Félelem

Még csak nem régiben kezdtem foglalkozni a vonzás törvényével és általa mindenfélével, ami hozzá kapcsolódik, mint pl. spiritualitás is.
Oly sokat és sokszor emlegetik ezt a szót a különféle önismeretről illetőleg a tudatos életről szóló könyvek,cikkek... Ma reggel kicsit mélyebben elgondolkodtam ezen, mármint mi az, hogy félelem, milyen érzés is ez... eleinte nem tudtam felidézni magát az érzést.

Elkezdtem hát sorra venni azokat a dolgokat, amiket be tudnék sorolni oda, hogy félelemmel tölt el.
Rá kellett jönnöm igen sok minden van, amitől félek…pff Gyakorlatilag a félelemtől is félek. Ijesztő....
Rá kellett eszmélnem, hogy rettegek élni… de legalább most már ezt is tudom, csak sorra kell vennem azokat a dolgokat, amik ezt az érzést kiváltják.

Már csak az a kérdés, ha „legyőzöm” a félelmeimet, feloldom őket magamban… mi következik utána?
Ezek az önismereti, tudatos okos könyvek azt mondják, megvilágosodok és ennek számtalan szinonimájával illetik az ezt követő állapotot, megszabadulok az egómtól, a béke és a szeretet jár át stb… de mi lesz azzal, aki eddig voltam? Az üresség állapotában mi van? Másképp érzek majd? Másképp gondolkodok? Hogyan másképp?
Tudom, ezek a kérdéseket is az ismeretlentől való félelem szüli…de köztetek vannak egészen biztosan olyanok, akik már ezeken túl vannak… talán motiválna,segítene, ha személyes élményeket ismernék meg erről… nem csak a könyvekben leírt, néha ködös és homályos, misztikussá finomított kiadható verziókat ismerhetném, és azt gondolom másoknak is a hasznára válhatnának.

Köszönöm a figyelmet!

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Gaben5 ! Köszönöm a

Kedves Gaben5 !

Köszönöm a hozzászólásod, egyetértek!

Az írásom óta eltelt kis idő, nem sok...már tudom, hogy ezt nem mondhatja meg nekem senki, nekem kell rájönnöm...megtapasztalnom. Ha csak pár perc erejéig csupán de érezhettem, milyen az amikor az egó nincs hatással rám (palackba zárt szellem című írásom)

Sok mindent sikerült ezzel kapcsolatban megértenem egy könyv olvasása révén is ( Anthony De Mello: Ébredj Tudatára) Erre jutottam én is, már nem akarom, már nem fontos.Ha meg történik meg történik, ha nem hát nem.



Hazatérsz, ennyi történik.

Végre önmagad leszel a teljes mivoltában, hisz a mag mindig is benned volt hogy kivagy, csak emlékezned kell és felhozni mindezt a felszínre is, hogy necsak egy magocska maradj egész életedben, vagy hülyén mondva "örök tehetség" maradj, akiből végül sose lesz az, aki lehetett volna.

A semmivé válástól mindenki fél, és a vicc hogy tényleg eltűnik a múltad, az addigi életed semmivé válik, na bumm és akkor? most őszintén ha eddig csak szenvedtél és kerested a válaszokat de nem találtad, akkor mitől félsz h eltűnik a múltad?:) hiszen semmit sem veszítesz akkor, csak ezeket a kételyeidet veszíted el és őrült kutatási vágyadat isten iránt. Amint belépsz ebbe az állapotba minden világossá válik számodra, mindenre ott lesz egyből a válasz, amint felmerül a kérdés már ott is a válasz.

De tudod ezt neked kell metapasztalni, hiába mondja el bárki is, az igazságot mindenkinek magának kell megélni, mert mindenkinek máshogy jön le, tehát ezt senki nem tudná jól leírni neked. Nagyon kevesen jutnak ebbe az állapotba h nincs egójuk, nekem is van nemis kicsi:) de tudod én nemis tagadom, és nem mondom h bárhova is eljutottam. És ne akarj megvilágosodni véletlen se, már azis akadály h akarat és motivációk vannak benned, hisz ezek mind az egóhoz tartoznak.
Inkább csak élj a lehető legteljesebben, éld meg a vágyaid maximálisan és ez bőven elég, és ha ezekután sem jutsz el a buddha álapotába senkit nem fog érdekelni mert nem ez a fontos, hanem hogy ezt az életed a legteljesebben megéld korlátok nélkül.



Teljesen...

Teljesen egyetértek ÉN -nel, hogy megtalálni saját magadat, egy nagyon boldog érzés, de szerintem ez egy hosszabb folyamat, amit bevállalások,feladások és egyébb élettapasztalatok árán szereztem én meg. Nekem elsősorban a magamba fordulás segített felismerni dolgokat, megtalálni magamat, ami persze még mindíg folyamatban van, hiszen az ember egy életen át ezt fejleszti. Ja és még valami, szerintem a félelem valahol egyenlő a felelősségtudattal.Hiszen minden ember fél, csak a kérdés, hogy mitől, és hogyan félünk?És ha ezekre választ tudsz adni, akkor, már jó uton vagy.



"… de mi lesz azzal, aki

"… de mi lesz azzal, aki eddig voltam? "

az a helyzet, hogy miután ezt leírtad
és miután ezt olvasod amit pl most én írok
már másvalaki vagy

továbbá

az összes olyan ember
aki már nem fél
tökéletesen egyforma

a félelem amúgy
pontosan úgy alakúl ki
ahogy a majmos-banános-hidegvizes történetben le van írva



:D

:D



Köszönöm válaszod. Milyen

Köszönöm válaszod.

Milyen kellemetlennek tűnő események lehetnek?
Van egy ismerősöm akinél ébredésének kezdeti stádiumánál jelen voltam...nos ő konkrétan Kettyósnak tűnt...és ő maga sem volt biztos abban, hogy nem lett-e az....
Ő arról számolt be, hogy alakokat lát (emberi alakokat), mintha sosem lenne egyedül...meg az emberek gondolatait amikor közöttük megy...

nálad mennyi idő alatt ment végbe kb...?



Ne félj Belépekide

hiszen Hófehérke szeret téged. Ő a feltámadásával megváltott téged a félelmeidtől.



Igen én már ezen átmentem és

Igen én már ezen átmentem és sikerült feloldani és megismerni magam és azt ami körbe vesz. És elmondom, hogy a legfelszabadítóbb és legörömtelibb dolgot élek meg még mindig. A tudat, hogy ki vagyok, és a felismerés, hogy mi ez az egész, a legboldogítóbb dolog a világon.

Mi lett azzal, aki eddig voltam? Meghalt. Tegnap, azelőtt, egy éve és egy perccel ez előtt is. Mind hősi halált halt. :)
Mint ahogy nálad, csak az idő illúziója elhiteti veled, hogy folytonosságban vagy és egyfolytában élsz. Pedig minden percben meghalsz, amikor valamiről lemondasz, vagy többé nem érdekel.

A legkellemesebb utazásban vagy. De közben ne lepődj meg néhány kellemetlennek tűnő eseménytől. Az Önfelismerésnél pedig már csak nevetni fogsz ezeken.

Kellemes és boldog utazást kívánok.