A földöntúli boldogtalan boldogság érzése

Éjjel megint nem aludtam, az agy ilyenkor igen aktív tud lenni, abszurd, de így van. Gondolkodtam, merengtem, próbáltam békét varázsolni, a szívem és a agyam végtelen harca közé. Természetesen nem jártam sikerrel. (Bár, az, hogy reggel 4óra 40-kor volt erőm felkelni, és felöltözni, felér egy kisebb győzelemmel!) Biztos éreztétek már egyszerre, hogy a szívetek repes, de az agyatok helyteleníti az érzést.
Én nem tudom milyen szabadon úszni a "boldogságban", még nem tehettem. De látni az embereket apróságokon zúgolódni, felesleges dolgokért veszekedni az életük szerelmével, mindig kicsit mérges, és kicsit szomorú is leszek. Legszívesebben odamennék hozzájuk, egyenként ráznám meg őket, EMBEREK mit csináltok?

Általában mi nők vagyunk a boszorkányok, igen, mi kreáljuk a problémákat. Ezt be kell vallanunk, mert ez az igazság. De figyeljetek lányok, ez változhat, talán elég ha elolvasol, vagy megnézel egy igazán beteljesületlen, akadályokba ütköző, szívszorító történetet, és hajlandó vagy átérezni a sötétséget benne, rögtön ráérzel, hogy mennyire egyszerű és nagyszerű életed, párod van! A morgás, a vita helyett javasolnék egy sokkal egyszerűbbet nektek, higgyétek el, beválik, sőt, többet el lehet érni vele, mint bármivel is. Ezt a bizonyos dolgot úgy hívják: szeretet. Igen, tudjátok ez az a dolog amit minden nap használunk, majd módszeresen el is dobunk. Én sem láttam be, amíg nem találkoztam, egy igazán együtt-érző, alázatos gyönyörű érzéssel, A SZERETETTEL. Azt hittem tudok szeretni, bízok az emberekben, közvetlen vagyok, és őszinte. Na, itt jött a svédcsavar. Sikerült bebizonyítania egy "angyalnak", hogy ebből egy szó sem igaz. Ekkor omlott össze bennem a 'mások hibája miatt nem vagyok boldog' című saját költeményem. Úristen, saját magam miatt voltam boldogtalan az elmúlt 20év alatt? Gratuláltam magamnak, levettem az álarcot, amit idáig nagyon büszkén viseltem, és hirdettem, a mosolyommal, a gesztusaimmal, hogy ilyen vagyok, és jó nekem így! ...és elkezdtem építkezni, igen szinte a nulláról.
Szóval asszonyok, lányok, ha érezzük, hogy jön a düh, vagy a szomorúság, a kétségbeesés érzése egy-egy kommunikáció, vagy egy átlagos élethelyzetben, amikor a párunkkal vagyunk, a veszekedés helyett egy pillanatra parancsolj magadnak stopot, menj oda hozzá, öleld át, csókold meg, bújj a karjai közé, érezze, hogy ebben a pillanatban ő a világ legerősebb, legboldogabb férfija, és egyben a legszerencsésebb is, mert ilyen csodálatos NŐ szerelmét tudhatja magáénak. Össze fogod zavarni azzal a FÉRFIT, ha így teszel. És a kezdeti sokkot, valami elementáris erővel érkező, és megpihenő boldog, kiegyensúlyozott szerelmes érzés váltja fel. Tudjátok-Szeress /szeretkezz/, ne háborúzz!!! Mindent a szeretet motivál, mindent, hidd el, sokan vagyunk, akik bármit megadnának 1 hét beteljesült boldogságért. Gondoljatok erre, és éljétek meg a most érzését, sok gyönyörű pillanatban lesz részetek.
Most hozzátok szólok pár szót, drága sorstársaimhoz!
Nekünk, kik a tanulás, tapasztalás, okulás életét kell éljük, nagyon nehéz nekünk, tudom, én is majdnem feladtam már többször is a harcot, a boldogság hajszolását, a szívünk újbóli gyógyítását. Fárasztó, és nem hálás dolog. Tudom. De valamiért még mindig itt vagyok, még mindig itt vagy te is, hihetetlen erős életösztön van bennünk, mi bennünk van azt hiszem az igazi ősszeretet. Banális dolog, de így van.
Én személy szerint, úgy érzem, már megtanultam, amit meg kellett tanulnom, sokat vesztettem, sokat szenvedtem, rengetek könnyet elsírtam, mire eljutottam a mai napig. Erős vagyok, én vagyok, és nyitott.
És ma érzem A földöntúli boldogtalan boldogság érzését igazán. Szeretek végre, szeretnek végre. Csupa angyali érzés. Akkor mi a baj? Baj nincs, csak egy újabb lecke. Türelmet tanulunk, mert amíg megakadályoz a tisztesség, az alázat, az együttérzés, az önzetlenség érzése a saját boldogságunkban, akkor még nincs itt az ideje. Én is azt vallom, hogy ideje van a sírásnak, ideje van a nevetésnek, és ideje van a táncnak is. És még pontosan ez az ami meggátol minket, hogy hazatérjünk végre. Vagy csak késlelteti, ezt még nem tudom. De a hit és a remény megvan bennem, hogy egyszer, ha minden csillag, minden angyal, és minden érzés úgy akarja, ha ledolgoztam a saját magam által gyártott karmát, hazatérhetek, végre, hozzád, veled, az egységbe, úgy hogy közben másnak nem okozok fájdalmat, és nem építek egy újabb karmát magamnak. Végre szabadon szerethetek, hogy végre szabadon szerethetünk.
László Ildikó

