Változás?Mit tehetek még?

Mit tehet még az ember annak érdekében hogy megváltozzon az élete, ha már minden tőle telhetőt megtett?
20 évesen olyan munkahelyem van amit gyűlölök, (egy gépgyárban robotolok sokszor szombaton is),unalmas,monoton,semmi kihívás nincs benne,emellett nincs semmi szabadidőm.A "családom" lehúz ömlik a negativitás,és a "jó ez a szar helyzet fogadd el hogy ez van ennél jobb már úgysem lesz".
Menekülni akarok,szárnyalni,utazni,olyan munkát végezni ami kihívást nyújt,hogy elmondhassam..igen letettem valamit az asztalra.
Hiába adok be naponta több helyre önéletrajzot...semmi... a nagy büdös semmi.
Nem történik semmi,és én annál jobban menekülnék,borzasztóan szükségem lenne a környezetváltozásra,de egyszerűen nem történik semmi..Meddig tart még ez??? A környezetemben mindenkinek zajlik az élet de én meg beálltam egy szintre ahol megöl a monotonitás és nem bírok innen mozdulni.Leginkább egy ketrecbe zárt madárra hasonlítok.Szabadságot akarok,ahol nem húz le a családom,a munkám nem öl meg lelkileg.
De bármit teszek az ügy érdekében,nem változik semmi,MIÉRT???Itt a nyár,a jó idő és én az időm kilencven százalékát egy gyár kattogásában töltöm.20 évesen nagyon nem erre vágyom.De mit tehetnék még?Próbáltam ellenállni,dühöngtem,sírtam,aztán meg elfogadtam,és próbáltam élvezni a jelen pillanatot (Eckhart Tolle műveit olvasom éjjel nappal) De egyszerűen nem nem tudom még hogy mit tehetnék,mert folyton azt érzem hogy nem bírom ezt,és el innen máshova,messzire.El a monotonitásból el a negatív családomtól.Albérletbe nem tudok menni mert szar munkahely szar fizetés.
Tanácstalan vagyok.
Volt már valaki hasonló helyzetben és hogyan sikerült a változás?

Hozzászólások



Hmmmm

Sok erőt egészséget és kitartást küldök neked, és egy zenét egy filmből:



Dezoxinak és Ábelnek igaza van! :)

