vezérelte az ujjaidat. Egyébként nem akarnád, hogy ugyan úgy nézzek a világra, mint te.



¤

Szerintem, legjobb ha mindennap, úgy szemléljük az Életet, mind ha ma születtünk volna :)
Akkor, agymunka nélkül, meglátjuk a csodát, ami maga az Élet.

BÉKE



Ezofrázis puffogtatás

Kedves Anikó!

Tudom, hogy nehéz a sok bölcsességtől megszabadulni, amikkel igyekszel másokat manipulálva rádöbbenteni őket arra, hogy az a valóság, ahogyan a Te gondolatmintáid működnek. Nos, ez a juj, de nyitottak vagyunk az élet, a létezés, az Egy és hasonló rendkívül bölcs fogalomrendszerek megtapasztalására egyike a félrevezető ösvényeknek, ahogyan az sem igaz, hogy minden út Rómába vezet, és az sem igaz, hogy mindegy ki milyen utat jár, mindegyik ugyanoda vezet.

Vannak tapasztalataink, melyek szolgálnak bennünket és vannak, melyek már nem szolgálnak bennünket. Teljesen felesleges minden nap úgy tenni, mintha most születtünk volna meg és röhejes minden nap feltalálni a melegvizet. Nem csak idejét múlt tapasztalásaink és tudatalatt futó rutinjaink vannak. Természetesen vannak idejét múlt, bennünket már nem szolgáló, hanem akadályozó szituáció-érzés-gondolat-cselekvésminták, amelyeket ideje felülvizsgálni. Erről a kellemetlennek megélt események mindig híven tájékoztatnak.

Vajon megtapasztaltad már, hogy minden út ugyanoda vezet?
Nos, ha a lehetséges jövők eseménylefutási láncolatait végignézed, kiderül, hogy mekkora faszság is ez. Megtapasztalhatóan zöldség ez bölcsesség is. A "mindegyik út ugyanoda vezet" ún. bölcsesség csak a kognitív disszonancia redukció egyik eklatáns példája, a döntéseink súlyának a hárítása, a tévedéseink, igen, a rossz döntéseink alóli kibújás.

Van bennünk egy ősi program, az univerzális etika, amely mindig és határozotton kijelöli a morálisan helyes döntést és cselekedetet, és valahányszor vétünk ellene, akkor megszólal a lelkiismeret. Minél többször vétünk ellene, és nem ismerjük be tévedésünket, annál szilrádabban elhatárolódunk tőle. Sőt ez odáig szokott fajulni, hogy a szabadságra hivatkozva igyekeznek nyilvánvalóan morálisan helytelen tetteket igazolni.
Így születik meg a "démoni" állapot, amikor többé nem tartjuk méltónak magunkat arra, hogy az univerzum teljesjogú tagjai legyünk, és a "közös asztalról együnk", vagyis az univerzális energiaáramba kapcsolódva éljünk, hanem elkezdünk másokból élni, mások energiáit elszipkázni, másokat leszívni, manipulálni, a hatalom rabjává válni, stb.

Az univerzális etika ősi programja él az emberiségben, és igazad van, a karmikus körök örökségeként az emberek gondolat- és érzésvilága valóban terhelt olyan rutinokkal, amelyeket ideje levetni. Miért is? Mert ezek további működtetése most közvetlenül akár az emberiség és a Föld pusztulását is okozhatják. Ez azonban ütközik az ítéletmentesség és a mindegy melyik úton járunk című faszságok kenetteljes hazugságaival. Önveszélyes hiedelemrendszert reklámozol, amikor ismételgeted eme "bölcsességeket".

Most ugyanis nagyon nem mindegy milyen úton járunk, súlya van minden döntésünknek. Rajtunk áll, hogy az emberiség és a Föld bolygó pusztulását okozzuk vagy a felemelkedését. Nagyon nem mindegy, hogy most milyen döntést hozunk, miként élünk lélekben és fizikai szinten, hogy levetjük-e mindazt, ami már nem szolgál bennünket, és a morálisan helyes utat járjuk-e.

