Palackba zárt szellem

A mai nap lustán kezdődött, és javarészt pihengetéssel telt. Estére programom volt és ez az, amiért most írok.
A spirituális kutakodásaim során rábukkantam egy oldalra, ami a kvantumszemléletről szól. Olvasgattam róla és el kezdett tetszeni, bár ha pontosabba akarnék lenni már az előtt tetszett, hogy magát az oldalt megleltem, egy film kapcsán. („mi a csudát tudunk a világról”) Szóval az oldalon találtam egy könyvet, illetve először csak annak részleteit. Egyik nap úgy döntöttem megvásárolom ezt a könyvet, személyesen mentem el érte.

Kb. 1 hét alatt ki is olvastam. (megjegyzem nem volt hosszú, de az olvasásra nem szántam sok időt…eleinte) Nos a könyv a vége felé kezdett izgalmassá válni, ahol a kvantum szemlélet alkalmazásáról esik szó. Bevallom, nem teljesen értettem mire gondol a szerző, így elhatároztam elmegyek az egyik előadására, hátha.

A történethez az is hozzá tartozik, hogy a személyes átvételkor már volt szerencsém a szerzőhöz, kellemes, nyitott pasi.

Sikerült elsőként érkeznem, így alkalmam volt kérdezni tőle ezt- azt vagyis, amit nem értettem. Az előadás lenyűgöző volt és interaktív, már akinek, nekem igen. Még az elején megkérdezte a résztvevőket, hogy van-e kedve valakinek kipróbálni, megtapasztalni azt, amiről beszél. Miután senki nem jelentkezett, én vállaltam. Nem is sejtettem mire vállalkozom, megdöbbentő volt az élmény. Arra kért, hogy gondoljak, összpontosítsak valamire, amit meg szeretnék oldani. Én arra gondoltam, hogy félek. A reakcióm elképesztett, majdnem összeestem, dülöngéltem, mint egy bója a vízen. Közben mondta ne féljek, nem hagy elesni. Ekkor arra kért próbáljam meg elképzelni amint valamilyen módon megszabadulok attól, amire gondoltam. Majd megkért próbáljak az ürességre koncentrálni. (mindeközben kvantumgyógyítást végzet „rajtam”) Ezután még pár percig elmesélte, hogy milyen hasonló dolgok szoktak történni a kezelések során, majd lezárta az előadást.

Amikor elhagytam az épületet akkor jött az igazán letaglózó élmény, szabadnak éreztem magam. Olyan gyermeki érzés tartott hatalmában percekig, nagyon rég nem éreztem ezt. Amikor mindent látsz magad körül, érzékelsz mindent, mégis csak nézel ki a fejedből és nem törődsz vele, nem értékeled, nem minősíted, csak tudod, hogy ott van. Ilyenkor, általában amikor valami újról hall az ember, vagy legalábbis én, elgondolkodik rajta… na, ez nem ment, úgy értem éreztem, hogy jönnének a gondolatok, de vissza is fordultak egyből, vagyis mintha hagyták volna, hogy kiélvezzem ezt a szabad állapotot, ami átjárt… vicces még a szám is tátva volt. :) Fantasztikus érzés.

Úgy hiszem, ez lehet az, amit emlegetnek a nagy guruk. Pár percre (kb. 15-20 perc) megtapasztalhattam milyen az, amikor kiszabadul a szellem a „palackból” vagyis milyen, amikor a lélek szabadon van és az elme (vagy EGÓ) nem befolyásolja.

Elképesztően jó…

http://kvantumszemlelet.hu/konyv/tartalom