Kedves beliveinme! Ha hiszed, ha nem hasonló cipőben jártam, mint Te. A lényeg, hogy hasonlóban, de hidd el, van kiút és nem mondanak butaságot a hozzászólásokban, én is merítettem most belőlük! Hálásan köszönöm! :)
Én tegnapelőtt töltöttem a 25.-öt, de a változáshoz idő kell. Nem megy egyik napról a másikra, de csak miattunk, amiatt, ahogy látjuk a dolgokat. Az elültetett mag nagyon jól szemlélteti, hogy mit is csinálok pontosan! Nekem eddig ez a "kép" adta az egyik legnagyobb pofont, hogy felismerjem, mit teszek/tettem nap mint nap. Volt idő, amikor elolvastam, megnéztem a Titkot. Minden, nagybetűvel MINDEN amit csak kitaláltam, megjelent az életemben, bevonzottam. Aztán valahogy egyre kevésbé ment a dolog, kb fél év siker után, mert -már tudom- türelmetlen voltam(új telefon, szuper munkahely, szín 5ös vizsgák, mosolygó emberek, laptop, internet, pénz, minden!) Aztán később minden egyes nap egy küzdelem volt nekem, mert ha reggel felkeltem, tudtam, el kell mennem megint a (új) munkahelyre, ahol úgy éreztem, tiszta hülyének néz mindenki, a nálam kevésbé iskolázott munkatársaim lenéztek, összebeszéltek a hátam mögött, a főnököm soha nem mondta, hogy "Ez szép volt! Ügyes vagy! Ez kell nekünk!" stb., hanem mindig csak a hiányosságaimra hívta fel a figyelmemet. Míg a végén majdnem hinni kezdtem neki.A párom egyik percről a másikra féltékeny börtönőrré változott, előtte egy évig minden tökéletes volt vele. Aztán észbe kaptam. A munkahelyem azért volt olyan, amilyen, mert ha szerettem volna, eszembe sem jutott volna továbblépni, a párom kapott egy külföldi álláslehetőséget, kvázi minden úgy történt, ahogyan történnie kellett, hogy léphessek, hogy ne húzzam tovább a "nem jó"-ban az időmet, hanem elinduljak és megtaláljam a "jó"-t. A munkahelyen annyit kerestem, hogy még naponta a reggelim se jött ki belőle, mert "fontosabbra" kellett a pénz, a párom hadd menjen, keressen havi fél millát, én csak visszahúztam őt is a haladásban, tehát mindkét terhet ledobtam a vállamról egyetlen pillanat alatt, ahogy ezek bevillantak -mert nem volt több, mint egy pillanat, egy érzés- és új lappal, új tudattal kezdtem bele újra. És mindenki örült.
Na de ez a múlt, mondhatni az első lépések egyike.
A mindennapos küzdelmet pedig úgy értettem, hogy két közeli családtagom és egy barátom is meghalt, mindez egy-egy tavasz alkalmával, köztük az apámmal, és kicsit kiborult a bili. De a vonzás mindig sikerül, de nem mindig azonnal. És ezt kell elfogadni. Én merek fenntartani egy igazi álomvilágot, illetve egy valóságot, és minden egyes nap félig abban élek, mert így folyamatosan fenn tudom tartani magamban a bőség, egészség, boldogság érzését. Merj Te is álmodni! Ébren is! És abba csak olyan dolgokat engedj be, amik boldoggá tesznek téged. Érezd, hogy mindaz, ami ott van, a Tiéd, csakis a Tiéd! Senki nem látja, senki nem tudja, csak Te! :) De nagyon fontos, hogy úgy tedd, hogy elhiszed, hogy az is valóság! Mert ha csak álomszerűen van meg, hidd el, a valóság bekopogtat, vagy akár betör oda és ellop, megrongál, tönkretesz, átfest mindent olyanra, amilyenné nagyon nem akarod! Nézz körül! Akiknek mindig van mit a tejbe aprítani, mindig van pénzük, szabadidejük, azok az emberek nem engednek be mást a tudatukba, nem gondolnak a hiányra, hogy nincs ez, nincs az, náluk minden dolog azzal a szóval kezdődik, hogy- VAN. Van ez, van az. Nem adósságuk van, hanem több, mint elég pénzük. Nem nincs szabadidejük, hanem VAN szabadidejük, nem nincs pénzük, hanem VAN pénzük. Minden, amit érzel, amire gondolsz, magadhoz vonzod, ha tetszik, ha nem!
Remélem, segíthettem Neked! :)
Kezdd el, már most! Soha ne félj a változástól, mert abban rejlik minden!
Én is ugyanezt teszem, amit leírtam, és tudom, hogy meg is kapom!
Másik fontos dolog: ne úgy "kívánj", hogy lesz ez, vagy lesz az, hanem úgy, hogy hálás vagyok, hogy van ez, hogy van az! Ne tartsd a jövőben a dolgokat, érezd, hogy a tiéd minden!
És ha holnap reggel nem arra ébredsz, hogy az álomlakásodban vagy, pénzzel takarózva, ne ásd ki az elültetett magot, csak mosolyogj és engedd magadhoz a vágyaid tárgyait! :) Mert a tiéd!

Legyen szép napod!



:D

Így már világos! :):):)



most egy cenzúrázatlan választ kapsz!

