Három kép.Gondolni, tudni, érezni...

Hinni - jó. Elhinni - nem kell mindent. Remélni - jó. Félni - néha ajánlatos. Örülni - jaj de jó! Feltételezni - nem szeretek. Érezni - igy mindig minden nagyszerű. Gondolni - néha önmagam gondolatait sem veszem komolyan, ha kell tizig számolok, néha alszom rá egyet. Tudni - nem tanultam meg mindent tudni, de azért igyekszem többet tudni.
Mondjuk rá, ez a bevezetés.
Idézet.
,,Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat hazugság, s az érzelem az igazság.,,
Három ,,képről,, irok. Hét évvel ezelőtt láttam őket, 2003-ban. Nem aludtam és nem álmodtam. Sőt! Nem egy napon láttam őket. Csak úgy! Megjelentek előttem, aztán eltüntek. Két alkalommal magamat láttam a ,,képeken.,, Éreztem félelmemet, örömömet.

1. kép. Félig térdreesve, szakadék fölött állva, a mélységbe zuhanhatok, érzem, Valaki hátrahúz. Kértem a segitséget, hangtalanul.
2. kép. Kicsinynek érzem magam. Akit két kezemmel átkarolok magas, hatalmas. Arcát nem látom, lehet fa, ember, ...valaki más, - ezt nem tudom. De azt tudom hogy szemlélve a képet, látom hogy egy kéz, egy tenyér,széttárt újjakkal fejem fölött van. Valaki tenyeréből függőlegesen le, fejem felé melegség árad. Nem, nem beszél senki. Csak éreztem a meleget. Jó érzés volt. Mégis, könnyeim hullottak. Nem a képen. A képen én háttal álltam önmagamnak. Aki sirt, az én voltam. Nemis sirtam, zokogtam. És mégis sirva - örültem a melegségnek amely elárasztott.
Másnap.
Élettársammal próbáltam volna beszélgetni. Hanyatfekve az ágyon, próbálom elhessegetni azokat a gondolatokat, hogy én megőrültem, megbolondultam, el ne mesélje senkinek amiről beszéltem. Ez nem normális... stb. stb. Ő csak hallgatott. És akkor...
3.kép. A menyezet jobb sarkában egy hatalmas aranysárga gömb jelent meg. Csak mosolygott. Néztem, láttam, mondtam amit hallottam. Pedig a Gömb nem beszélt. ,,Butaságot beszélsz. Minden, mindig jó lesz.,, Aztán a Gömb eltünt. - Hát ezt hogy kell magyarázni? Érted te ezt? Mit láttam, látok és hallok én? - kérdeztem élettársamat.
Hosszú hallgatás után megszólalt. - Miért akarsz te mindig mindent megmagyarázni? - kédéssel válaszolt a férjem.
Nagyon sokáig minden kérdésemre választ vártam. Akartam mindent tudni, szerettem volna mindent megmagyarázni, logikus sorrendbe tenni a dolgokat. Érteni azt is ami nem megmagyarázható, beszélni arról ami nem is felfogható.
Elemeztem a látott képeket.
1. Senkit sem látok, de érzem Valaki jelenlétét.
2. Nem tudom Kit vagy Mit karolok át, de azt tudom hogy él, létezik, van, ...érzem.
3. Csak Gömb. Nem beszél, az üzenetet értem.
Múltak az évek.
Nem történt semmi, vagy ha történt is, nem tulajdonitottam már nagy jelentőséget annak ami jött. Egy fejlődési folyamat része vagyok. Változom. Ezt nem gondolom, ezt tudom és érzem. Nagyon érzem. 2008-ban amikor idetévelyegtem, csak feltételeztem ...ha igaz az hogy az Angyalok...Ez volt. Most már nem akarok minden kérdésre választ kapni vagy adni.

,,Az elfogathatatlan elfogadása a kegyelem legnagyobb forrása ebben a világban.,,
,,Bármi, amit teljesen elfogadsz, eljuttat a béke állapotába, beleértve azt is, hogy elfogadod, hogy képtelen vagy elfogadni, hogy ellenálsz.,,

Hozzászólások



Attól ha valaki nem ért meg ne gondold hogy őrült vagy

Kedves Datatrop, köszönet jár azért hogy leirtad gondolataidat. Az idézetek - szutrák irója Echart Tolle.



txt

A legroszabb az mikor önmagunknak hazudunk és ezt elfogadjuk! Én nem gondolom h a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak! hacsak nem akarom ugy gondolni h az ellenkezzem atól amit érzek, de hát ki akarna ilyesmit. És engedd meg de változásnak nem fejlődésnek. Attól h valaki nem ért meg ne gondold h őrült vagy. ...