Találkozás egy angyallal

Találkozás egy angyallal
2011.05.23

Már régóta szenvedett, szinte már hobbiszinten táncolt a halál tornácán, hol kevésbé, hol jobban. Nem találta a helyét a világban. Akkora fájdalmat kapott, s oly nagy sebet hurcolt magával, hogy ő maga is úgy gondolta, addig kéri fel a halált a keringőre, míg az egyszer elfogadja, s végleg vége lesz mindennek.
Aztán lehet, hogy az utolsó előtti pillanatban, vagy épp az utolsóban, jött ama bizonyos angyal. Az, az angyal, ki nemcsak kezét nyújtotta, hanem a szívét is. Ő, pedig elfogadta. A sebek begyógyultak, a szívébe béke költözött, a remény mindennap, minden pillanatban ott volt életében.

Ő nem tudta azt, amit az angyal igen. Hogy útjaik különválnak. Csak idő kérdése. Ám még sok tanulnivalója volt, az angyal, pedig addig nem mehetett, míg a tudását át nem adta neki. Persze közben az angyal is tanult tőle. Megtanulta a szeretkezést olyan fokon, ahogyan azt a Teremtő is elképzelte. Megtapasztalta a Csodát. Megtapasztalta, milyen nem látni, hanem átélni, megélni mindazokat a gondokat, problémákat, amiket idáig látott, viszont nem érezte, nem tapasztalta a saját bőrén.

Amikor együtt voltak, furcsa ragyogás vette őket körül, boldogságuk sugárzott, amerre mentek. Messziről lehetett látni, hogy ez a két ember teljesen kiegészíti egymást. Jövőt terveztek, amit az angyal is szeretett volna. Ám tudta, nem ígérhet felelőtlenül. Tudta, hogy véges ez a dolog, s nem az érzései, hanem a kötelessége miatt.

Nincs mese, angyallá kell változtatnom, hogy Odaát is együtt lehessünk. Erre gondolt az angyal, s azt tervezte, ha eljön a kellő pillanat, együtt mennek tovább a másik világba. Ám ez ellentétes volt Isten terveivel. Az angyal hiába beszélt a Teremtővel, hiába adta át tapasztalatait, Isten azt mondta, hogy ami eleve elrendeltetett, azt senki meg nem változtathatja. S legyen bármilyen jó is az ember, soha nem lesz belőle angyal, mert az angyal, angyal, az ember, pedig ember.

Az angyal ezt persze zokon vette, arra is gondolt, eldobja angyali mivoltát, ám ahhoz nem volt elég bátorsága. Az ember közben az angyala segítségével sorra oldotta meg feladatait, a karmája csomóit bőszen oldozgatta. Közben, ahol tudott, segített az elesett embereken, hol azzal, hogy élelmet, hol azzal, hogy ruhát adott nekik.

Aztán eljött a búcsúzás napja. Az angyal nem tudta, mit és hogyan mondjon neki. Az életét megmentette, a tudását átadta. Szép napot töltöttek együtt, majd elindultak az utolsó sétájukra. Séta közben az angyal mindent elmondott a férfinek, aki kétségbeesett pillantásokkal, kapaszkodót keresve próbált megoldást találni. Persze nem talált. Az angyalnak is erőt kellett vennie magán, hogy ne essen össze a fájdalomtól.

És jött a búcsúzás pillanata, az utolsó csók, az utolsó ölelés. Úgy kapaszkodtak egymásba, mint akik soha nem akarnak elválni egymástól. A lemenő nap sugarai táncot jártak az angyal arcán, haján, miközben a lágy szellő táncoltatta hosszú hajfürtjeit. A mulandóság órájának mutatói, pedig úgy jártak felettük, egyre gyorsabban, egymást kergetve, mintha az örökkévaló léte függne tőlük. Pedig nem is. Az angyal, pedig szárnyakat bontott, s lassan, fájdalma könnyeit nyelve hazament a lemenő nappal isten országába.

Alternatív befejezés: A férfi, pedig ott maradt összeomolva, magába roskadva, mint egy nagy csata után bevett vár, s mindaz, amit tanult, az összes hitével együtt eltűnt a Semmibe.

Sem kérdéseket nem tett fel, sem válaszokat nem várt. Szeme megkövült, szíve egy pillanat alatt rideggé vált. Nagy levegőt vett és elindult séta repülőzni. Ez kimerült abban, hogy felsétált a nagyváros felhőkarcolójának tetejére, miközben nyelte könnyeit, majd nagy levegőt véve, üresen, összetörve a mélybe vetette magát.

Zuhanás közben nem érzett semmit. Sem fájdalmat, sem félelmet. Érdekes módon a teste csattanó hangját sem hallotta. Egyszer csak egy nagy fényességben találta magát, ott állt Isten szent színe előtt. Isten, pedig beszélni kezdett: Nos, drága Angyalom. Mivel nem bírtál magaddal, és sok sok évvel ezelőtt, több száz éve is annak, hogy angyali mivoltodat eldobtad a szerelemért, ezért végig kellett járnod azt a rengeteg, s nehéz utat, amit egy embernek be kell járnia.

Nem emlékeztél angyali mivoltodra, emberré váltál, születtél többször, többször meghaltál, s megkaptad azt a lehetőséget, hogy tapasztalj, átélj dolgokat. Utólag visszanézve, neked kell eldönteni, hogy megérte-e avagy sem, de tudd: Szándékosan, s a Te érdekedbe kerültél nehezebbnél nehezebb életekbe, hogy ha egyszer ide visszatérsz, többet ne eshess kísértésbe, s ehhez bizony minden földi rosszat meg kellett tapasztalnod, át kellett élned.

Miközben Isten így beszélt a másik angyal szintén Isten elé járult. Most pedig, hogy mindketten teljesítettétek a feladatotokat, menjetek, és ragyogjátok be a földet, s az emberek szívét! Segítsétek őket élni, s hazatalálni.

Nyári Zsolt

Hozzászólások



Nagyon szép



Szép.

Emlékeztet az Angyalok Városa című filmre.