Azon kívül, hogy nem vagy magadnál, még magadon kívül sem vagy!
Látom, hogy ha szóképekben "beszélnek" azt nem érted, ezért lefordítom az itt elhangzottakat:
Sz@rd már le, hogy szopsz mint a torkos boci, ne azon nyűglődj, hogy holnap mi lesz, és ne az lebegjen már a szemed előtt, hogy rajtad kívül mindenki egy rohadt mázlista kis buzi, akit az Isten is szeret, de neked a nyakadba rakta mindenki más nyűgjét! Fogadd el azt a szitut amiben vagy, és ne a mocsokba bámulva számold a napokat, hanem kezd végre megérteni, hogy az egész qrva élet a tanulásról szól!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tanuld meg azt ami ellen vagy. Tanulj és érts meg dolgokat, amik szerinted csak azért vannak, hogy neked sz@r legyen. Fogadd el, hogy a qrva a sarkon a seggével keresi a pénzt és Anyukád ettől akar megkímélni, még ha ez neked nem is tetszik. Az a gyökér főnök pedig, lehet, hogy a torkát elvágnád, hozzá segít ahhoz, hogy 15 év múlva amikor a kölködnek nem tudsz zabálni adni, megtaláld a módját a túlélésnek. Ne köpködj és ne sírj!!!!! Nézz már végre körül. Értsd meg, hogy az a szar ÉRTED van! A most azért ilyen, hogy a jelen élhető legyen!!! Mert a jövő nem létezik, a múlt meg le van sz@rva!

Megjegyzem még, hogy én is pont úgy éltem mint te. Nekem még szerelmem sem volt, mert ahhoz, hogy én találkozhassak valakivel 4,5km-t kellett sétálnom. A melóból haza mentem és álltam neki az otthoni munkáknak. Aztán reggel 3:30-kor ébresztő és kezdődött minden elölről. De a mostani eszemmel már látom, hogy egyáltalán nem volt az annyira rossz, mint amilyennek akkor hittem! Ha elfogadod azt ami van (nem kell szeretned, csak fogadd el), akkor hidd el sokkal jobb lesz és a változás is hamarabb elér!



ö felhívnám a figyelmed

arra hogy ez az egész "cirkusz" ami az életed a te választásod. Senki nem döntött soha helyetted.

Én nem azt mondtam hogy 20 évesen nem kellene változtatnod, félreértettél. Hanem, hogy korai bizonyos belső változásokhoz. De jól haladsz. Előbb-utóbb a saját életed kell hogy éld. Még ha ezt nem is akarod akkor is. Csak arra vigyázz minél nagyobb az ellenállás annál fájdalmasabb lesz a váltás.



Köszi a válaszokat:)

Azt nem tehetem meg hogy csak úgy kilépek mert apám is ott dolgozik így hát 24 órás megfigyelés alatt vagyok.Szó szerint minden lépésemről tud.
Az egy dolog hogy 20 évesen még nem kellene változtatnom viszont úgy élek mint egy 40 éves.Otthon-munka-otthon-munka ebből áll az életem,nem járok bulizni,nem lehetek a szerelmemmmel,mert emellett a szar hely mellett nincs semmi szabadidőm.Be vagyok fásulva,úgy élek mint egy remete...Ezt az életet sajnos baromira nem tudom élvezni,akármilyen fiatal vagyok is.Ez a legnagyobb problémám.