Örülnék, ha felismernéd az ellentmondást a hiedelemrendszeredben és képes lennél félretenni a bárgyú ezobölcsességözönt. Kérlek tegyél zárójelbe mindent, ami külső és tekints a szívedbe, tölts el ott egy kis időt. A tudás onnan ered, és mindig a morálisan helyes utat mutatja.

Köszönettel:
Trepanca



Enti Kedves, hellyel közel én

Enti Kedves, hellyel közel én is így gondolkodom.

Igazából látszik is a hozzászólásokból, hogy ki akarja megváltoztatni a másikat a saját hitrendszere alapján.
Az még ebben az érdekes, hogy fel sem ismerik, vagy nem akarják felismerni. De könnyen fel lehet ismertetni a másikkal. Egyszerűen... Na majd folytatom.

Köszönöm a hozzászólásokat.



¤

Szerintem akkor kezdődnek a bajok, amikor a börtönlakók megpróbálják rávenni a szabad embereket, hogy költözzenek be a börtönbe. De a történelem folyamán, már olyan is volt, hogy a börtönlakók kényszerítették a szabad, bűntelen, becsületes embereket, börtönbe. Aki nem akart börtönbe menni azt kivégezték, vagy keresztre feszítették.
Manapság arra biztatnak egyes hívők, hogy csukott szemmel menjünk az utcára. Ha valaki nem hajlandó csukot szemmel mászkálni az utcán azt elítélik.
Ne gondolja senki, hogy itt játékról van szó. Ha egy hívőtől megpróbálja valaki elvenni a hitét/mankóját vagy megsérti a hitében akkor ölni képes :(
Szerintem is be kell látni, hogy a hívők képtelenek mankó/szemüveg nélkül élni.

Szép estét :)



Angyal Aniko

Bekesseg nektek!

Kedves Aniko,

azt hiszem, hogy teged illet az elso proba, tehat rajta, csak egyetlen egyszer menj le az utcara, mint mindig, csak most csukott szemmel.
Aztan majd folytatjuk a beszelgetest.
Varom tapasztalataidat.

Szep, bekes estet! :)



Kedves Farkasbárány!"Ezeket

Kedves Farkasbárány!

"Ezeket nem lehet csak úgy "megcsinálni". Ez megtörténik, de nem akkor, amikor eltervezi az ego."

Na képes vagy hagyni, hogy megtörténjen? :) Az instrukciókat már ismerheted ha végig olvastad a bejegyzést.

Tudod, pontosan ráéreztél a legeslegfontosabbra. Nagyon képben vagy úgy gondolom. Örülök.
Hagyni kell, hogy megtörténjen. Ez a szabadság az öröm és minden egyéb dolog kulcsa, bármit is szeretnél.
A kérdés sosem az, hogy hogyan hagyjam, hanem, hogy mivel akadályozom?

Szép estét neked!



A gyakorlat, ha sikerült,

A gyakorlat, ha sikerült, akkor tapasztalatom szerint az fog történni, hogy lehull az a sokrétegű szemüveg, amin keresztül szemléled a világot, és lényegében ítéletmentessé válsz, és így sikerül látni is, nem csak nézni.
Az a szemüveg, amin keresztül nézzük a külvilágot és a szemüveg szociális rétegei miatt ítéljük meg a külvilágot és a lakóit minden pillanatban. Kinek milyen rétegek vannak rajta, aszerint. Ez az elme. De ezek csak programok.

Úgy gondolom, hogy az igazi szabadság és a tiszta látás azon múlik, hogy mennyire azonosulunk az elmén (szemüvegünk) rétegeivel. Ha nagyon, akkor természetesen beszűkül a látásunk. Ha nem annyira, akkor pedig tágul a körülöttünk lévő tér és tudatosság.
Meg kell próbálni a gyakorlatot.
Sok sikert hozzá.



