Dermesztő félelem!

Futni indult a Margit szigetre, ahogy ezt tette, minden nap. Szeretett ott lenni, a futás feltöltötte, kikapcsolta, élvezte minden percét. Gyakran járt este, mert napközben dolgozott. Sötét volt már aznap is, amikor a sziget bejáratánál két régi kedves ismerősével találkozott. Beszélgettek, kivel mi történt, mióta nem látták egymást.
Búcsúzásnál az egyikük megkérdezte:
- Nem félsz, hogy megtámadnak?

- Nem, sosem féltem ettől, eszembe sem jutott!

Mosolyogva indult tovább, de a gondolat ott maradt! Mélyen a tudatában vésődött, MEGTÁMADHATNAK???? MEGTÁMADNAK???

Még sosem érezte ezt, hogy fél, hogy minden porcikájában ott van a félelem, a sejtjeiben...
Egyszerűen nem tudott a futásra koncentrálni, figyelte a neszeket, zajokat a sötétben és félt, mindennél jobban. Aztán feladta, mert futás nélkül is zihálni kezdett.

A táj csendes volt, sokan voltak akik még futottak, vagy csak a padokon ücsörögtek a sötétben.
Ő pedig egyedül maradt a Félelmével és ledermedt! A félelmei bezárták. Hazament. Megnyugodott, meditált és elgondolkozott.
Futni indult másnap újra, megértette mi történt tegnap este. Már nem félt, szabad volt. Szeretett ott lenni, a futás feltöltötte, kikapcsolta, élvezte minden percét.

....és Te??? Szabad vagy? vagy hagyod, hogy bezárjanak a félelmeid? a jelenben vagy?
Oszd meg velem a gondolataidat!

Mosolyokat, szerelmet, bőséget, egészséget!
Csillagvirág
E-mail: csillagvirag@kyara.hu

Címkék:

Hozzászólások



A napokban voltam

egy előadáson. A kristálykoponyákkal való gyógyításra érkeztem. Nagyon érdekel, mivel nekem is van kettő, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak már.

Sajnos az előadótól nem tudtam meg sokat, de azt, hogy tele van félelmekkel, azt igen.
Ugyanis, azzal kezdte a mondandóját, hogy akkor most megtanuljuk levédeni magunkat.
Én meg megkérdeztem. - Mitől?

És elkezdte sorolni.

Nagyon meglepődtem, mert bár néha nem árt, de minden nap ezzel kezdeni és lefekvésig csak ezt csinálni, hát??????

Azon gondolkodtam, hogy milyen rég eszembe sem jutott ilyesmi. Aki egész nap levédi magát, azt mást sem csinál, csak a félelmeit erősíti fel. De ha neki ez ad nyugalmat, hát legyen.

Viszont rájöttem, sok mindentől már nem félek.

Puszi.



Én szabad vagyok. Hagyom,

Én szabad vagyok. Hagyom, hogy bezárjanak a félelmeim. A jelenben vagyok.

És van, hogy nem.