Én pontosan ugyanígy voltam

Épp ezért jól tudom, hogy min mész keresztül. Egy gyárban rohadtam, az ősök és mások marhaságait hallgatva, s azon agyaltam, hogy mi a franchoz kezdjek. Pont mint te. Elárulom hogyan szabadultam ki ebből:
Kiléptem a gyárból úgy, hogy semmi munka kilátás nem volt. Igaz otthon azt hazudtam, hogy kirúgtak, mert ha elmondom az igazat, letépték volna a fejem, vagy épp kivágtak volna otthonról. S mivel tanyán nőttem fel, ezért a munkahelyszerzés nem épp egyszerű dolog volt. De az érdekes dolog ezután jött. A kisujjamat sem kellett mozdítanom, s lett új melóm. Igaz nem nagy pénzért, ráadásul kemény fizikai munka, de legalább nem az a qrva gyár volt! Majd amikor már ott tartottam, hogy mindegy hogyan csak végre had lépjek le otthonról, belépett az életembe az a nő, akivel immáron 15. éve nyüstöljük egymást :) rövid időn belül összeköltöztünk, így ez a kérdés is le lett tudva!
Azóta volt millió munkahelyem, soha nem törődtem a "mi lesz holnap"-pal, s valahogy mégis mindig volt mit az asztalra tennem. Valahogy mindig megkerestem azt a pénzt, amire épp akkor szükség volt. Ez a mai napig is így van!
Ezzel nem azt mondom, hogy holnap menj be a gyárba és lépj ki, hanem azt szeretném, ha hinnél magadban. Élj a mában, élj a jelen pillanatban és ami a legfontosabb nyisd ki magad! Tárd ki az egész világra a szíved! Engedd, hogy azok a dolgok amik szeretnének már végre megjelenni, had jöjjenek. Mert amíg kétségbe vagy esve, amíg csak SZENVEDSZ, addig minden jótól megfosztod magad.
Higgy!!!!!!!!!!
Hidd el, hogy amit akarsz az be fog következni, s az ami most van csak és kizárólag azért van, hogy tanulj belőle.
Ha szopsz a gép mellett abban mi a buli? Pl. alázatot tanulsz. Alázat a pillanat előtt. Ha el tudod fogadni, hogy az ami van (ugyan lehet, hogy sz@r) a te érdekedben van, hidd el hamar másként fogsz tekinteni a világra, s megtalálod a legnagyobb trutyiban is a kihívást, a szépséget.
Miután a sokadik munkahelyemen is túl voltam rájöttem, hogy nem mindig a munka, vagy a hely, esetleg a kollektíva a rossz, hanem sokkal inkább az én hozzáállásom! De erre meg kell érni. Kb. 30 évesen jöttem csak rá erre :)
Az meg, hogy kinek mi a véleménye, hidd el baromira nem fontos. Ők élik a saját életüket egy általuk teremtett világban, amelyben az a valóság, amit ők hirdetnek. A te életedben a te valóságod lesz az igaz. Hallgasd meg őket, s adj igazat nekik. Hiszen az amit mondanak a saját nézőpontjukból teljesen igaz.
Van egy mondat, amit biztosan sokat hallottál már, csak épp nem gondolkodtál el még igazán rajta:
"széllel szemben nem jó hugyozni"
Ezt értheted úgy is, hogy állj be a sorba és fogd be a pofád, de értheted úgy is, hogy engedd a szelet fújni, s használd ki azt a pluszt, amit ad neked! De persze ezt még millió kép értelmezhetjük, ki-ki a saját szájíze szerint :)
Alázat, elfogadás, hit!
És a világ kitárul számodra is!!
Sok sikert hozzá!!!!!!



Voltam :D

Amit tehetsz az az, hogy élvezed az életet :D Figyelj 20 éves vagy ne várj nagy áttörést. Élvezd az életet, mert ezek a legszebb évei az embernek. Egyébként nagyon egyszerű a dolog tedd azt ami neked jól esik, amiben örömet lelsz. Mert amedig erőszakolod magad csak tönkremész. A bátorság mond neked valamit? Merj változtatni ha valami egyszer nem jó, hidd el megéri. Ne hallgass másokra, fogd be a füled ha az kell, és fordulj befelé halld meg a hangokat amik tőled jönnek. Habár ez a változás korai lesz még 20 évesen. Ha félsz az ismeretlentől akkor csak járd továbbra is a jól kitaposott, kényelmes utat, amit eddig jártál. De ha igazán élni szeretnéd a saját életed akkor kezedbe kell hogy vegyed az irányitást. Bátorság, ok? FOGJ HOZZÁ MOST! ne majd meg áááá MOST! Sok sikert és soha ne add fel. Ha valami nehéz nem az a megoldás, hogy akkor hagyjuk a fenébe hanem kérünk segítséget :D
Hajrá



Igen voltam már én is

Igen voltam már én is hasonlóban. Sőt ettől még sokkal rosszabban is. És hát felmásztam.