"A szabadsághoz az vezet, ha

"A szabadsághoz az vezet, ha hajlandóak vagyunk megtapasztalni, hogy mi marad, ha minden „ismert" elmúlik.
Kezdd azzal, hogy engedd, hogy a tudatod kitáguljon előrefelé a végtelenbe... Érezd a végtelen teret magad mögött... a határtalanságot minden irányban... Hagyd, hogy a mélység kitáruljon alattad is... és fölötted is a végtelenbe vesszen az ég... végtelen belül... végtelen kívül... végtelen mindenhol...
Pihenj meg ebben a tágasságban, és kezdd el feltenni magadnak a lenti kérdéseket. Amint egy kérdés elhangzott, csukd be a szemed, és érezd, hogy megnyílsz a lényed mélységeiből érkező válaszra. Először lehet, hogy szavak érkeznek, de ha tovább kérdezel, azt érezheted, hogy a szabadság végtelen, határtalan jelenlétébe merülsz bele, ahol nincsenek szavak és nincsenek gondolatok. Légy nyitott arra, hogy úgy tapasztald meg, ahogy számodra érkezik a tapasztalás."

Ezeket nem lehet csak úgy "megcsinálni". Ez megtörténik, de nem akkor, amikor eltervezi az ego.

Melyik hétköznapi ember képes erre? Ezek szintúgy valakinek a mondatai, amit mások nem másolhatnak le. Ki akar másolat lenni? :)



Kedves Anikó! Te már

Kedves Anikó!

Te már megvilágosodott vagy? Nocsak, bemásolsz? Fejből nem megy? :) Tudod nem akar mindenki megvilágosodni. Ennek ellenére sokan világosak, csak nem tudnak róla. Kár erőltetni bármit is.



Üdv Bari!

"Lényeg: az ilyen börtönlakókat nem szabad kényszerítem arra, hogy menjenek a szabad világba, mert képtelenek gondoskodni magukról. "

Jó meglátás.

Anikónak pedig még tanulnia kell. Tudja a dolgot, csak még nem sajátja, szóval nem hiteles. Egy hiteles vezető bizony meghagyja a "börtönlakók" szabadságát. :D



Kedves Bari, azt

Kedves Bari, azt gondolom,hogy leírtad a bejegyzésed utolsó mondatában a lényeget. Így ne orrolj azokra, akik másként gondolkodnak a világról, még ha tudod, hogy árt nekik. Mindenkinek megvan a saját útja. Minden út ugyan oda vezet. MINDEGYIK. És mindenki maga dönti el, melyiket választja. Még ha nem is tudatosan, akkor is maga dönt, a saját elmeprogramjai szerint. Nem vehetjük a vállunkra a világ hülyeségeit. És nem is kell helyrehozni semmit, mivel minden a legjobb úton halad.

Kedves Felebarátikérdés!

Bemásolok neked egy nagyszerű gyakorlatot, amit könnyedén elvégezhetsz magad is.Lehet érdekes lesz számodra. Lehet nem, de semmibaj.Egy próbát talán megér.

De bárkinek hasznos lehet.

Engedd, hogy minden a legnagyobb természetességgel megtörténjen - ez az ön fel fedezés folyamata.

A megvilágosodott jelenlétet és annak bölcsességét, szabadságát a maga természetességében megtapasztalhatjuk, amikor a ragaszkodás kötelékeit sikerült meglazítanunk, feloldanunk, és kiszabadítanunk.

Ha meg akarjuk kaparintani, elkapni, ki akarunk nyúlni az ismert, a tudott dolgok világa felé - elgondolások, hiedelmek, megtanult tudás felé -, akkor lényünk beszűkül. Ha bármihez ragaszkodunk, ha azonosítjuk magunkat a tárgyainkkal, a kapcsolatainkkal, az anyagi javainkkal, az életmódunkkal, vallásunkkal, akkor mindig elzárva maradunk a végtelen szabadságtól és az igazságtól.

A szabadsághoz az vezet, ha hajlandóak vagyunk megtapasztalni, hogy mi marad, ha minden „ismert" elmúlik.
Kezdd azzal, hogy engedd, hogy a tudatod kitáguljon előrefelé a végtelenbe... Érezd a végtelen teret magad mögött... a határtalanságot minden irányban... Hagyd, hogy a mélység kitáruljon alattad is... és fölötted is a végtelenbe vesszen az ég... végtelen belül... végtelen kívül... végtelen mindenhol...
Pihenj meg ebben a tágasságban, és kezdd el feltenni magadnak a lenti kérdéseket. Amint egy kérdés elhangzott, csukd be a szemed, és érezd, hogy megnyílsz a lényed mélységeiből érkező válaszra. Először lehet, hogy szavak érkeznek, de ha tovább kérdezel, azt érezheted, hogy a szabadság végtelen, határtalan jelenlétébe merülsz bele, ahol nincsenek szavak és nincsenek gondolatok. Légy nyitott arra, hogy úgy tapasztald meg, ahogy számodra érkezik a tapasztalás.

