Amikor nincs kiút...

Tényleg nem szeretnék hangulat gyilkos lenni, de mit tud tenni egy ember, akinek kitépték a szívét a helyéről, miután jól megtekertek benne egy kést, és természetesen az a személy tette ezt, aki nekünk a legfontosabb a világon?! (itt most mindegy, hogy párkapcsolat, vagy rokoni kapcsolat, a szeretet mélysége nagyon is hasonló)
És természetesen nem egy futókapcsolat befejezéséről, piti károkról, hanem komoly alapokon nyugvó kapcsolatok felbomlásáról, olyan igazi veszteségekre gondolok.
Annyi jó tanácsot, praktikát, ötletet hallottam, olvastam ezzel kapcsolatban, de a legtöbbször ezek csak "okos" de hasznavehetetlen jó tanácsok voltak, baráti "támogatással" párosítva, valahogy ezek nem tűntek igazi segítségnek.

Réges-régen azt gondoltam (gyermeki naivitással, komoly igazságérzettel telve), hogy rossz dolgok csak rossz emberekkel történhetnek. Hmmm... Ma már nem vagyok gyerek, és naív sem, bár ezt sajnálom kicsit..., így már tudom, ez nem így van. Sőt az ellenkezője az igaz.
Vannak örök vesztesek. Már érzelmileg. Azt hittem, szintén régebben, hogy az ilyen típusú emberek gyengék, rossz háttérrel, rossz tulajdonságokkal. Sajnos ma már tudom, ez sem igaz így.
Nagyon sok ismerősöm él rossz kapcsolatban. Ki rövidebb, ki hosszabb ideje, és én talán a "jó" tanácsok helyett együttérzést, támaszt próbáltam nyújtani, ha beütött a baj néha-napján.
Valahogy tanácsot, vigaszt másoknak mindig könnyebb nyújtani, adni, mint saját magunknak, a mi életünk, kapcsolataink mindig nehezebben kezelhetőbbek, nehezebben orvosolhatóbbak.
De valljuk be őszintén, ha igazán nagy fájdalom ér bennünket, tényleg tudja a fájdalmunkat magunkon kívül más is csillapítani? Én nem hiszem.
És itt jön az igazi kérdésem, mit tehetünk, ha a fájdalom már elviselhetetlen, pláne, ha hosszabb ideig tart, és a sok segítő jó tanács ellenére nem válik be a figyelem elterelés, a pótszerek használata, mert úgy érezzük, mindent elveszítettünk, és sem térben, sem időben nincs hová mennünk???
Mert legyünk is bárhol, bárkivel, a fájdalmat nem tudjuk elmulasztani, nem tudjuk "otthon hagyni", bárhová is megyünk, menekülünk, mindig velünk marad. Cipeljük akár egy életen át, és ilyenkor leszünk igazán hontalanok, és végül elszakadunk mindentől, és mindenkitől, és végül.., na ez az, mi lesz végül????
Belerokkanunk, megbolondulunk, a legvégsőbb esetben eltávozunk?
Mivel nem csak happy end van az életben, igenis rengeteg rossz történik a földön velünk, így ez gyakoribb dilemma, mint gondolnánk.
Lenézzük, elítéljük a drogfüggőket, alkoholistákat, az érzelmileg zavartakat, de velünk ez nem fordulhat elő??
Persze ezek végletek, de mindenki kicsit belekóstolt már végletes dolgokba, bizonyos szempontból nem is olyan rosszak azok...
És mint tudjuk nagyon kis határ választja el, az igazán jó, és rossz dolgokat.
A segítség, ami legyen akár hasznos, vagy (legtöbbször) haszontalan, sokszor már későn érkezik, és a károk akár komoly lelki, és/vagy fizikai tüneteket is okozhatnak.
Mi a megoldás? Egyáltalán van megoldás?
Bevallom őszintén, én már megpróbáltam szinte mindent az életem folyamán, még a spiritualitásban is próbáltam mentsvárat találni, nekem személy szerint csalódás volt bizonyos szempontból, ugyanis ennyi arrogáns, hazug, önámító emberrel még nem találkoztam az anyagi világban sem, ami nagyon kiábrándító tapasztalás volt nekem. De ez az én tapasztalásom, nem általánosítva azokkal, akik a spirituális életfelfogásban hisznek, biztosan ott is vannak okos, megbízható, tiszteletreméltó emberek, de nekem sajnos nem ez volt a tapasztalatom, ámítás folyik nagypályásan...
És aki az átlagnál is sebezhetőbb, szinte mindenbe belekapaszkodik.
Kérdezem én visszatérő gyermeki naivitással, miért történik rossz dolog, jó emberekkel???
Te mit érzel, amikor az utcán szenvedő mozgássérült emberekkel, gyerekekkel találkozol? (nekem személy szerint a düh mardossa a szívemet, hogy isten, vagy a sors, vagy bármi ilyen szenvedésre utal másokat, persze közben meg is szakad egy kicsit a dobogó kis micsoda a mellkasomban)
Vagy amikor igazságtalan dolgok történnek veled, a környezeteddel, de akár idegenekkel is?!
Mindezt meg lehet magyarázni?
Mindenre van igazán megnyugtató válasz?
Én nem hiszem.
Néha egyszerűen csak nincs kiút...
L.I.♥

Címkék:

Hozzászólások



:-) Burguca

Kívánom, hogy mindig tudj mosolyogni!
Magadon is! :-)
Hogy tudd elengedni, ami bánt.
Hogy lásd meg, miért is munkálsz,
s az életed úgy nézd, mint az ételed,
s csokoládéba képzeld az epret!