Hozzászólások



Üdv

Szia Attila!
Örülök neked, és örülök a kérdésednek is. Elgondolkodtál azon, amit olvastál, és ez hidd el a mai világban igenis nagy dolog. Ugyanis átfutunk az életünkön, a szerelmen, a halálon, mindenen. Nem élünk meg semmit. Mindig a következő lépésen agyalunk, a jelenben már szinte alig vagyunk. A most érzéséről beszélek, amit az emberek már elfelejtettek igazán átélni. Elfelejtettek mi az az együttérzés, vagy meg sem tanulták, ugyanis csukott szívvel ezt nem lehet, és aki nem tud együttérezni /úgy igazán/, az nem tud SZERETNI sem. Nem tudunk szeretni, és ez nem csak a mi hibánk. A világ kifordult, maga alá gyűrte saját magát. Buták vagyunk, tapossuk egymást, majd sírunk miatta. Nem szeretünk, hanem akarunk, birtokolunk, pedig azt nem is lehet. De látod 2012 pont az az év, amikor ezek az érzések felerősödnek mindenkiben, /nem a misztikum, csak fizika/a rezgésszám emelkedés miatt. Mindent felerősödve fogunk megélni. Sajnos a rosszat is. De aki tiszta szívű, és nyitott, könnyen fogja venni az akadályokat, sőt, piszkosul fogja élvezni az emelkedett rezgésű emberek társaságát, az érzéseket, az ős szeretetet. Eláraszt és körbeölel. Gyönyörű érzés. A felemelkedés elindult, senki nem tehet ellene semmit, még a "sötétek" sem, ugyanis a fény mindig utat tőr magának!:-)
A karmáról. Szóval a karma az általunk elkövetett hibák, meg nem oldott élethelyzetek magunk előtt görgetése. Folyamatosan tudunk karmát építeni, ez nem tudatos. A karmája az embernek sajnos nem múlik el, mindig kiegyenlítődésre vár, újra és újra megkapjuk ugyanazt a problématípust, addig amíg meg nem oldjuk, amíg nem tanuljuk meg a saját magunk által gyártott leckét. Én 14ezer éve!!! nem tudok megoldani egy szitut, talán talán majd most, nekem pl a lemondást kell megtanulnom, ezt már tisztán látom. 14 ezer éve nem volt boldog párkapcsolatom. Paff. 38 éves vagyok, és nem volt még az eddigi életemben tiszta egyértelmű, pár-kapcsolatom. A harmadik voltam, mindig, úgy, hogy nem akartam ezt, mégis... Ezek nem véletlenek, kerestem én mindenkiben, mindenben a hibát, hmm aztán pont magamban meg nem sikerült.. Ez a karma. Nem vicc, iszonyat ereje van.
Hazatérés.
Biztosan érezted már, vagy láttad a környezetedben, hogy mindenki keres-kutat valamit, egyesek tárgyakban, vagy bizonyos szenvedélyformákban találják meg, ill. vélik megtalálni, de ezt valahol ők is tudják jó mélyen, hogy nem igaz. A legtöbb embernek egész élete alatt egy hiányérzettel kell együtt élnie, pedig úgy tűnik, mint akinek mindene megvan a boldogsághoz. Ezt a hiányt én úgy nevezem, OTTHON érzés, hazatalálás hiánya. Én is kerestem, szinte folyamatosan, és sosem találtam. Mert ezt így nem lehet megtalálni, mert nem csak vágyni és akarni kell a boldogságot, hanem felkészülni rá, és kellő időben befogadni. Hiába veri az ajtónkat, ha nem vagyunk még kész rá. És amíg karmát "oldunk", ez nem fog bekövetkezni. De utána.... Nekem már megmutatták, de még csak érzésben /álmomban/. Hihetetlen érzés hazatalálni. Már nem számít utána igazán semmi felszínes dolog többé. Érezd a most pillanatát, a szerelem is csak pillanatokra létezik, és ugye milyen jó? Felkészít minket az igazi beteljesülésre. Fincsi az élet, csak hagyni kell áramolni. Szeretet legyen az utadon!!:-)
Köszönöm neked az írásod
Üdv Ildikó



Köszönöm :-)

Szervusz Kedves Burguca!

Az álarccal kapcsolatban nagyon igaz amiket írsz, én még nem is találkoztam nagyon olyan emberrel, aki őszintén mosolygott, vagy nevetett volna, pedig én is ilyeneket keresek, mert magam is ilyen vagyok, voltam :-) Az pedig, hogy valaki ha probléma van odabújjon hozzám, hát elég ritka kincs. Talán ettől olyan szép az élet, hogy kihívás megtalálni ezt a személyt. :-)
Kiváncsi lennék mit értessz hazatérés, és rossz karma alatt?
Egyik kedves ismerősöm szerint törlesztenünk kell, azért van a sok szenvedés az életünkben. De elvileg mi választottuk ezt a létet magunknak, úgyhogy talán akkora gáz nincsen. :-) Ki kell járnunk ezt a lépcsőfokot is. Az biztos, hogy mindennek megvan a maga ideje, de mit jelent hazatérni? Elvileg akkor kellene megkapnunk azokat a dolgokat amikre vágyunk, amikor szükségünk van rá, de mégsem így van sokszor.. Lehet hogy nem is azokra a dolgokra vágyunk akkor igazán, és más célt szükséges kitűzni magunk elé? Mondjuk ebben nekem segít a belső hangom, sokszor érezteti velem adott nap mi a jó számomra, de nálam ez napról-napra változik. Egyszer pl szeretnék egy társat, máskor pedig jobb egyedül, és valami anyagi dologra vágyom, bár ettől még lehet mellettem valaki. :-)

Köszönöm szépen az írásodat, jó volt olvasni: Attila