1. Ha elvennének tőled minden külső dolgot, amivel a múltban azonosítottad magad: anyagi javaidat, a csa-ládodat, az életmódodat, mi maradna? ... Ki maradna? ... Ki vagy te igazából, mindezek nélkül? ... Ki vagy te? ...

2. Ha megszűnne minden hiedelem, hitrendszer, gondolat, elképzelés, mentális felépítmény, elsajátított tudásanyag, szakértelem; ha mindez eltűnne - mi maradna? ... Ki vagy te? ...

3. Ha nem határozhatnád meg magad egyetlen fogalommal sem - se pozícióval, se munkával, se a megszerzett tudásoddal, se kocsival, se lakással, se kapcsolatokkal - ha mindez nem létezne, ki lennél te? ... Mi maradna? ... Ki vagy te? ...

4. Minden címke és feléd mutató, téged azonosító, meghatározó útjelző tábla nélkül maradna-e valaki ott? ... A sok díszes ruha nélkül ki maradna ott? ... Ki vagy te?...

5. Ha nem használhatnád a családodat, a múltad, a származásod, az örökséged, a tudásodat, az anyagi javaidat vagy a munkádat arra, hogy meghatározd magad, hogy másokhoz kapcsolódj, mi maradna? ... Ki lennél te? ... Ki lenne az, aki beszél? ... Mi lenne az, ami beszél rajtad keresztül? ... Ki vagy te? ...

6. Ha minden címkét levetnél, őszintén megnyílnál és feltennéd a kérdést: „Ki vagyok én?", vajon mi lenne a válasz?...
Ki vagy te? ... Ki vagy te valójában?... Mi marad? .„ Ki vagy te?...



Börtön

Kedves Anikó!
Nem siklottam el a lényeg mellett. De tudom, hogy a gyengén látok (hitesek) nem tudnak közlekedni szemüveg nélkül.
De van köztük olyan is, aki, nem hajlandó kinyitni a szemét, inkább csukott szemmel próbál eljutni a közérbe.
Ha nincs rajtuk a szemüveg/hitrendszerük akkor nekimennek mindennek. Nem tudnak tisztességesen becsülettel élni hitrendszer/szemüveg nélkül. Ők mielőtt bármit cselekednének, először, elkel olvasniuk, hogy mit írnak elő a szent könyvek számukra.
De, aki, nem nyitja ki a szemét, annak, a papok olvassák fel a hitrendszert.
De másképp is próbálkozok :) Aki börtönben született, vagy gyerekkorába börtönbe került, az fél kimenni a szabad világba. A börtönben mindent megkap. Nem kell gondolkodnia/gondoskodnia önmagáról, és nem is akar szabad lenni. Jó neki a börtönvilág.
Lényeg: az ilyen börtönlakókat nem szabad kényszerítem arra, hogy menjenek a szabad világba, mert képtelenek gondoskodni magukról.

Üdv. Bari



Nekem szóról szóra tetszik

kedves Anikó, amit olvasok. Valóban így vannak az emberrel a régi, beidegződött dolgai. Vagyis az ember ragaszkodik Megszokásból, kényelemből ezekhez. Megszokás? Amikor valami új szél lengedezi körül, kérdezi a pillanat tőle: Kell a jó? Nemmel felel, mert nem mer komfortzónájából nyitni, kilépni és egy jó nagyot szippantani a friss szellő hozta üde levegőből. Inkább a bezárt mögül sasol kifelé, orrát odanyomva az ablaküvegéhez, próbálja feltérképezni mi várhat rá " odakint". Kell a rossz? Igen. Mert már megszoktam... feleli. Feleljük sokszor.