Hogy időd, képzeleted, lelked
legyen a legnagyobb kincsed,
s ezt a kincset
egy olyan férfinak add,
mint Temagad!
Ne add lejjebb!
Megérdemled! Ölellek!



Én is köszönöm, Burguca, ihletet kaptam. :-)

:-)



Drága Origami!!!

Szia
Már kezdtem megrémülni, hogy egy másik nyelvet beszèlek, és senki nem érti...
Köszönöm szépen, akkor mègis eljutott, és megértetődött...
Hálás vagyok neked, így ismeretlenül is!!
Szép napokat kívánok



IGAZ írás, igaz komment a szerzőtől.

Óriási szükség van ilyenekre a bezárult szemek és szívek miatt.
Hogy újra kinyíljanak.
Köszönet, Burguca. :-)
És kívánom Neked, hogy úgy tudd ezt tenni egykor, hogy már ne fájjon, és elfogadd az életet olyannak, amilyen. :-) Szeretettel teli ember vagy, így ez utóbbi nem lesz könnyű lépés.

http://www.youtube.com/watch?v=yLKFLhZOD74

A dal szövege:

Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról ,mer' az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyödsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban."



¤

beküldő: Keisla | 2012. december 22. szombat - 17:04
Na látod Enti...

...erre mondják azt, hogy Te csak egy szeletét ismered a valóságnak.

Tudod, milyen céllal létezik a világ?
Tudod, miért él az ember, miért születik a Földre?

Ha nem tudod az okot, akkor honnan tudod, hogy amit látsz, az jó, vagy sem?

Amellett pedig, kérlek hallgass Eckhart Tollét, mert amikor azt részletezi, hogy ha valami nem tetszik Neked, és jól felbosszantod Magad, akkor a bosszúságod valójában nem megoldás semmire, sőt, éppen hogy egy további probléma a már meglévő mellé, nos, akkor nagyon igaza van.

Ha haragszol, változik valami?
Ha bosszankodsz, gyűlölködsz, és minden pillanatban kinyilvánítod, mennyire nem tetszik Neked ez a világ, változik valami?

Igen, méghozzá annyiban, hogy Magad körül felbosszantasz mindenkit, és Te is folyton fortyogsz, Nincs rosszabb, mint egy dühös, házsártos, folyton elégedetlen ember közelsége. A nyugodt, kiegyensúlyozott emberek közelében viszont mások is nyugodtak, és kiegyensúlyozottak lesznek.

Szóval aki valóban tenni akar a világért, az emberekért - állatokért, növényekért, hiszen ők is itt élnek velünk -, az az elégedetlenkedésével csak ront a helyzeten, ám ha elfogadja, hoyg a világ ilyen, kiegyensúlyozott lesz és békés, azzal igenis tesz önmagáért, és másokért. Semmi egyebet nem tehetsz, a dühöngés még mélyebbre húzza a világot. De ezt már elmondtam Neked jó párszor, azt hiszem, tök fölöslegesen ismételgetem magam:)

*************

Nehéz megtalálni az arany középutat, fityisz mutatni Istennek amiért kicseszett velünk.



Szmörcsi

Egyedül te vákaszoltál...nem volt benne rózsaszín buborék, csak egyszerű magyarázat.
Köszi, szép napot



(*) Kedvesem ...

MOST kimegyek ~ vár a boldogság ~ gyere velem *¤

SZERETLEK



(*)

"Valóban igazi boldogság számodra, amit leírtál?"

Nem tudom ~ milyen az igazi boldogság *

Ha nem vagyok szomorú ~ rossz kedvű ~ az nekem elég ¤
Ha Te szeretsz az már hab a tortán :)



(*)

ha elegem van ~ kimegyek az erdőbe ~ megölelek egy fát ~ a fa visszaölel ~ a Természet az Élet Szeretet és én is Szeretem Őt. Ilyenkor sajnálom azokat akik nem tudnak kijönni a diliházból.
Azt ~ én is visszamegyek a diliházba ~ tudván, hogy bármikor kiszökhetek, ha akarok ~ és sokszor akarok *
Szeretlek Kila Kedvesem * Őszintén IGAZÁN *¤
Ez aztán az igazi boldogság :)



kiút

mindig van.
Ám sokszor nem látjuk a fától az erdőt.
Ha magasabb szintről tekintesz rá, ezt tudod.
A létrára neked kell felmásznod, mint ahogy a saját poklodba is egyedül kell lemerülnöd.
Helyetted nem teszi és nem is teheti meg más.
Elkísérni viszont elkísérhetnek...

ölellek.



Burguca

segítesz, hogy segíthessünk?

ha a válaszod igen akkor kérlek írj priviben.
Ölellek. Ági.