Van itt egy kis ellentmondás

Vagy nem tudom, de valami itt nem stimmel.

Pontosan 16 és fél éve hallgatom azt, hogy azért kell ezt vagy azt megtennem, vállalnom küszködést és nehézségeket, hogy egyszer aztán megtehessem, hogy azt csináljam, amit akarok. (Ez mondjuk eleve ellentmond annak, amit az iskolában, meg a szüleimtől, meg a felnőttektől tanultam, mert szerintük amit szeretsz csinálni, az mindig is csak hobbi lehet).

És egyre inkább érzem, hogy ez mekkora egy baromság!

Pár éve pedig azt olvasom-tanulom, hogy akkor fognak jól menni a dolgaim, ha - azaz amikortól!! - azt csinálom, amit szeretek.

Hát még nem merem letenni a voksomat, mert ahhoz még csak pici idő telt el. De azért őszintén mondom, nagyon gyanús. Iszonyúan beleégett(ék) a lelkembe, hogy a rendes ember dolgozni megy. Munkahelyre. Itt vagyok két hete, és úgy gondoltam, majd elmegyek valami állásközvetítőbe, de nem nagyon akaródzik. És akkor - hallgatva a jól idomított hangokra -, elég lustának érzem magam. Már végre odáig eljutottam, hogy nem adom meg magam könnyen, és kikérem magamnak. Most fél tíz van, gyakorlatilag dél óta annyit álltam meg, míg ettem egy hideg vacsorát. Az ilyen ember nem lusta. Van, hogy éjjel egyig festek, és hatkor már kidob az ágy, mert alig várom, hogy befejezzem a karkötőt, amit rendeltek (bár a határidő miatt ráérnék akár kilenckor is felkelni). Ez lenne a lustaság? Vagy csak akkor vagyok szorgalmas, ha olyasmit csinálok sokat, amit utálok? Van ennek valami értelme?

Nyitva hagyom a kérdést, mert nincs még bizonyítékom. De most empirikus úton járok utána :) Elég konkrétan tudom, minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy azt mondjam, győzött ez utóbbi elmélet. Majd beszámolok :)

Most pedig - háromnegyed tízkor - megyek, és folytatom a munkát...

Hozzászólások



Kevés embernek adatik meg

Kevés embernek adatik meg hogy a munkája legyen egyben a hobbija. A többieknek a munka kötelesség, megélhetés. Azután a szabadidőben jöhet a hobbi, a feltöltődés.
Bár olyan is van hogy egy munka nem utálatos vagy utálnivaló, csak az aki csinálja, ilyen hozzáállással bír. Mert pl. lusta. Akkor biza szenvedni is fog tőle, vagy mártíromkodik.
Amikor valaki utálja a munkáját, ámbár szorgalmas, de kaphatna újat, jobbat,miért ítéli magát szenvedésre,mert 10 -20 év alat sem mer váltani. Ez ragaszkodás a rosszhoz.



Nem tudom, Keisla...

én a saját varázsigém "áldozata" vagyok. Úgy értem, tudom, miről ír András, megtanultam, megértettem, de megtenni nem mertem volna. Kívántam, és megkaptam, de megszenvedtem, mert ellenálltam neki, és most, hogy már történik, és élem a szabadságot, és kézzel fogható anyagi bizonyítéka van, hogy élek, hogy megélek, még mindig folyamatosan tisztítanom kell, hogy higgyem már el!

Pedig varázslatos... Istenem, annyira jó érzés, hogy néha sírni kell tőle :)



Ugyanezt sulykolták belém is...

...és a mai napig ezt teremtem, pedig már tudatos vagyok rá. Mégsem tudom elhitetni magammal, hoyg ha nem dolgozom magam betegre hajnaltól estig egy utált munkahelyen, ha nem gyűlölöm az életet, amiért ezt KELL csinálnom, akkr képtelen vagyok megélni.

Jó lenne tudni, hogyan oldható ez fel:)



Ne a pénzért dolgozz! Olvastam valahol

Bár pénzt kapsz a munkádért.
Akkor most én sem dolgozom? Mert szeretem amit jelenleg csinálhatok, és mindennap fütyülve, dalolva teszem amit kell, ami nem kevés.



Ne a pénzért dolgozz! Olvastam valahol

Bár pénzt kapsz a munkádért.
Akkor most én sem dolgozom? Mert szeretem amit jelenleg csinálhatok, és mindennap fütyülve, dalolva teszem amit kell, ami nem kevés.



:-)

Imádok tanfolyamot tartani. Hihetetlenül el tudtam fáradni, mire rájöttem, hogy azért fáradok el, mert az MUNKA. Mert bizonyítanom kell, hogy megérdemlem az ellenszolgáltatást. Elengedtem ezt a marhaságot, így sokkal lazább vagyok és nem fáradok el annyira. Végig pofázok két napot és utána még tudok pörögni.

Nem pontosan idézem Vadimot, de valami ilyesmit ír: A dolgoknak nincsen áruk, csak amennyit az ingák kérnek érte, találd meg azt a variációteret, ahol összhangban vagy azzal, amit szeretnél. A kemény munka is egy inga. A félelem a lustaságtól pedig többletpotenciál.
Szinte mindenki ki akarja érdemelni az eredményt és a kiérdemlés is csak inga. A dolgoknak nincs ára.
Az önbecsülést sokan valamilyen bizonyítással igyekeznek építeni. Például azzal, hogy keményen melóznak, nem játszanak, bebizonyítják valami szenvedéssel az érdemességüket.
Teremtők vagyunk és nem kiérdemlők!
Lépj ki és játssz! Szerintem....