És egy nagyon nagyon kedves történet, tanmese inkább: két ember együtt dolgozik. Egyikük vidám, másikuk nem vidám, mindig inkább melankolikusabb. De ez utóbbi irigyli a társa vidámságát, és egy nap kérdőre vonja, mitól tud örökké ilyen maradni. Mesélje el. Jól van, beleegyezik a vidám társ, és meghívja munka után magához munkatársát. Odaérnek, ahol a vidám ember él, kinyitja a kiskaput, ÁM ELŐTTE OLYAT TESZ, AMIT A MUNKATÁRSA MÉG SOHA NEM LÁTOTT! Ceremoniás mozdulatokkal, mintha letenne a hátáról valamit.... És bemennek, ahol a család szeretettel ugrik a hazaérkező nyakába, és örülnek a vendégnek is. Leülnek, és beszélgetnek. Majd, miután magukra hagyták őket, a vendég kérdi a házigazdától: mond, mi volt az amit odakint a kapu előtt cselekedtél???? Nos, igen. Akkor vettem le a munkahelyi gondjaimmal telt batyumat, és azt majd reggel magamhoz veszem ugyanúgy. És ezt én minden nap így cselekszem mert nem hozom haza a családom nyakára a munkahelyi nyűgömet, és nem viszem be a családi ügyeimet sem munkahelyemre.
Tartsd tisztán bensődet, csak arra a feladatra koncentrálva, amit épp kapsz.



Angyal Aniko

Bekesseg nektek!

Kedves Aniko,

koszonom a valaszt es a kerdest.:)

"Mi a szándékod a kérdéseddel? Őszintén, ha tudsz őszinte lenni."- kered.

Sokkal lenntebb vagyok nalad, te szep sudar leanyka, ezert ha csinos kis orrocskadat lejebb engeded, megvalaszolom kerdesed.:)
"Beteges" kerdezo leven, kerdesedre kerdessel felelek.
Mondd kedves, probaltal-e mar a lakasodbol csukott szemmel eljutni pl. a legkozebbi kozertbe, hogy reggelit vegyel?
Nem?
Probald ki, es kerlek, meseld el a tapasztalataidat.
Koszonom.
Botot es mas segedeszkozt hasznalni tilos!

Bekes, szep napot! :)



Kedves Felebarátikérdés! Pont

Kedves Felebarátikérdés!

Pont a lényeget nem értetted meg. Olvass figyelmesen, és légy nyitottabb. Bezárkóztál valami mögé és nem akarod hogy más behatolhasson. Nem kell félni szerintem.
Abból vonom le ezt az ítéletet, hogy kérdezel. A kérdéseddel pedig éppen a lényegtől fosztottad meg magad.
Sajnálom. De én is kérdezek tőled. Mi a szándékod a kérdéseddel? Őszintén, ha tudsz őszinte lenni. De magadhoz, ne máshoz, mert az könnyű :)

De azért válaszolok a kérdésedre: Igen láttam. Minden nap látok, mikor lemegyek az utcára. Csak szét kell nézni. Meg én is szoktam ilyen vak lenni.

Bari!

A bejegyzésnek pont ez a célja. Valahol elsiklottál a lényeg mellett. Pontosan ez lett volna a szándék.



Angyal Aniko

Bekesseg nektek!

Kedves Aniko,

lattal-e mar vak embert bot v. vakvezetokutya nelkul setalni az utcan?

Bekes estet! :)



Kedves Anikó :)

Egy szóval nem kétlem, hogy igazad van :)

"Végül, amikor hajlandóak vagyunk elvetni mindazt, amitől azt hittük, igaz, mindent, amit valaha tudtunk és ismertünk a szabadság végül az ismeretlenben elérhetővé válik. Amikor minden tudásunkat elengedjük, akkor mutatkozhat meg előttünk a végtelen bölcsesség."

Csak van egy "probléma" nem tud mindenki repülni. Nem merik elengedni az emberek a kapaszkodóikat/mankóikat.
Te lehet hogy nem tudod, mert egyből Angyalnak születtél, de a legtöbb embert csak mankókkal együtt tanítottak járni. Attól félnek az emberek, hogy mankók nélkül a szakadékba/semmibe zuhannak.
És ez így is van. Aki nem tanul meg repülni, az fél eldobni a hitrendszerét/mankóját.
Légy kicsit megértőbb velük szemben :)
Próbálj tanítani repülni.

Üdv. Bari